A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS Gabriella: Övek a szarmata férfiak sírjában. (A hódmezővásáhely-kopáncsi sír leleteinek újraértelmezése)

leszerelve helyezték mindkettőt az elhunyt bal oldalára, felfüggesztésük esetén ugyanis a combcsonttal párhuzamosan kellett volna elhelyezkedniük. Logikusan a viseletei hely egyébként is a jobb oldal lehetett eredetileg, de tudjuk, hogy a szarmatáknál a bal oldalnak a temetkezésekben kitüntetett szerepe volt: a vas karperecek pl. mindkét nemnél és a gyermekeknél is a bal csuklón voltak (KULCSÁR 1998, 55), a nők díszövei is ezen az oldalon lógtak le. Ezek szerint tehát a második övet, amelynek eredetileg feltehetően az volt a funkciója, hogy a használati eszközöket (kés, ár, erszény) hordozta, ugyanúgy mellékletként kell értelmeznünk, mint pl. a mindkét nemnél előforduló edényeket vagy a nőknél az orsógombokat, illetve a tükröket. Először vizsgáljuk meg e jelenség néhány térben közeli párhuzamát, hogy milyen körben fordulnak elő, és ezek korhatározása hogyan körvonalazható. Két öv egyik legkorábbi, 3—4. századra korhatározható előfordulását Szeged-Tápén, a 23. sírban figyeltük meg. Itt a nagyobbik csat viseleti helyének megfelelő részen volt, tehát a ruházathoz tartozott. A másik, egy jóval kisebb példány, a combtőnél, tehát itt is nagy valószínűséggel a mellékletként a sírba helyezett övön volt. Közelében, a bal combcsonton átlósan, vaskés került elő (VÖRÖS 1996,129, 29. kép 2, 31. kép 5, 8-9). Sándorfalva-Eperjesen pedig a legfiatalabb „férfi", egy 10 év körüli fiúgyerek kettő övét dokumentáltuk. Kivételesnek számít, hogy egy ennyire fiatal gyermek övet, sőt a korszak szokásainak megfelelően két övet kapott, bár annak nyomát, hogy funkcionálisan mire szolgált, nem találtuk. A két csat helyzete és egymáshoz viszonyított aránya, a férfiakéval egyezett meg. A nagyobb méretű az övnek megfelelő helyen, a kicsi pedig a bal combcsont végénél volt. A temető férfijai közül mind a négy fegyveres volt. Kettőben kard (1., 5. sír), kettőben lándzsa volt (3., 7. sír), és mindegyik temetkezéshez két öv tartozott. A kardosak övszíját veretek díszítették: rossz állapotban előkerült keskeny ólomlapocskák. A legtanulságosabb az 5. sír volt, ahol a kard lecsatolva, a bal vállhoz helyezve került elő, melyre rározsdásodva bontottuk ki a kisebbik csatot. A vaskés a medence közepén, keresztben helyezkedett el. A nagyobbik csat a medence alatt volt, a veretek pedig a térd vonaláig mutatták az öv szíjának vonalát, itt helyezkedett el az apró szíjvég. Valószínű, hogy ebben az esetben nem az elhunytra helyezték a kikapcsolt övet, hanem a halott férfit tették rá a sírba helyezett nyitott övére (VÖRÖS 1984, 142, 9. kép). A vásárhelyihez hasonlatos övtartozékkészletet Szeged-Szőregen lelték 1970-ben. A férfisírhoz, amely erősen bolygatott volt, a két ezüstcsat és a két szíj vég alapján, kettő öv tartozott. A síregyüttest kétélű kardhoz tartozó bronz kardkoptató egészítette ki (5. kép). A férfit S alakú kapcsokkal összeerősített koporsóban temették el. Mivel a sír bolygatott volt, már eleve felmerült, hogy a síregyüttes nem teljes. A két csat (az egyiknek csupán a karikája került elő) itt is különböző méretű volt. A nagyszíj vég a ruházatot rögzítő övhöz tartozhatott, míg a másik csat és a kettős szíjvég hiányos darabja pedig a másikhoz. Az eredeti publikációban párhuzamok híján hibásan adtuk meg az öv rekonstrukcióját, az újabb adatok fényében ezt feltétlenül módosítani kell (VÖRÖS 1986, 16-19, 2-3. kép, 1.1. 1-8). A sándorfalvi és a szőregi analógiák azt sugallhatják, hogy a fegyver jelenléte a sírban egyben feltételezikét öv sírba helyezését is, azonban ez nem így van. Az előbbiekben már említettem, hogy a két jelenség között csak olyan összefüggés van, hogy a temetkezésekben nagyjából ugyanabban az időszakban tűnnek fel a fegyverek és a két csat. Bár az adatok kissé távolinak tűnnek időben, mégis megemlítem, hogy azokon az ábrázolásokon, ahol szarmatákat lehet azonosítani, a Traianus és a Marcus Aurelius oszlopokon, sehol sem találkozunk kettő Öwel (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2001, Fig. 7. 9-11). A fegyveres szarmata sírok leletanyagának — igaz, hogy korántsem teljes — áttekintése is ezt bizonyítja: a 41 lelőhely 78 temetkezése közül összesen négyben volt kettő, egy alkalommal pedig három csat (VÖRÖS 1989). Az itt vizsgált lelőhelyek közül mind a négy a legkésőbbi szarmata szállásterületre esik: Csongrád-Kenderföldek, CsongrádWerbőczy utca, Törökkanizsa/Novi Knezevac (Yu), Szeged-Tápé, Malajdok. Ez a számadat még akkor is figyelemre méltó, ha számításba vesszük a szarmaták sírjainak köztudottan nagy arányú rablását, aminek következtében többek között csat vagy csatok is kerülhettek ki a sírokból.