A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

P. FISCHL Klára: Szőreg-C (Szőreg-Szív utca) bronzkori temetője II.

— mivel itt amúgy is eltérés van a mokrini kategóriákhoz képest —, hanem a fejdísz formai kritériumait kellene vizsgálni. Ez azonban a fennmaradt adatok alapján nem lehetséges. Szót kell még ejteni arról a két sírról, ahol nem viseleti helyzetben kerültek elö a fejdíszre utaló tárgyak. Ebben az esetben a mokrini közösségben a juvenis korú — tehát a közösség szabályai szerint még nem felnőtt — egyén örökletes úton jogosult volt a tisztségjelző tárgyra, viszont még nem érdemelte ki annak használatát, tehát temetésekor a lábához helyezték a fejdíszt összehajtogatva (O'SHEA 1996, 265). A szőregi 5. és 29. sírokban aduitus, illetve maturus korú férfiaknál a medence tájékán találtak olyan tárgyakat, melyeket fejdísznek is értékelhetünk. A 29. sír csontlunulái azonban — mint azt a viseletet elemző részben leírtam (P. FISCHL 2000, 105-106, 109) — nem feltétlenül fejdísz részei. Az 5. sír esetében szintén nem egyértelmű a helyzet. A pitykék véleményem szerint minden esetben fejdísz elemei, de ez a fejdísz több esetben leért a medencéig. Az 5. sírban a nyak tájékán is vannak bronztárgyak, melyeket nyaklánc alkotórészeként is rekonstruáltunk. Elképzelhető azonban, hogy az említett bronztárgyak együttesen egy hosszan lenyúló fejdíszt díszítettek, és így feloldható a felnőtt férfi nem viseleti helyzetbe elhelyezett fejdíszének kérdése. A 40. sírba temetett férfi mellett a 114. sír hölgye tölthette be a legrangosabb szerepet a közösségben, mivel az O'Shea szerinti női státusjelző tárgyak mellett (öv és három tü?) kőbalta és fejdísz is volt a sírjában. Nem kizárt, hogy a közösség vezető férfijének felesége volt, aki a férj halála után megtartotta a közösség vezető pozícióját, és ezért kapta meg a férfiaknak kijáró baltát is temetése alkalmával. Díszített övet két kivétellel női, illetve leánysírban találtak (6. táblázat). A gyöngyökkel kivarrt övvel ellátott halottak sírjában csak egy esetben találtak övkapcsot (53. sír). A többi esetben az övkapocs önállóan jelezte a sírban öv jelenlétét. A kétféle övtípus (gyöngyös és kapcsos) együtt vagy külön ábrázolva sem mutat területi elhatárolódást a temetőn belül (4. kép). A nyolc-nyolc férfi státusjelzővel ellátott sír mellett azonban 15 gyöngyösöves és 5 övkapcsos temetkezést számoltam össze, a bizonytalan adatokkal együtt. További 14 sírból került elő csonttű (8. táblázat). O'Shea analízise szerint a fő tisztségeket jelző tárgyakból generációnként egy-egy kerül a sírba, vagyis a tárgyak száma nagyjából meghatározza a temetőt használó generációk számát. Mindez a korai időszakban igaz lehet, azonban ő sem tagadja, hogy a kultúra életének második felében változnak a temetkezéssel kapcsolatos szokások, és feltehetően többé nem kerülnek a sírba a státusjelző tárgyak. így egy olyan temetőben, mely megéri a kultúra életének végét, nem lehet egyértelműen a generációk számát megállapítani. A nyolc férfi státusjelző azonban még a tárgycsoportok kronológiai beosztásának figyelmen kívül hagyásával sem egyeztethető a 15 és 14 női státusjelzővel. Mindez magyarázható a női sírokba került tárgyak olyan értelmezésével, hogy nem csak öröklött úton lehetett őket kiérdemelni, hanem a vezető funkciót betöltött férfivel való rokoni kapcsolat alapján is viselhették őket.

7 Az öves sírok kronológiai besorolása jórészt a korai időszakra tehető (6-7. táblázat). A 123. sírban a Vattina-kultúra kerámiamellékletei találhatók, melyek kronológiai besorolása a két kultúra kapcsolatának részletes szinkronizálása hiányában nem állapítható meg. A 130. sír helyzete igen érdekes, mivel kerámiamellékletei a RBB2 időszakba datálhatok, és így ez a temető bizonyíthatóan legfiatalabb sírja. Kérdéses továbbá, hogy a csípőn, illetve a térdek környékén található 1 db átfúrt állatfog ugyanúgy értékelhető-e, mint a több, különféle gyönggyel kivarrt öv megléte. Csonttűk két senilis korú férfi kivételével női és gyereksírokban voltak, viseleti helyzetben, a kultúra korai fázisú sírjaiban (8. táblázat). A temető egész területén megtalálhatjuk e tárgytípust éppúgy, mint a bronztüs sírokat (9. táblázat; 5. kép). O'Shea szerint Mokrinban a két különböző közösség azonos temetőhasználata miatt egy sírban nem találhatunk együtt csonttüt és övet. A szőregi temetőben e tárgyak több esetben is előfordulnak egy sírban (53., 64.?, 114. és 217. sír). Ezek a sírok a kőbaltás sírok által meghatározott sávba esnek. Itt azonban újra meg kell említeni a 39-58. sírok helyzetének bizonytalanságát. A korai datálású sírokban előforduló csonttűk mellett a bronztük je7 Mindezek mellett E. Rega szerint a nők társadalomban betöltött szerepének értelmezése túlmutat a sírmellékletek logikusnak tűnő interpretációján (REGA 1997, 229,241). A szerző a mokrini temetőt —főleg antropológiai szempontból — vizsgálva, a csonttűt tartalmazó sírok esetében O'Shea-tól eltérő álláspontra jutott. Mivel az ilyen tárgyat tartalmazó sírok magas százaléka 6 és 13 év közötti leányok temetkezési helye volt, véleménye szerint ez a tárgy a félnőtt korba még nem lépett lányokszimbóluma volt (REGA 1997, 233-234).