A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS István: Csongrád-Sertéstelep bronzkori állatcsontleletei

fele csak a hátulsó végtag csontjaiénak. A szarvasmarhánál a scapula-humerus, a juhnál a humerus-radius, a hátulsó végtagnál mindkét állatnál a femur-tibia a leggyakoribb „húsos csont". A lábvégek ún. száraz csontjainak (c/t. mc/mt.) a száma alacsony (20% alatti), az ujjcsontok előfordulása pedig még kevesebb (10% alatti). A szarvasmarhák és a juhok csövescsontjait (hum-rad., fem-tib.) minden esetben tompa (hosszirányban repedt csontok), és/vagy éles (kereszt, haránt irányú vágott, hasított csontok) eszközzel törték szét. Ezért olyan magas a csövescsontok középső részéből (test-diaphysis) származó töredékek száma. A juh étkezésre hasznosítható testrégióinak a megoszlása (6. táblázat; 2. kép 2) a bronzkor két időszakában eltérő: a kora bronzkorban (gyakorlatilag az A/6, gödör leletanyaga) a törzsrégió (döntően a bordák 43,8%), a késő bronzkorban a húsos csontok (53,7%) reprezentálják a legtöbb elfogyasztott húst. A kora bronzkori szarvasmarha-maradványok testrégiók szerinti megoszlására szintén jellemző a törzsrégió dominanciája (43,4%), a húsos és a száraz csontok aránya azonos (18,4% 18,2%). A sertésnél — a malaccsontvázat is figyelembe véve B/ll — a húst prezentáló primer testrészt a törzsrégió (bordák) és a húsos csontok maradványai (55,7%) képviselik. Az állatcsontok méreteit a 7. táblázat tartalmazza. A juhok között szarvatlan (2 db) és rövid, hegyes szarvú (3 db) egyedek egyaránt előfordulnak. Egy szarvatlan koponyát hosszában hasítottak szét. A bronzkor korai időszakában a juhok marmagassága (TEICHERT 1975): n-14 63,7 cm, 60,4-72,6 cm (astg./calc.); a késői időszakban: n-5 62,3 cm, 55,2-68 cm (rad/mt/astg.). A négy kos csontmérete: hum. dist. sz.: 33,5 mm, tib. dist. sz.: 30 mm, astg. h.: 31 mm. Az A/6, gödörben lévő újszülött Hossz Legnagyobb átmérő Legkisebb átmérő Bázis körm A/15. (42) 24 19 A/6. 60 29 20 73 29 23 1. táblázat: Juhok szarvcsapméretei (mm) Tabelle 1: Die Größenangaben der Hornzapfen von Schafen (mm) bárány diaphysis-méretei h.: hum. 57, 58, rad. 60, tib. 93, mt. 70 mm. A bronzkori településrészletekről 65 juhegyed maradványa került elő: 38 a korai (A/6. 23 egyed, A/15. 8 egyed, + 4 gödör 7 egyed) és 27 a késői időszakból. A juhok életkor szerinti megoszlása (8. táblázat) jól mutatja a megváltozott primer hasznosításukat. A korai időszakban a juhok 47,4%-át, 18 egyedet fiatal, 52,6%-át, 20 egyedet kifejlett életkorukban vágták le. A késői időszakban a fiatal egyedek száma csak 4 (15%), a kifejletteké pedig 23 (85%o). A kora bronzkorban a juhokat elsődlegesen hús termelésére, a késő bronzkorban az élő állatot (pl. gyapjú) hasznosították. A szarvasmarha szarvcsapja primigenius típusú, egy bikaborjú szarvcsapméretei (A/4.): töredékes h.: 160, legnagyobb átm.: 66, legkisebb átm.: 53, bázis körméret 195,0 mm. Egy még nem teljesen kifejlett (subád.) bika (A/6.) marmagassága (MATOLCSI 1970): 123,5 cm, nagyközepes testnagyságú. A kisméretű csontok (7. táblázat) teheneké. A bronzkori településrészleteken 26 szarvasmarha egyed maradványa volt: 17 a korai és 9 a késői időszakból (8. táblázat). A fiatal - kifejlett egyedek aránya a kora bronzkorban 8:9, a késő bronzkorban 1:8. Ez utóbbi — a juhokhoz hasonlóan — az élő állat primer hasznosítását valószínűsíti. Az erősen fragmentait sertésmaradványok száma nagyon alacsony. Az egyetlen alsó M3 mérete: h.: 28 X sz.: 14 mm, microdont. A kifejlett sertések csonttöredékei viszont nagyméretű egyedektől származnak. A B/ll. gödörben lévő 8-10 hónapos malac csontvázából — két hátcsigolyanyúlvány kivételével — az egész gerincoszlop, a féloldali bordasor és a lábvégek (csülkök) hiányoznak. Tíz sertés egyed maradványa került elő: 4 a korai és 6 a késői időszakból (7. táblázat). Lómaradvány csak a késő bronzkori A/12, (dp

2 fragm.) és a B/12. (sin. mt. dist. db.) gödörben volt. A mt. vékony, karcsú csontozató ló szárcsontja. A kutyáknak hiányos csontváza (A/6., B/ll.), caninusa (A/13.), állkapocscsontja (A/5., 12.) és vázcsonttöredékei (A/4., B/17.) kerültek elő. A kora bronzkori A/6, gödörben a kutya hosszában hasított fejének jobb oldali fele, gerincoszlopa és a bal oldali mellső láb egy-egy (hum-ulna) csontja, valamint a mellső és a hátulsó lábvég (mc/mt, ph. I.) csontjai voltak (50 db). A B/ll. gödörben egy fiatal kan kutya — hiányos gerinc- és bordarészü — töredezett csontváza feküdt (83 db). A 4 (A/5., 12., 13., B/17.) késő bronzkori gödörben csak l-l db maradvány került elő.