A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BODNÁR Mária: A badeni kultúra kutatási helyzete Magyarországon (Vázlat)
A BADENI KULTÚRA KUTATÁSI HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1 (VÁZLAT) BONDÁR Mária A badeni kultúra közel másfélszázados kutatása során — elsősorban Európa középső és délkeleti régióit elfoglaló területéről — nagyszámú lelőhely és leletanyag vált ismertté. A mai Magyarországról, Pécelről közölt 1886ban Hampel József egy szép kétosztatú tálat, amelyet bronzkorinak tartott (HAMPEL 1886, 78. t. l). Kisebb közlések után J. Bayer ismerte fel és különítette el a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából az ossarnihoz hasonló leleteket (BAYER 1928), s ossarni kultúra néven meghatározott egy nagyobb kulturális egységet, amelyet ő rézkori „Mischkultur"-nak nevezett. A vucedoli ásatások (SCHMIDT 1945) szolgáltatták az első sztratigráfiát a badeni kultúrához. Mind a hazai, mind a nemzetközi kutatásban jelentős mérföldkő a mai napig Banner János monográfiája, amely a magyarországi leletanyag összegyűjtésével a badeni kultúra elterjedési területének közepéről adott közre nagyszámú leletanyagot (BANNER 1956). Banner J. a péceli kultúra elnevezés használatát javasolta a legrégebben ismert hazai kétosztású tál lelőhelye alapján, és azért is, mert szerinte a kultúra legjellemzőbb edényformái a magyarországi elterjedési területen alakultak ki. A monográfia megjelenését követően megélénkült a korszak kutatása, sorra jelentek meg a történeti és kronológiai kérdéseket elemző munkák. Az ötvenes-hatvanas évek rézkorkutatása az 1959-ben, Prágában rendezett (L'EUROPE... 1961), majd 1969-ben Kisvezekényben (Maié Vozokany, Sk) a nyitrai Régészeti Intézet által szervezett nemzetközi konferencián összegezhette a badeni kultúra időszakának kutatási helyzetét és tudományos problémáit (SYMPOSIUM... BADEN). Hasonló jelentőségű, összegző konferenciát 1999-ben, a nyitrai szervezésű szimpózium 30. évfordulóján rendeztek a romániai Mangaliában. 2 A nagy területen elterjedt, egységesnek mondható anyagi kultúrájú komplexum lelőhelyei megtalálhatók 3 Romániában a Bánátban, Olténiában, Munténiában, Dobrudzsában, valamint az ország nyugati részén a Maros, a Körösök és a Szamos vidékén (BERCIU 1964; MORINTZ-ROMAN 1968; COMSA 1972; ROMAN-NÉMETI 1976; ROMAN 1992; ROMANDODD-OPPRITESCU-JÁNOS 1992). A volt Jugoszlávia területén elsősorban a Száva és a Duna mentén Szlavóniában, a Szerémségben, Bácskában, Bánátban, valamint Boszniában, Koszovó és Szerbia területén (KARMANSKI 1970; TASIC 1975; DIMITRIJEVIC 1979; DIMITRIJEVIC 1982; GARASANIN 1982; TASIC 1982; TASIC 1983; TASIC 1995). Szlovákiában a Vág és a Garam közötti területen fordulnak elő intenzíven a lelőhelyek (NEUSTUPNY 1959; TOCIK 1963; NËMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1964; NEUSTUPNY 1973; NËMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1979; NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981; NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1984; NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1991; NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1992). Morvaországban elsősorban a Morva-medence tartozik az elterjedési területhez (MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1964; MEDUNOVÁ-BENEŐOVÁ 1972; MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1981), míg Csehországban főleg a Cseh-medence területe köthető ide (ZÁPOTOCKY 2000). A badeni lelőhelyek megtalálhatók Dél-Lengyelország és a lengyel Alföld területén (SOCHACKI 1980; SOCHACKI 1982; SOCHACKI 1987), valamint Dél-Németországban az Elba-Saale-völgyben (BEHRENS 1965; BEHRENS 1973). Ausztriában Alsó-Ausztria és Burgenland (RUTTKAY 1995; MAYER 1996; RUTTKAY 2000) / Ezúton is köszönöm lektoromnak, Torma Istvánnak gondolatébresztő, hasznos észrevételeit. 2 A konferencia elsősorban a korai időszak kutatási problémáival foglalkozott, különös tekintettel az abszolút keltezéshez szükséges ''C adatok összegyűjtésére. A konferenciakötet 2002-ben jelent meg. 3 Az országonkénti rövid áttekintésben csak néhány, elsősorban összegző jellegű munkát sorolok fel, a badeni kultúra szakirodalma természetesen ennél jóval gazdagabb.
