A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
HORVÁTH, László András: Az őskori kultuszgödrök értelmezésének lehetőségei
AZ ŐSKORI KOL TUSZGÖDRÖK ÉR TELMEZESENEK LEHETŐSÉGEI (EGY RÉZKORI KULTUSZHELY RÉGÉSZETI ÉS VALLÁSTÖRTÉNETI ELEMZÉSE) HORVÁTH László András 1979 nyarán-őszén, közel fél éven keresztül, a Csongrád határában, a várostól 12 km-re északra, az épülő Tisza III. vízlépcső építési területén a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága nagyfelületű ásatást végzett dr. Hegedűs Katalin vezetésével. A feltárások során Csongrád-Bokros keleti határában, az Erzsébeti-szőlőktől északra, a Kanászér partján, a bokrosi puszta egy nagykiterjedésű ártéri szigetén (Abb. 1) folytak, ahol több mint 7000 m 2-es felületet kutattunk át. Az egykori Tisza-medrek — mai holtágak — mindenkor kiváló lehetőséget kínáltak a letelepedés számára. A mintegy féléves ásatási szezon alatt a középső neolitikus és szarmata kori leletek mellett egy kisebb méretű középső rézkori település nyomaira sikerült találnunk. A középső és késő rézkor határára datálható, az alföldi protobolerázi korszakot képviselő lelctanyag elemzését egy disszertáció keretében néhány évvel korábban már elvégeztük (3. j.). Akkor ez a rézkori telephez tartozó, különleges jellemzőkkel bíró gödör csak röviden került leírásra, leleteit és azok összefüggéseit most kívánjuk vizsgálni. A bokrospusztai ásatás egyik legfontosabb objektuma a 34-es számú gödör volt, amely a LXXVI/A felületben került elő. Ez az objektum a rézkori településen belül annak keleti szélén helyezkedett el. A település lakott részének szélét minden bizonnyal a 34. gödörtől nyugatra, illetve délkeletre fekvő, alakjuk és rendkívüli mélységük alapján kútként definiált 53. és 32. objektumok jelentették (Abb. 2. 1). A többi, hasonló korú objektum már viszonylag nagy távolságra — 20-30 méterre — feküdt. A 34. gödör szélső helyzete a telepen belül már önmagában is jelezte, hogy nem közönséges objektummal állunk szemben. Az objektum leírása: tölcséres alakú, szűkülő aljú gödör, melynek szájátmerője 2,5 és 3 m között változott, míg a fenékrész átmérője 1,3-1,6 m között mozgott (Abb. 3. 2). Töltelékföldje a felső rétegben sötétszürke agyag, melyet néhol sárga agyagrögök, vörösre égett agyagszemcsék pettyeztek. Ebben a rétegben állatcsontokon kívül középső neolitikus — a szakáiháti csoportba tartozó — kerámia is volt. A gödör további bontása közben egy sertéskoponyára, egy részleges sertésvázra és anatómiai rendben fekvő marhalábszárcsontokra bukkantunk (Abb. 3. 2; Abb. 4. 1-3). A gödröt legkésőbbi leletei alapján — a település többi, hasonló korú objektumával összhangban — a középső és késő rézkor határára, a protobolerázi korszakba datáltuk. A gödör keleti felében, a gödörfenékhez közel, három edény került elő. Anyaguk jól iszapolt, de gyengén foltosra égetett agyag (Abb. 2. 2-4). A 34. gödörben a leglényegesebb leleteket kétségtelenül az állatcsontok alkották. Régészeti szempontból ezek közül is kiemelkednek a gödör alján „in situ" fekvő vázrészek, amelyek a következő csontokból álltak: Kifejlett sertéskan koponyája, mandibulapárja és törzse (gerincoszlop+mellkas/medence) a végtagok nélkül! Két fiatal (ca. 2 éves) szarvasmarha bal oldali mellső végtagjai, bordája és bal oldali femurja. Az egyik marmagassága 115 cm. A gödörben ezeken és az általános „konyhahulladékon" kívül a következő állatrészek kerültek még elő: 1. Egy fiatal (1,5-2 éves) sertés arckoponyája, egy kifejlett egyed bal oldali mellső lábvége és bal oldali femurja. Hat különböző korú és nemű szarvasmarha testrészei, amelyek közül különös figyelmet érdemel egy 3-4 hónapos borjú fejrésze és három kifejlett egyed jobb oldali mellső lábrésze. Egy kifejlett juh koponyája a szarvcsapokkal. Két kifejlett egyed bal oldali mandibulája, egy kifejlett egyed bal oldali lapockacsontja és jobb oldali mellső lábrésze, valamint három egyed bal oldali hátulsó lábrésze. Elemzésünk módszerének megválasztásánál abból a tényből indultunk ki, hogy a régészeti kutatás bár feltárja és leírhatóvá teszi a múlt vallási emlékeit, önmagában, éppen lehetőségeinek korlátai miatt nem tudja a maga teljességében megragadni a kultusz és a rituálé folyamatát. A vizsgálat módszeréül azt választottuk, hogy a csongrád-bokrosi 34. gödör kultuszegyüttesénck általunk észlelt és a fentiekben leírt egyedi jellemzőinek egyenkénti, majd együttes elemzésén keresztül próbálunk meg közelebb jutni a kitűzött célhoz. A fejezeteken belül először a párhuzamnak tekinthető régészeti adatokat soroljuk fel, majd az ókori írott forrásokból merített példák alapján igyekszünk a megfigyelt jellemzőket értelmezni. Az általunk használt módszer önmagában nem új a magyar kutatáson belül sem. Makkay János már az 1960-as évek elején ezen a módon közelített az őskori kultusztárgyakhoz. Ugyancsak sok vallástörténeti vonatkozás szerepel Bánffy Eszternek az európai neolitikus és rézkori kultúrák kultusztárgyairól írott, nagylélegzetü dolgozatában, valamint Sz. Kállay Ágotának a füzesabonyi rézkori kultuszhelyről készített elemzésében is. Az objektumban megfigyeltek közül a következő egyedi jellemzőket választottuk ki az elemzés céljára: — az áldozati gödör formáját (nyitott, szabálytalan) és réteges betöltését; — a gödör aljának padkás kiképzését; — az oldalfalban elhelyezett edények szerepét; — a gödörben talált áldozati állatok fajtáját (sertés, juh, szarvasmarha); — az állati testrészek szerepét az őskori áldozatokban; — az áldozat típusát (véres áldozat). Az őskori kultuszok — vallások okát és célját illetően már igen sokféle elmélet látott napvilágot. Abban azonban nagyrészt minden kutató egyetért, hogy egy annál sokkal összetettebb jelenséggel állunk szemben, mintsem hogy egyetlen szóval vagy akár definícióval kifejezhetnénk annak lényegét. Munkánk során a legnehezebb feladatot az jelentette, hogy az elemzendő jelenségekhez lehetőség szerint ne a 20. század, hanem az archaikus ember gondolkodását követve igyekezzünk közelíteni. Nem hagyhattuk pl. figyelmen kívül, hogy az őskor és ókor embere a természetfeletti lények, erők, tulajdonságok létét még az objektív valóság részének tekintette, és minden további gondolatát és cselekedetét en-