A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori korpuszok Békéscsaba-Fényesen

Lekerekített álla sima, szakállra utaló részlet nem látszik rajta. Nyaka hosszúkás és ívelt. Enyhén ívelt vonal mentén csatlakozik a nyakhoz a két, vízszintesen kinyújtott kar fölső széle is, a jobb váll azonban alig érzékelhetően följebb esik a balnál. A jobb oldalon a felkar közepétől, a bal oldalon pedig az alkar közepétől lefelé mindkét kar hiányos. A törésfelület korróziójának előrehaladott állapotából és kopásából ítélve a kezek már évszázadokkal ezelőtt letörhettek. A bal kar könyökben kissé behajlik, de ennek látszatához az alkar elvékonyodása is hozzájárul. A csaknem aránytalanul hosszú felsőtest félkörívesen domborodó felülete sima, sem a köldök helyét, sem a bordákat nem ábrázolták. Plasztikusan, fordított V alakban kiemelkedik azonban a mell izomzata, s e kiemelkedő felület a test közepétől két oldalra lefelé egészen az öntvény széléig követhető. A has bal oldalán látszó ferde, mély vonal a földbe kerülés utáni sérüléstől — pl. kapavágástól — származik, környékén az öntvény felülete is lepattogzott. A korpusz derekán ugyancsak plasztikusan kiemelkedő felületekkel kialakított, szoknyaszerü ágyékkendő látható. Alja a térd fölött ér véget, fölső és alsó szélét pedig egyaránt széles, vízszintes, domború borda jelöli. Az ágyékkendőt ezúttal nem vésett vonalakkal díszítették, hanem öt, szimmetrikusan elhelyezett, síkozott felülettel tagolták. Ugyanezt a síkozást követik az ágyékkendő fólsö és alsó szélének bordái is. Az aranyozás nyoma legnagyobb felületen az ágyékkendön maradt meg. A perizónium plasztikus, kiugró alsó szélének vízszintes keresztmetszete tehát egy öt síkra osztott félkörívre hasonlít, s ennek közepéhez csatlakoznak a korpusz lábai. A szorosan egymás mellé helyezett lábakat középen mély és széles, függőleges árok, a lábfejeket pedig keskenyebb, sekélyebb vonal különíti el. A térdek kissé behajlítottak, a lábak hátoldala ennek megfelelően enyhén ívelt. A lábfejek előre fordulnak, talpuk ferdén egyenes. Ajobb lábon a lábujjakat négy apró, függőleges, ma már igen megkopott, vésett vonalka jelöli. A lábujjakat a bal lábon is hasonlóképpen jelölhették, de itt ez egy kisebb sérülés és az azt követő korrózió miatt már nem látható. A talpak, illetve a sarkok alatt a korpusz felerősítésére szolgáló lapocskának a letört helye azonosítható. A törési felület egészen frissnek látszik, a korrózió még alig-alig indult meg. Ifj. Alt György közlése szerint ez a Krisztus-test láb alatti részén eredetileg meglévő, a korpusz felerősítésére szolgáló fül a megtalálás után tört le, de a letört rész már elkallódott. A tárgy hátoldala csak a nyak és az ágyékkendő alsó széle között egyenes, a fej ugyanakkor előre hajlik, a lábak pedig a perizónium tömör alsó, vízszintes síkjának közepétől kezdődnek. Az öntés következtében a test középső, vastag, tömör részénél a kihűlés folyamán bizonyára zsugorodás következett be, de itt szándékosan ki is mélyítették a hátoldal eredetileg egyenes felületét — a vállaktól lefelé egészen az ágyékkendő széléig. A teknős mélyítés széleinél csak keskeny, bordaszerü sávokat hagytak meg. A bemélyített felület restaurálás előtt vasoxidra utalóan rozsdabarna színű volt, a hátoldal felületét pedig mindenütt a talaj ásványi anyagainak lerakódása borította.

7 A korpuszok előkerülésének körülményeiről a két helyszíni szemle során — részben az adatközlőktől, részben pedig saját vizsgálódásainkból — a követezőket lehetett megtudni. A korpuszok előkerülési helye Békéscsaba és Gyula közé, a megyeszékhely központjától 7 km-re esik, a 44. sz. főútvonal mellett álló Veszei-csárdától délre mintegy 650 méterre, a Békéscsabát Gyulától elválasztó határkanálistól — a Kígyósi-főcsatornától — pedig kb. 240 méterre nyugatra (1-2. kép). Mindkét korpusz Békéscsaba itteni Fényes nevű külterületi részén, a Fényesi u. 36. sz. ház portáján, az udvar végében lévő veteményes területén kapálás közben került elő: a nagyobbik 1997 tavaszán, a kisebbik pedig 1999 áprilisában vagy májusában. A porta délnyugati szélét egy keskeny, nádassal kísért csatorna határolja. Az első tárgyat e csatornától és a telket délkeletről lezáró még kisebb csatornától egyaránt kb. 11 méterre találták. (A megadott pont a Fényesi utca kövesútjának középvonalától kb. 75 méterre esik.) A kisebbik korpuszt a lelet tálalója az előző helyétől mintegy 5 méterre északra jelölte meg (1. kép 2). A helybeliek egyöntetű állítása szerint a területen soha nem került sor mesterséges feltöltésre, földet a portának erre a részére sohasem hoztak máshonnan. Emlékezetük szerint a hely mindig veteményes volt, ahol eddig kizárólag lóval szántottak, legfeljebb 20 cm-es mélységig. Ifj. Alt György 1993 óta lakik itt családjával, az addig üres telekre is ők építettek akkor először házat. Pincét nem alakítottak ki a ház alatt. Felmerülhet esetleg meg annak a lehetősége, hogy a két korpusz a határnak mégis más részéről került ide, de ez ellen szól, hogy a korpuszokon restaurálás előtt és közben megfigyelt nagyon kemény lerakodási réteg a helyi vasoxidos, homokos talajjal magyarázható. A portát határoló nádas csatornát — az itt haladó természetes, de már jórészt kiszáradt érmeder fenekén — a szomszédok szerint az 1950-es években ásták, de azóta egyszer sem kotorták. A csatorna porta felőli oldalán keskeny sávban még ma is érzékelhető a csatorna aljából kitermelt sárgás talaj, de a korpuszok előkerülésének helye nem ebbe a sávba esett. 7 MMMltsz.: 99.2.2. Magassága: 10,7 cm, mérhető legnagyobb szélessége: 4,9 cm, legnagyobb vastagsága: 1,7 cm, súlya: 87,32 gramm. Fotónegatív: MMM fotóiéira, ltsz.: 62085-62086 (elő- és hátoldal, restaurálás előtt); diapozitív: MMM fotótára, ltsz.: 24656 (előoldal, restaurálás után). Közölve: SZATMÁRI 1999, 48, 35. kép c, 122, No. 35 c.