A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BODNÁR Mária: A badeni kultúra kutatási helyzete Magyarországon (Vázlat)

területén fordul elő. A mai Bulgária nyugati és kö­zépső vidékein, a Sztruma-, a Marica és Tundza völgyében, valamint a Duna környékén találhatók a késő rézkori lelőhelyek (KATINCHAROV 1982; DRA­GANOV 1990; ALEXANDROV 1994; N1KOLOVA 1999). A centrális területnek Magyarország tekinthető. A legújabb a Svájcban felfedezett bolerázi megtele­pedés (CAPITANI-LEUZINGER 1998). A badeni kultúra kialakulásának és származá­sának kérdése a hagyományos módon, történeti folyamatokkal magyarázó, illetve a modern mód­szerű kronológiai közelítés szempontjából is kü­lönleges hangsúlyt kapott és kap napjainkban is. Sokáig a hagyományos történeti kronológiába kel­lett beilleszteni e késő rézkori időszakot, amely szemlélet a délről érkező népmozgásokkal magya­rázta a badeni kultúra és a rokon művelődések bal­káni, Kárpát-medencei megjelenését. E történeti rekonstrukciós kísérletek a badeni kultúra korai időszakát és a végét érintették elsősorban. E két végpont közötti időszak, az ún. klasszikus bade­ni kultúra problémái, településtörténete, tipológiai rendszere már korántsem ilyen jól kidolgozottak. A korai időszakra keltezhető bolerázi csoport jól kutatottnak mondható, elsősorban E. Neustupny (bolerázi csoport elkülönítése, badeni kultúra ötfo­kozatú felosztása), A. Tocík, majd V. Nemejcová­Pavúková (tipológiai rendszer, kronológia) mun­kássága eredményeként. A klasszikus badeni kultúra finomabb belső ta­golásában V. Nemejcová-Pavúková a Neustupny­féle ötfozatú beosztás szerinti III. fokozatig jutott el a részletes tipológia kidolgozásában (NEMEJCO­VÁ-PAVÚKOVÁ 1991). A kora bronzkori feltételezett történeti folyama­tok miatt a kultúra végével is nagyon sokat foglal­kozott a kutatás. Napjainkban a történeti rekonstrukciós kísérle­tek helyett egyes tárgytípusokra figyel a nemzet­közi kutatás, ezek elterjedése, kronológiai kapcso­lódási pontjai és a modern módszerű keltezések segítségével próbálnak a kutatók újraértelmezni korábbi megállapításokat (BOROFFKA-STAPELFELDT 1995; MARÁN 1997; MARÁN 1998; NEVIZÁNSKY 2000; NEVIZÁNSKY 2001). Egyre fontosabb szerephez jut a kognitív régészeti irányzat is, amely a kultuszélet tárgyi emlékeinek vizsgálatával, értelmezési lehe­tőségeivel foglalkozik. A kultúra egészét elemző legújabb szintézis megírása J. Marán érdeme (MARÁN 1998a). A nemzetközi kutatási trendek a magyarországi szakirodalomban is jól nyomon követhetők. Az alábbiakban a Banner-monográfia megjelenése óta eltelt több mint négy évtized magyarországi kutatá­sairól szeretnék vázlatos képet adni. Célom nem a részletes kutatástörténeti áttekintés megírása volt. Jelen tanulmányban kutatási „sarokpontokra", ten­denciákra hívnám fel a figyelmet, és a magyaror­szági későrézkor-kutatás Banner utáni időszakának új eredményeit szeretném vázlatosan összegezni. * * * A badeni kultúra korai időszakának, a bolerázi cso­portnak az emlékanyagát V. Nemejcová-Pavúková nyomán Torma István különítette el a magyaror­szági leletanyagból (TORMA 1969; TORMA 1973). Ezt a gyűjtést később Korek József egészítette ki az Alföldről közzétett lelőhelyekkel (KOREK 1985). V. Nemejcová-Pavúková nyomán a Boleráz utáni fej­lődési szint leleteit is leválasztotta Torma I. (TOR­MA 1977). Ecsedy I. kutatásainak köszönhetően ki­mutatható lett a hazai leletanyagban a Cernavoda Ili-kultúra emléke is (ECSEDY 1973; ECSEDY 1979). A korai időszak különböző aspektusaival Patay P. (PATAY 1976; PATAY 1987), Honti Sz. (HONTI 1981), Szabó J. J. (SZABÓ 1983) és Horváth L. A. foglalko­zott 4 (HORVÁTH 1990). Kalicz N. a korábbi Balaton-Lasinja III- és bo­lerázi csoport emlékanyagából leválasztotta az ún. Protoboleráz-horizont karakterisztikus leletanyagát (KALICZ 1982, 9, 30. j.; KALICZ 1985, 33; KALICZ 1989, 122; KALICZ 1991, 375, 380-381; KALICZ 1992, 314). Fel­tételezése szerint — V. Nemejcová-Pavúková véle­ményével ellentétben — több, délről jövő hullám hatása mutatható ki a leletanyagban. Volt egy rövid életű „Protocernavoda III"-behatolás a Kárpát-me­dencébe, amely elsősorban az Alföldön mutatható ki (KALICZ 1991, 375, 380). A második délkeleti hul­lám eredményeként létrejött egy, a bolerázi csoport jellegzetességeinek csíráit már tartalmazó lelethori­zont, az ún. Protoboleráz, amely a korábbi termino­lógia szerinti Balaton-Lasinja II-III-ból választha­4 Horváth L.A.: A Kárpát-medence középső rézkorának történeti és kronológiai kérdései (A tűzdelt barázdás keramika hely­zete az Alföldön). Zalaegerszeg 1993. Kandidátusi értekezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom