A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

továbbélése nem is zárható ki, az adott esetben elképzelhető az is, hogy az itt élő avarok és magyarok azonos temetkezőhelye csak véletlen egybeesés (SZABÓ 1966, 66; SZALONTAI 1992, 320, 329). A temetőből összesen tehát két sír köthető a magyarokhoz, az aranyozott ezüstrozettát rejtő 2. sír, melyből lófog, vaskés és kengyel töredékei kerültek még elő, valamint a 16. sírban nyugvó halott, körte alakú kengyellel, vas csikózabiával és vasveretes övvel eltemetve (MRT 8, 441-443; SZABÓ 1976, 51-52; SZALONTAI 1992, 311-312, 322-323). A szarvasi Vajda Péter Gimnázium gyűjteményében volt az az egyedi, 10. századi pántkarperec, amely a Békés megyei honfoglalás kori leletek egyik kiemelkedő darabja. Az aranyozott ezüst töredékeket Kovalovszki Júlia rekonstruálta (KOVALOVSZKI i960). Kovalovszki a leletet Krecsmarik ásatásaihoz tartozónak vélte, azonban amint Jankovich B. Dénes utalt rá, Krecsmarik biztosan beszámolt volna egy ilyen leletről, ezért „ valószínű, hogy Krecsmarik Szarvasról való távozása, illetve halála után, az 1930-as, negyvenes években került elő" (MRT 8, 472). A karperec állatalakjainak analógiáit Kovalovszki a bizánci hatásokat felvonultató oroszországi, ukrajnai leletekben, valamint a bizánci emlékek mintázatában vélte felfedezni (KOVALOVSZKI 1960, 179-180). Utalt a lelet palmettadíszes honfoglalás kori leletekkel való kapcsolatára, a hasonló díszítésmódra is. Dienes István, valószínűleg már Kovalovszki megfigyeléseit alapul véve, bizánci darabként értelmezi a tárgyat (DIENES 1972, 65, 84). A lelet azonban díszítése és kialakítása alapján nem tér el a 10. századi honfoglalás kori hajfonatkorongokon található mitikus állatalakoktól (BÁLINT 1991, 35-36; RÉVÉSZ 1996, 86). Ezek alapján valószínű, hogy az ékszer valamely kiemelkedő magyar ötvös terméke volt. A korábbi kutatások alapján annyi mindenképp bizonyos, hogy a karperec viselője az ebben a régióban található nemzetségek egyik vezető családjához tartozhatott. Egy szórványleletként előkerült bronz huzalkarperec

58 (bronzkori vagy Árpád-kori lehet), valamint a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárába bekerült Szent István-érme

59 is származhatott a fent említett temetők valamelyikéből (MRT 8,471). A következő Árpád-kori temető Örménykút határában, a Szilai-halom mellett került elő. A feldúlt Árpád-kori temető sírjai jórészt melléklet nélküliek voltak, azonban a 7. sírban talált S végű haj karika jól jelzi a temetőtöredék korát (MRT 8, 339). E sírmezőtől nem messze, a Maczonkai út mellett egy hasonló temető került elő. A Krecsmarik által megtalált és közreadott leletek közt lévő, II. Béla király uralkodása alatt (1131-1141) vert érme jól mutatja, hogy a temető a 12. század első felében is használatban volt (KRECSMARIK 1911, 178). Közelében, de pár száz méterrel délebbre, a Maconkai-dombon, 1989-ben egy nagyméretű, a 10. századtól folyamatosan használt temető volt. A temető nyugati oldalán előkerült 5. és 86. sír jól jelzi, hogy a korábbi mezőgazdasági munkák a temető korai, 10. századra keltezhető részét pusztították el. A 11. századi rész sírjai szerencsésen megmaradtak, így az eltemetettek mellé helyezett, Salamon és Szent László által kibocsátott dénárok alapján tudjuk, hogy még a század második felében is használták (LISKA 1996). E temetőtől északabbra, egy nagyobb dombvonulaton, az endrődi Polyák-halmi dűlőben (Szujókereszt) került elő egy nagy Árpád-kori temető, melynek biztosan volt 10. századi része is. A feltárt 149 sír közül többen volt vasmaradvány. A 60. sírból előkerült ezüst lószerszámveretek, valamint a csontpálcás zabla a temető korai szakaszára Utalnak (MRT 8, 151-152; JUHÁSZ 1996, 158). Az Örménykút külterületéhez tartozó valamikori Décse falu temploma melletti középkori temetőben két 10. századi, a 900-as évek második felére keltezhető sír is előkerült. A sírokban lelt tárgyak (nyíllal és tegezzel eltemetett harcos, trapéz alakú, vállas kengyel) a Tessedik Sámuel utcai temetővel rokonítja a valamikori sírmezőt. Valószínűleg a folyamatosan használt temetőben már a középkorban megsemmisítették az itt lakók a többi korai sírt (SZATMÁRI 1996). A régió eddig ismertetett lelőhelyeitől távolabb eső, két legkeletibb sírmező Gyoma határában került elő. A Kádár-tanya mellett egy gazdag női sír volt. Az eltemetett hölgy ruháját préselt ezüst kaftándíszek, karját pedig pödrött ezüst pántkarperec díszítette. Az őskori telepen később több kora Árpád-kori sír is előkerült, ami arra utal, hogy ezt a temetőt sem csak a 10. században használták. A másik, Gyoma határában lelt temető a Körös jobb partjára esik. Az Őzed-halmon talált leletekről még 58 Wagner István pesti evangélikus tanodái tanár adományozta a leletet a Nemzeti Múzeumnak. MNM 1854.36. MNM Napló II1852-1856, 164. 59 A lelet Melitóris Ferdinánd szarvasi gazda ajándékaként került a gyűjteménybe. MNM Napló I 1846-1851, 4; MNM 1846.16.