A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori korpuszok Békéscsaba-Fényesen

pusztult faluhelyre utaló lelőhely (Gyula 69. sz.)

11 és a középkori oklevelekben emlegetett, a késő középkort is megért Árpád-kori eredetű település egyaránt előfordul (2. kép). Az utóbbira példa a közelben fekvő Ölyved (Békéscsaba 81-82; Gerla 12-13, 34, 38. lelőhely), Püski (Gerla 4-6, 82. lelőhely), Vésze (Gerla 2, 40, 44. lelőhely), Fejérem (Gerla 41-42. lelőhely) (JANKOVICH 1991, 166, 176, 178-179, 196-199, 201-202; MRT 10, 723-724 — és az Ott hivatkozott részek), továbbá Fövenyes (Gyula 4. sz. lelőhely) (SZATMÁRI 1996, 23-41).

12 A korpuszok előkerülési helyétől nem túlságosan messze — mindössze 5-6 km-re — állt az Árpád-korban a gerlai Ábránffy család 1259 előtt épített nemzetségi monostora IS (JANKOVICH 1991, 180-190; MRT 10, 405^127: 5/7. sz. lelőhely). A környező korabeli települések közül ugyan mindössze Fövenyes templomára vonatkozóan rendelkezünk egyértelmű adatokkal, ennek ellenére mégis feltételezhető, hogy a többinek — ha esetleg nem is mindegyiknek — szintén volt egyházi épülete. Ezek felszerelési tárgyai között pedig körmeneti kereszt bármelyik templomban előfordulhatott. Lehetetlen eldönteni ugyanakkor, hogy a két korpusz melyik faluhoz köthető. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy máshonnan kerültek ide, s velük kapcsolatban mindössze itt elvesztett leletekről beszélhetünk. Mindkét korpusznak hiányzik mindkét keze, s a kisebbik darab lábán deformálódás nyoma is látszik. E sérülések valószínűleg akkor keletkeztek, amikor a korpuszt/korpuszokat a keresztről lefeszítették. Nincs adatunk arra, hogy a Krisztustestekhez tartozó keresztek eredetileg milyen anyagból készültek, s ha esetleg fémből, akkor megmaradtak-e valahol. A tárgyakon megfigyelhető sérülések jellemzői — a letört, hiányzó részek után maradó törésfelületek egyértelmű kopásnyomai — azt mutatják, hogy a keresztről való leválasztás után még önmagukban is sokáig őrizték a minden bizonnyal nagy becsben tartott két korpuszt. Nem valószínű tehát, hogy szándékosan váltak volna meg tőlük. Sokkal inkább hihető, hogy például a Szigony-fokának nevezett széles, akkor még vízzel telt folyómedren átkelve véletlenül vesztették el mindkettőt, egyszerre. A két korpusz kidolgozása, művészi megformálásának jellegzetességei, ismertető jegyei egészen egyediek, pontos megfelelői még sehol sem kerültek elő. Egyedi megfogalmazásuk ellenére azonban stílusuk mégis általánosnak mondható, mely szorosan és szervesen beleillik az Árpád-kori magyar bronzmüvesség egységes formát követő termékei körébe. Körmeneti keresztek, illetve ezekhez tartozó korpuszok szép számban ismertek a középkori Magyarországról s szűkebben a Dél-Alföld, illetve a mai Békés megye területéről is. A Krisztus-alakok egyes részleteiben megfigyelhető távoli hasonlóságok vagy az általánosnak mondható, egységes stílusjegyek alapján a békéscsabai korpuszokkal párhuzamba állítható például a korábbi publikációkban még all. századra keltezett petneházi (GENTHON-LUX-SZENTIVÁNYI 1939, 246) és a 11. század végére sorolt zsanai (VALTER 1972, 225, pl. XXV. 4-5) Krisztus-test,

13 továbbá két, a 12. századra, illetve a 12. század végére vagy a 13. század elejére keltezhető esztergomi darab (GENTHON 1948, 164 — az itt kép nélkül említett tárgy fényképét Lovag Zsuzsa bocsátotta rendelkezésemre; a másik korpusz fotója közölve: GEREVICH 1938, 200, CCXXX. t. 2; GENTHON 1948, 220, 231. kép; LOVAG 1994, 202), valamint több, leginkább a 12. századra meghatározott s a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, különböző lelőhelyekről származó korpusz (LOVAG 1999, No. 47, 69-75). Az utóbbiak közül külön figyelmet érdemel egy ismeretlen lelőhelyü darab, amely méretét és színvonalát tekintve is valóban közeli párhuzamként említhető (LOVAG 1999, No. 47). Emellett a Szentes és Kunszentmárton közötti országút környékéről származó korpusz megformálása és síkozott ágyékkendője miatt áll szintén közel a Békéscsaba-Fényesen előkerült leletekhez (MNM Ltsz.: Ö/1.83.1; LOVAG 1999, No. 69). Már az előbbi előkerülési helye is az Alföldhöz kapcsolódik, de a fényesi korpuszok szempontjából földrajzilag talán még ennél is közelebbi lelőhelyről való az a tárgy, amely Paróczay László békéscsabai lakostól vásárlás útján került a Magyar Nemzeti Múzeumba (LOVAG 1999, No. 74).

14 Nem lehetetlen ugyanis, hogy ennek a korpusznak az előkerülési helye — akárcsak a fényesieké — szintén nagyon közel eshetett Békéscsabához. Ezt a korpuszt formai megjelenése is különösen közel hozza a BékéscsabaFényesről múzeumba került darabokhoz. // Lásd az előző jegyzetben idézett terepjárási jegyzőkönyveket! 12 Lásd a jeldolgozás alatt lévő terepjárási jegyzőkönyveket is a Munkácsy Mihály Múzeumban! 13 Lovag Zsuzsa véleménye szerint e két tárgy fenti keltezése túl korai, azok is a 12. századból származnak. 14 Lásd az 1. jegyzetet is!