A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS Gabriella: Övek a szarmata férfiak sírjában. (A hódmezővásáhely-kopáncsi sír leleteinek újraértelmezése)

OVER A SZARMATA FÉRFIAK SÍRJAIBAN (A HÓDMEZŐVÁSÁRHELY-KOPÁNCSISÍR LELETEINEK ÚJRAÉRTELMEZÉSE) VÖRÖS Gabriella BEVEZETÉS A régészeti megfigyelések alapján az övek a viseleti tartozékok leghangsúlyosabb részének számítanak a férfiaknál. Ráadásul a mellékletek nagy része is velük együtt a derék, a csípő tájékán kerül elő a legtöbbször: a kés, a tűzkészség, az ár és a tű. Bár a nőknél is fontosak az övhöz és a környékéhez tartozó tárgyak, de a temetkezések leletei között az ékszerek vannak túlsúlyban. Az eddigi adataink alapján azt is kijelenthetjük -— bár összefoglaló elemzés ebben a témakörben még nem született —, hogy a gyermekek sírjaiban sem az öwiselet, sem a deréktáji leletek nem jellemzőek. A férfiaknál, illetve a nőknél megszokott mellékletek pedig, az edény kivételével, a gyerekeknél jóval ritkábbak. A temetkezési szokások körébe tartozik, hogy a viselet részei közül melyek kerülnek az elhunyttal együtt a sírba, vagy éppen melyek hiányoznak. A másik vizsgálandó körülmény, hogy ezeket milyen helyzetben és állapotban tették egykor a temetkezésekbe. A sír temetőbeli helyzetétől kezdve a sírjelig, minden apró mozzanat a korabeli rítus egy-egy elemét jelenti. Az eredmények segítségével, az apró mozaikokból egyre világosabban összeáll a kép a szarmaták sokszínű temetkezési rítusáról. Kulcsár Valéria összefoglaló könyve (KULCSÁR 1998) alapot jelent minden további kutatáshoz. A munkát érdemes tovább folytatni, hiszen számos kisebb probléma megoldásában lehet eredményeket elérni, újabb adatokkal gazdagítani a szarmaták temetkezési szokásairól való ismereteinket. A kép, amely mára összeállt e hatalmas témakörről, térben és időben változik, hiszen félezer év különböző időpontokban bevándorolt és esetleg keveredett etnikai csoportjairól van szó. Ráadásul a temetkezési szokások között vannak temetőspecifikus vonások is, tehát olyan jellemzők, melyek kizárólag vagy főként egy-egy zárt közösségre jellemzőek. A temetésnek voltak olyan mozzanatai is, melyeknek mára feltárható nyomai nem maradtak. Sajnos ehhez a témakörhöz semmilyen más forráscsoport (ábrázolás, leírás) nem áll rendelkezésünkre. A tárgyakból kell kiindulnunk, és a megfigyeléseinkre kell támaszkodnunk, melyekből aztán a tárgyi világon túli gondolati-hitvilágbeli következtetéseket vonhatunk le, nagy-nagy óvatossággal. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a sírokban talált mellékleteket, ékszereket, a viseletet mennyiben lehet a mindennapi élet darabjaival azonosítani. Tehát volt-e pl. halotti öltözék, vagy amit megtalálunk a sírokban, az ünnepi vagy éppen a hétköznapi viselet is volt egyben? Mi az oka annak, hogy legtöbbször hiányos tűzkészség kerül a halott mellé, miért van az, hogy egyes női sírokban volt orsógomb, másokban nem, az egyik sírt árokkal kerítették, míg a másikat nem jelölték ilyen módon. A kérdéseket hosszasan lehetne folytatni. A különbözőségek, a szokásostól eltérő jelenségek éppen úgy részét jelentik egy közösség szokásainak, mint a közös vonások, csak az eltérőekre még nehezebb magyarázatot találni. Legtöbbször meg kell elégednünk a jelenség leírásával. Az ábrázolások és a források gyakran összevethetők a sírokban feltárt megfigyelésekkel és tárgyakkal (ISTVÁNOVITSKULCSÁR 2001; VADAY-ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1989), de természetesen nem minden esetben vannak összhangban egymással. Ez alkalommal a temetkezési rítus egyetlen apró részletével foglalkozom, a címben megadott, viszonylag nagy témakörön belül. Ezzel összefüggésben egyetlen tárgycsoportról lesz szó, az alföldi területen egy eddig ismeretlen övtípusról, illetve annak sírbeli helyéről és helyzetéről. Az alapot ehhez egy több alkalommal publikált temetkezés leleteinek ellentmondásos, tehát nem megnyugtató ér-