A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÜRK Attila: Középkori liliomos pecsétcsűrű a Csongrád megyei Nagytőke határából - Appendix. MÁRK László: Egy középkori bronzgyűrű kémiai összetételéről

APPENDIX EGY KÖZÉPKORI BRONZGYŰRŰ KÉMIAI ÖSSZETÉTELÉRŐL MÁRK László A letűnt korok emlékeinek feltárásakor és azok feldolgozásakor egyre nagyobb szerepet kapnak a természettudományos alapokon kidolgozott mérési eljárások. Ezek a kémiai, fizikai és biológiai kutatások során már évtizedek óta eredményesen alkalmazott, rutinszerűen elvégezhető analitikai módszerek nagyban elősegitik a régészeti minták magas szintű tudományos értékelését. Jelen esetben egy középkori bronzgyürü analitikai elemzését végeztük el abból a célból, hogy újabb adatokat szolgáltassunk a további kutatás számára. Az analitikai vizsgálatok eredményeiből messzemenő következtetéseket nem kívánunk levonni, mivel azok egyetlen gyűrű kémiai összetételét írják le. A meghatározandó minta: A szentesi terepbejárás során, Nagytőke 11. számú régészeti lelőhelyen előkerült, szórvány középkori bronzgyürüt Türk Attila felkérésére vetettük kémiai elemzés alá, amely során a leletet felépítő elemeket röntgenfluoreszcenciás analízissel

1 (XRF) határoztuk meg (GÁL 1974; POLLARD-HERON 1996, 36-44; KÖLTŐ 1998; FARKAS-MÁRK 2000, 163-166). A gyűrű tömege 7,6771 g. A gyűrű analitikai elemzésének eredményei: A meghatározást a gyűrűn található kopás felületén, megfelelő tisztítás után végeztük el, így a felületen található szennyeződések várhatóan minimálisan zavarják a mérési eredményeket. A kopás vélhetően szántás közben keletkezhetett, így a minta elemzésekor kapott vashoz tartozó spektrumcsúcs és koncentráció esetleg magasabb értéket adhat a bronzgyürü tényleges vastartalmához képest. A restaurálás közben a bronzra felvitt anyagok nem zavarják számottevően a meghatározás pontosságát és érzékenységét. Figyelemre méltó a magas ezüst- (Ag) és cink- (Zn), valamint alacsony ón- (Sn) és ólom- (Pb) tartalom. Ag/Pb érték: 0,095 A mintát alkotó bronz az alacsony óntartalmú ónbronzok közé sorolható, bár az ólom koncentrációja is számottevő az ónéhoz képest. Az Ag/Pb értéket az ólombronzok jellemzésére szokták megadni, de ebben az esetben, itt is mellékelem, mivel az ezüst koncentrációja szokatlanul magas. Ilyen jelentős ezüstkoncentráció általában az óíombronzokra jellemzőbb. A másik szokatlanul magas érték a cink mennyisége. A korai cink ötvözetek előállítására a rezet gálmával

2 (cink-karbonátok és cink-szilikátok régies elnevezése) olvasztották össze7 A magas ezüst- és alacsony ólomtartalom alapján elképzelhető a galenites (PbS) érctársulások jelenléte is, ezt a szulfidos előfordulást az arzén- (As) tartalom is megerősíti. így az ólom és ezüst jelentős mennyisége származhat az ércet „szennyező" ásványoktól, tehát az ólom tudatos ötvöző szerepe nem bizonyítható. Vegyjel Intenzitás (I) [egység] Koncentráció (w) [%] Cu 54463 83,696 Zn 6643 7,897 Sn 2367 3,837 Pb 717 2,271 Fe 500 0,955 As 475 0,837 Sb 137 0,292 Ag 97 0,215 /. táblázat: A minta összetétele Tabelle P. Die Zusammensetzung der Probe P kép: A minta összetételének oszlopdiagramos ábrázolása Abb. P. Die Elementenverteilung der Probe auf einem Diagramm 1 A meghatározásokat a debreceni Atommagkutató Intézetben Dr. Kis Varga Miklós végezte el, segítségéért hálás köszönetet mondunk. 2 A főbb gálmalelőhelyek Görögországban, az osztrák Alpokban, Franciaországban és Dél-Európa egyes részein találhatók (RJEDERER 1984. 44).