A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS Gabriella: Övek a szarmata férfiak sírjában. (A hódmezővásáhely-kopáncsi sír leleteinek újraértelmezése)

AZ OVEK TARTOZÉKAI ES A KETTŐS SZIJVEG A legtöbb párhuzamunk a hódmezővásárhelyi övek tartozékaihoz a madarasi temető leletei között található meg. Bár a sírok nagy arányú rablása, valamint az a körülmény, hogy az esetek többségében vagy a sírok teljes felületét vagy éppen a derék környékét bolygatták, nem kedvezett az övekkel kapcsolatos megfigyeléseknek. Ennek ellenére, már csak a nagy számok törvénye miatt is, bőséges leletanyag maradt még így is a következtetések megfogalmazásához. A 140 férfisír közül mindössze 34 volt bolygatatlan. A legtöbbször a csatfejek utaltak arra, hogy a temetkezéshez, jobban mondva az elhunyt férfi viseletéhez öv tartozott. Amikor eredeti helyzetben találták a csatokat, azok a medencelapátok környékén vagy középen, esetleg a combcsontok között fordulhattak elő. 38 olyan temetkezés volt, ahol a csatokat eredeti helyzetben bontották ki, és ezek közül csak egyetlen esetben távol a viselési helyétől, a bordák között. Feltűnő, hogy csupán egyetlen olyan sír volt, ahol két csatot is találtak. A madarasi temető közösségének temetkezési szokásai közül tehát hiányzott az a máshol megfigyelt jelenség, hogy a férfiak sírjaiba két övüket is elhelyezzék. A kivétel a 27. sír halottja volt, akinek az ovális formájú vascsatja a bal medencéjében került elő, a másik pedig ugyancsak ezen az oldalon volt, közel a vaskéshez. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy az öv és a kés egymáshoz való viszonyának vizsgálatakor kiderül, hogy a kést egyértelműen nem az övről függesztve, hanem az eltemetett férfi keze ügyébe vagy testére helyezték. Megvizsgáltuk az övek és a környékükön kibontott mellékletek egymáshoz való viszonyát. A csatok jobb oldali tálalási helye többször társult a kések bal oldalon való elhelyezkedésével. A bal oldalon kibontott övcsatoknál a kések a jobb combcsonton, a csattal megegyezően a bal oldalon, a szeméremcsont közepén, valamint lábnál, faládikában is előkerülhettek. Azokban az esetekben, amikor a csatot a test tengelyében, tehát viseleti helyén találjuk, mégpedig a bekapcsolt övön, a kés jobb oldalon, a combcsont környékén és a bal oldalon is előfordulhat. Összességében tehát Madarason megfigyelhető, hogy az öves sírokban 10 esetben figyelték meg a bal oldalon a kést, a jobb oldalon négyszer, középen pedig két temetkezésben. Az elmondottakból kiderül, hogy a csat helye és a kés elhelyezkedése között semmilyen összefüggés nem található. Ez azt is jelenti tehát, hogy nagy valószínűséggel az esetek döntő többségében az öv meglététől vagy állapotától független a kés jelenléte, valamint helyzete a sírban. Erre utal az előbbieken túl, hogy a késeket itt is gyakran találjuk átlós vagy kereszt irányban a combcsontokon, a medencelapátokon vagy a szeméremcsonton. Mint ahogyan a bevezetőben említettem, a hódmezővásárhelyi síregyüttes legvitatottabb tárgyait az övekhez tartozó nagy, illetve kettős szíjvégeket, a madarasi temető leletegyüttesei alapján sikerült funkciójukat illetően meghatározni. Öt olyan férfisír került elő a temetőben, ahol a vásárhelyiekkel azonos vagy nagyon hasonló szíjvégek kerültek napvilágra. Az öt sír közül szerencsére négyben a leletek eredeti helyükön voltak, ami még inkább alátámasztja a funkcionális azonosságot. Legjobb párhuzamunkat a 139. sírban találtuk, ahol a bal combcsont végénél kettős lemezes bronzcsat, a jobb combcsonton keresztben pedig egymással párhuzamosan két szíjvégdísz került elő (6. kép 1-2). A csat közeli párhuzama a vásárhelyi II. öv csatjának, és a két szíj vég is megegyezik, bár a felerősítési módjában és a részletekben vannak eltérések. A madarasi sírban a csat, illetve a kettős szíjvég helyzete alapján egyértelmű, hogy az öv lecsatolva, ugyanúgy az elhunytra helyezve került elő, mint Vásárhelyen. Tekintettel arra, hogy a medencéig rablott volt a sír, nem tudjuk biztosan, hogy a lecsatolt övön kívül másik öv volt-e a derékon. A 13. sír egy halmos temetkezés volt, melynek leletei kivétel nélkül a rablóaknában kerültek elő. Az antropológiai meghatározás szerint a csontmaradványok férfihoz tartoztak. A hiányos és törött tárgyak között előkerült egy ezüst csatpecek, valamint egy ugyancsak ezüstből készült szíjvég két töredéke, melynek felerősítésre szolgáló végének egy része letörött (6. kép 3). Ez a darab azért nagyon fontos témánk szempontjából, mivel a vásárhelyi kettős szíjvég legjobb párhuzamának számít. Felerősítési módja, felépítése megegyezik, bár a madarasi legvége profilait, kúpos, a vásárhelyi sima hengeres végével ellentétben. Az, hogy a csat részei különböző fémekből készülhettek, már eddig is kitűnt, hiszen bronz- és ezüstpéldányok egyaránt ismeretesek. Vasból készült kettős szíj végek a 230. sírban kerültek napvilágra Madarason. Az eredeti helyzetben kibontott szegletes vascsat a medence közepén volt, a két combcsont között pedig előkerültek a szíjazat végére erősített hosszúkás szíj végek töredékei is (6. kép 4-5). A 134. temetkezésben ugyancsak eredeti helyzetben bontottak ki egy olyan bronzcsatot, mely-