A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori korpuszok Békéscsaba-Fényesen

Ennek ellenére mindkét tárgy a régi, természetes érmeder fenekén került elö (2. kép). A helyszín és a fémkeresővel folytatott vizsgálódás alapján úgy tűnik, hogy a mai felszínen, illetve a közvetlenül a felszín alatti rétegben több korpusz nem fordul elő, s az eredetileg az előkerült két korpuszhoz tartozó részek (pl. a körmeneti keresztek vagy a Krisztus-testek karjainak letört darabjai) sem maradtak meg. A két korpusz tehát jelenlegi formájában, töredékesen, kísérő leletek nélkül, viszont valószínűleg egyszerre került arra a helyre, ahol nemrégiben megtalálták őket. Ezért szórványleletekként kell őket kezelni. Ezt erősíti meg az is, hogy előkerülési helyük lapos, egykor bizonyosan vízzel borított területre esik, hiszen a fentebb már említett, közelben haladó csatorna egy régi, kiszáradt folyómeder alján húzódik. Az ugyancsak nagyon valószínű, hogy előkerülési helyük mai környezete az eredetihez viszonyítva alig változott. Ez utóbbi megállapítást az alább felsorolt régészeti topográfiai tapasztalatok, a környéken föltérképezett lelőhelyek, továbbá azok geográfiai viszonyai igazolják. A környék domborzati viszonyai között ugyanis a legmeghatározóbb alakulat az a régi, délről érkező, két ágat egyesítő s észak felé ismét szigonyszerűen kétfelé ágazó természetes folyómeder, amelynek északkeleti ágában ma a Kígyósi-főcsatorna északi vége halad. Ez a csatornaszakasz jelenti itt a Gyula és Békéscsaba közötti határvonalat. A ma már erősen feltöltődött aljú folyómeder északnyugat felé tartó másik ágának alján part nélküli kisebb csatorna húzódik, mely összeköti a határkanálist a Veszei-csárdától nyugat felé ásott Köröscsatornával (2. kép). Huszár Mátyás 1822. évi térképének 42. szelvénye (3. kép), valamint a Csaba és Vésze közötti 1525. évi határjárás leírása alapján ezt a déli és északi végén egyaránt kétfelé ágazó medret az ősi Szigend-foka, Szigony-foka medrével azonosíthatjuk (HUSZÁR 1822, 42; HAAN 1870, 144; KARÁCSONYI 1896, 34; JANKOVICH 1983, 112, 217; GYÖRFFY 1987, 509; JANKOVICH 1991, 174; MRT 10, 187-188: 2/100. lelőhely, 257: 2/310. lelőhely). A meder szélessége eléri, s általában meg is haladja a 100 métert. A Fényesi u. 36. sz. ház portája a meder északnyugati ágának északkeleti felében, az egykori ártér területén helyezkedik el. Csak a vele szomszédos ház portája esik a folyómeder északkeleti partjának lejtőjére. Az adatközlők elmondása szerint a korpuszokat e mederszakasz közepén megásott mai csatorna északkeleti szélétől néhány méterre, de még egyértelműen a kiszáradt folyómeder fenekén találták. Nem csoda tehát, hogy a korpuszok előkerülési helye nem esik régészeti lelőhely területére (2. kép). Az évtizedek óta tartó Békés megyei régészeti topográfiai munkáknak köszönhető, hogy a tárgyak napvilágra kerülése helyének szűkebb és tágabb környezete régészetileg jól ismert, pontosan és aprólékosan feltérképezett. A Békéscsaba és Gyula közötti határt jelentő Kígyósi-főcsatorna nyugati oldalán talált csabai és a régi Fehér-Körös medrével azonos Élővíz-csatornától északkeletre eső gerlai lelőhelyek feldolgozása már elkészült s nyomtatásban is megjelent (MRT 10), a gyulai oldalon talált lelőhelyek értékelése viszont még csak most van folyamatban.

8 Bár a korpuszok előkerülési helye nem esik egyik ismert régészeti lelőhelyre sem, s ebből következően a tárgyakat szórványleletként kell kezelnünk, mégis érdekes lehet a leletek környezetére vonatkozóan a régészeti topográfia eddig szerzett ismereteinek összefoglalása. A békéscsabai és gcrlai, illetve a gyulai régészeti topográfia részletes terepbejárásai során ugyanis igen sok régészeti lelőhelyet, köztük több Árpád-korit találtunk a környéken, így a korpuszok lelőhelye közelében is (2. kép). Közvetlen közelben a Békéscsaba 100, 102, 310, 311. lelőhely található, melyek mindegyike az említett Szigendfoka medrére támaszkodik. A több korszak anyagát adó lelőhelyeken az Árpád-kori edénytöredékek előfordulása meghatározó volt (MRT 10, 187-188, 257). A korpuszok e négy lelőhely egymáshoz legközelebb eső szélei által határolt területen kerültek napfényre. Árpád-kori leleteket (is) szolgáltató kisebb-nagyobb kiterjedésű lelőhely a környékben még a Békéscsaba 1, 2, 97, 98, 99, 101, 103, 308. számú lelőhely (MRT 10, 149-150, 187-188, 256),

9 a Gerla 1, 2, 3, 40, 41, 42. sz. lelőhely (MRT 10, 401, 403, 444-446), valamint a Gyula 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 194, 596. számú lelőhely.

10 Ezek között jelentősebb, de a névtelenség homályába vesző vagy egyelőre azonosítatlan, még az Árpád-korban el8 Magyarország Régészeti Topográfiája. A régi gyulai és sarkadi járás. Előkészületben. Szerk.: Szatmári I. 9 A Békéscsaba 98. lelőhely avarnak meghatározott anyagával, illetve annak egy részével kapcsolatban az Árpád-kori keltezés sem elképzelhetetlen. 10 Lásd a 8. jegyzetet! A terepjárási jegyzőkönyvek a MMM-ban, feldolgozás alatt.