A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

P. FISCHL Klára: Szőreg-C (Szőreg-Szív utca) bronzkori temetője II.

SZŐREG-C (SZŐREG-SZÍV UTCA) BRONZKORI TEMETŐJE IL P FISCHL Klára A temetőelemzés egyik legáltalánosabb célja a temetkezési helyen belül az egyes halottak elhantolási időrendjének felállítása és ennek interpretálása. A hazai őskorkutatásban kevésbé elterjedt a temetőelemzés azon módja, mely a temetőt használó népesség társadalmi felépítettségére próbál fényt deríteni. A Perjámos-kultúra temetőinek esetében, a sírba helyezett kerámiamellékletek tipológiai elemzésével nyerhetünk adatokat a temető belső időrendjére, a fém és egyéb, nem szerves anyagból készült tárgyak vizsgálata ebből a szempontból nem vezet eredményre. E dolgozat célja nem egy új tipokronológia felállítása — bár a temető elemzésével párhuzamosan készült egy kerámiamellékleten alapuló időrendi besorolás is

1 —, hanem egy a viseleti és használati tárgyakon alapuló elemzés elkészítése volt. A Perjámos-kultúra temetőinek komplex elemzését J. M. O'Shea végezte el a közelmúltban (O'SHEA 1996). Megállapításait a mokrini temető részletes vizsgálata alapján a többi temető adatainak bevonásával hozta létre. Munkájának eredményét röviden a következőkben foglalhatjuk össze: A Perjámos-kultúra temetkezési alapprogramja — mely a társadalom minden tagjára vonatkozott — a közösségi temetőben, zsugorított pozícióban, arccal keletnek tájolt temetkezési forma volt.

2 A mokrini temetőben a vizsgálatok vertikális és horizontális tagoltságot is kimutattak. A vertikális tagoltság jelzői olyan tárgyak, melyek egy-egy, az életben betöltött funkciót (státust) jelenítenek meg a temetés során. Az öröklött társadalmi rangot (tisztséget) a férfiak esetében a fegyverek és a fejdíszek, míg a nők esetében a csonttük és a gyöngyös övek jelölték, O'Shea szerint. Mivel a mokrini temetőben a női fejdíszek száma több mint kétszerese volt a férfifejdíszeknek, ezért a szerző értelmezése szerint a női sírokban e tárgyak ún. asszociatív-kapcsolt státust jelöltek, vagyis a rangos férfi családtagjai (feleség, testvér) viselhették azokat. A test és viselet egyéb díszítményei (nyakláncok, bronz ékszerek) szintén asszociatív státust jelölnek. Ezek az ún. mennyiségi jelölők a korábban felsorolt minőségi jelölőkkel szemben, mivel bárki viselhette őket, ha gazdasági helyzete megengedte, hogy hozzájuthasson. Vagyis e tárgyak a gazdagság bizonyos jelzői. Mindezek mellett a kcrámiamellékletek száma (0-tól 3-ig) a halott családjának a temetés pillanatában meglevő gazdasági helyzetét fejezi ki, vagyis azt mutatja, hogy mekkora tort tudott tartani a rokonság az elhunyt tiszteletére. A horizontális tagoltság egyik jelzője, hogy a fegyverek közül a tőrök a temető déli, míg a balták az északi területen találhatók. Hasonló figyelhető meg a női örökletes státust jelző tárgyak esetében is: a csonttük a temető délkeleti részén, míg az övek az északin és a délnyugatin jelennek meg. A férfi fej díszek két fő típusa (1. típus: szemüvegspirálokból és bronzlemezekből álló; 2. típus: pitykékből álló) a temető keleti és nyugati felében oszlik el. A női fejdíszek esetében nem figyelhető meg térbeli eloszlás a temetőn belül, ugyanúgy, mint az egzotikus gazdagságot jelző (exotic wealth) más tárgyak esetében sem. E horizontális tagoltság jelenléte miatt O'Shea szerint a temetőt egy időben két közösség használta. Mindkét közösségen belül két fő szociális/politikai pozíció létezett, melyeket a férfiaknál az eltérő közösségek/falvak egyikében a tőr és a fejdísz, 1 P. Fischt K.: A Perjámos-kultúra és a Dél-Alföld koszideri korszaka. PhD disszertáció. A jelen dolgozat táblázataiban található kronológiai meghatározások ezen dolgozat megfelelő elemzésein alapulnak. 2 A legáltalánosabb, keletéit arcú tájolási eljárás a D-É tájolás jobb oldalas fektetéssel és az É-D-i tájolás bal oldalas fektetéssel. Az előbbi tájoláshoz elsősorban női, míg az utóbbihoz elsősorban férfisírok tartoznak, bár ez a szabályosság Mokrin kivételével nem egyértelmű. Mokrin esetében e tájolási rendtől való eltérés — pl: férfiak esetében az északkeleti, nők esetében a délkeleti tájolás — a társadalmon belüli kivételes helyzet jelölésére szolgált, O'Shea elemzése szerint.