A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS István: A Csongrád-Bokros, bokrospusztai középső rézkor végi telep állatcsontleletei

A CSONGRÁD-BOKROS, BOKROSPUSZTAI KÖZÉPSŐ RÉZKOR VÉGI TELEP ÁLLATCSONTLELETEI VÖRÖS István Csongrád-Bokros, Bokrospusztán 1979-ben végzett régészeti ásatások során Hegedűs Katalin (akkor Szentes, Koszta József Múzeum) őskori telep részletét tárta fel. A középső rézkor végi, ún. protobolerázi horizont leleteit tartalmazó nyolc gödörből (21., 31., 32., 34., 36., 53., 74., 78.) összesen 1397 darab állatcsontlelet került begyűjtésre. A leletanyagban öt háziállatfaj: szarvasmarha (Bos taurus L.), juh (Ovis aries L.), sertés (Sus scrofa domesticus Erxleben), ló (Equus caballus L.), kutya (Canis familiáris L.); hat vademlősfaj: őstulok (Bos primigenius Boj.), gímszarvas (Cervus elaphus L.), őz (Capreolus capreolus L.), vaddisznó (Sus scrofa L.), farkas (Canis lupus L.), róka (Vulpes vulpes L.), hód (Castor fiber L.) és mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.); továbbá vadmadár, halak és mocsári teknős csontmaradványai voltak. Az állatcsontanyag topográfiai megoszlására jellemző a heterogenitás, a leletanyag fele (709 db, 50,8%) egyetlen gödörben (78.) volt, a másik fele (688 db, 49,2%) hét gödörben volt található (3. táblázat). Ez utóbbiakra jellemző, hogy az egyik legtöbb állatcsontmaradványt tartalmazó 34. gödörben az összes leletanyagnak csak a 15,2%-a (212 db) volt található. Három gödörben (31., 21., 53.) 6,8-7,4-8,5%, további három gödörben (74., 36., 32.) 3,2-3,7-4,4% a leletgyakoriság. A szarvasmarha és a juh mind a nyolc, a sertés és a kutya hét, a ló csak két objektumban fordult elő. Minden gödörben volt vademlős maradványa: a gímszarvas hat, az őz három, az őstulok és a vaddisznó kettő-kettő, a farkas, róka, hód és a mezei nyúl egy-egy gödörből került elő. Az állatcsont-leletanyag bontási, étkezési és — különösen a 34. és a 78. gödörben az összefüggő végtagok — áldozati állatok maradványa. AZ ALLA TFAJOK RO VID ZOOLÓGIAI JELLEMZÉSE Szarvasmarha (678 db — 42 egyed) A hosszában, illetve a szemüreg előtt haránt hasított koponyák töredékesek. Egy ép homlokfél tehéné (32.): a szűk, csúcsos fejélű koponyán kerek szarvcsaptő található (nagy átm.: 50 mm kis átm.: 42 mm, báziskörméret: 148 mm). Egy másik fejéi széles-lapos (78.). A szarvcsaptöredckck között fiatal, porózus, vékony és vastag falú egyaránt megtalálható. Egy bika szarvcsaptöredékének falvastagsága 5-6 mm (34.). A szarvasmarha postcranial is csontok közepes és nagy mérettartományba tartoznak (13. táblázat). A kisebb méretűek tehén, a nagyobb méretűek bika és ökör maradványai (4. táblázat). Csongrádon a szarvasmarhacsontok méreteik alapján többségében bika és ökör maradványai. A mérhető csontok között — az ujjesontokat leszámítva — a tehén-bika/ökör számaránya: 18-64. A bikák nagyközepes, az ökrök magas testméret-kategóriába tartoznak (VÖRÖS 1982). A kifejlett bikák marmagassága 126,6-129 cm, az ökröké 132-139,8 cm. A szarvasmarhacsontok anatómiai megoszlását a 5. táblázat tartalmazza. A legtöbb csont a hátulsó végtag (199 db) maradványa, majd ezt követik a mellső végtag (167 db) és a fej (154 db), az ujjcsontok (96 db) és a törzs (62 db) maradványai. A szarvasmarhacsontok testrégiók szerinti megoszlására (KRETZOI 1968) jellemző, hogy a legtöbb maradványa a húsos végtag régióba (30,7%) tartozik, majd azt követi a szárazvégtag- (23,3%) és a fej- (22,7%) régió. Relatíve magas az ujjesontok (14,2%>) és abszolút kevés a törzsrégió (9,1%) csontjainak az előfordulása (6. táblázat). A 42 szarvasmarhaegyed közül levágásukkor egy 4-6 hónapos, három 8-10 hónapos, tíz 2 évesnél fiatalabb (juvenilis), hat 3 évesnél fiatalabb (subadultus) és 22 (52%) kifejlett (aduitus) életko-