A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

P. FISCHL Klára: Szőreg-C (Szőreg-Szív utca) bronzkori temetője II.

míg a másikban a balta ós a fejdísz, a nőknél pedig a gyöngyös öv és a csonttü jelez. A tárgyak életkori eloszlása támpontot ad az öröklött és a szerzett javak elkülönítéséhez, illetve a javak társadalmon belüli újraelosztásának rekonstruálásához. Mindezen adatokat összefoglalva a könyv 8.5. táblázata mutatja (O'SHEA 1996, 285). A 14

C-es és az antropológiai adatok elemzése után felállított modell szerint a mokrini temetőt két, 6-8 háztartásból álló, egyenként kb. 50 főt számláló közösség használta 100-200 éven keresztül, mely közösségeken belül a politikai és rituális funkciókat öröklődés útján, generációnként l-l felnőtt férfi töltötte be. A közösségek a törzsi-szegmentális társadalom szintjén szerveződtek önálló falvakban (O'SHEA 1996, 258 312). A mokrini temető alapján a kultúra lakosságára vonatkozó társadalmi és szociológiai következtetéseit ütköztette a többi temető rendelkezésre álló adataival (O'SHEA 1996, 313-349). Az így nyert kép alapján megállapította, hogy a temetkezési alapprogram Oszentiván kivételével a többi temetőre kisebb-nagyobb eltérésekkel jellemző.

3 A közösségek közötti eltérések ellenére azonban úgy véli, hogy ez az alapprogram a kultúra lakosai identitástudatának egyik fő alkotóeleme. O'Shea elemzésének menetét követve a fentebb elhangzott állításokat megkíséreltem a rekonstruált szőregi temetőtérképen megvizsgálni. Ennek érdekében elkészítettem az említett tárgytípusok temetőn belüli eloszlásának ábrázolását (1-15. táblázat; 1-7. kép).

4 A szőregi temető fegyveres sírjaiban (1-3. táblázat) a 114. sír kivételével felnőtt korú férfiak voltak.

5 Ezek közül kiemelkedik a 40. sír, amelyben a bronztőr mellett kőbaltát és arany hajkarikát is találtak (4. táblázat). E sír helye a temetőtérkép rekonstrukciója során az egyik legbonyolultabb probléma elé állított. A 216. sír leírásakor ugyanis Móra megjegyzi, hogy a kerítés túloldalán is ezen a területen volt a baltás sír. A három, baltás sír közül a 114. ebből a szempontból nem jöhet szóba, vagyis csak a 40. sír lehetett közel a 216.-hoz, melyet a 87. számú telek udvarán ásott ki Móra. Ez úgy lehetséges, hogy a használt rekonstrukciós térképpel ellentétben a 39-56. számú sírokat tartalmazó sávot a Máder-telkek déli feléhez kellene illeszteni. Ebben az esetben a három kőbaltás sír egy tengely mentén helyezkedne el, a feltárt temetőrészlet közepén. E korszakban a kőbalta azonban már nem értelmezhető fegyverként. A fegyveres síroktól való különállása a társadalmon belül betöltött vezető szerep jelzésére is utalhat, vagyis értelmezhetjük e tárgyat a valódi fegyverektől eltérően a szociális státus betöltését jelölő eszköznek is. Egy szélesebben értelmezett középső sávban találhatók a többi, fegyvert tartalmazó sírok is (1. kép; 1-3. táblázat). Megvizsgálva a másik fő férfi státusjelző tárgy, a fejdísz elhelyezkedését, ezek — az ismeretlen nemű sírokat figyelmen kívül hagyva — a temetőrészlet két szélső sávjában találhatók (2. kép). A táblázatok adatai alapján nyolc fegyveres sír és nyolc férfifej dísz feltételezhető

6 (3. kép; 1-3., 5. táblázat), ami jól alátámasztaná a Mokrinban is megfigyelt két párhuzamosan betöltött tisztséget. Számolni kell azonban azzal a ténnyel is, hogy míg a fegyveres sírok időbeli eloszlása aránylag egységes, addig a férfifej díszek viselői a Bóna-féle 1-2 időintervallumba esnek, vagyis a temető késői használatakor nincsenek képviselve. A fejdíszes férfiak főképp az aduitus és maturus életkorcsoportokba sorolhatók. Nyolc, férfinek meghatározott fejdíszes sír mellett hat felnőtt női sírban találtak ilyen mellékletet (5. táblázat). Az egyetlen gyereksír (113.) feldúlt volt, belőle csak egy szemüvegspirál-töredék került elő. Mivel e sír kerámiamelléklete alapján a temető legfiatalabb horizontjába sorolható, a fejdísz léte ez esetben megkérdőjelezhető. A fejdíszes női sírok szintén a temető korai fázisába tartoznak. Az egyes fejdíszek rekonstruálására — mint erre az összetett viseleti egységeket tárgyaló fejezetben már utaltam (P. FISCHL 2000, 101) — sajnos nincs lehetőség a dokumentáció alapján. Egy pántszerü, csak a fejet körbefogó dísz mellett a legtöbb adat egy hosszan lelógó viseleti elemre utal. Szőreg esetében a fejdíszek vizsgálatánál feltehetően nem is az azokat alkotó elemek alapján kellene csoportokat felállítani 3 Az ide vágó pontos adatokat Id. O'SHEA 1996, 139-186! 4 Mint arra a viseleti elemek rekonstrukciója során utaltam, a tárgytípusok számszerű adatai (O'SHEA 1996, 318, 9.3. táblázat) O 'Shea-nál eltérést mutatnak az általam készített kimutatáshoz képest (P. FISCHL 2000, 99-112). Ezek az eltérések azonban nem ássák alá azt a következtetést, hogy a Perjámos-kultúra temetőiben a közösségek vezetői temetésük alkalmával ugyanazt a megkülönböztető jelzést kapták, mint Mokrinban. 5 A 66. sír senilis korú egyedén kívül a többi elhunyt maturus körít volt. 6 Ez esetben a bizonytalan adatokat is jigyelembe vettem.