A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

ban már a líceumi jegyzékben is két tételnél szerepelt, s az aradi múzeum mai gyűjteményében szintén két tárgyon fordult elő: ilyen számon egy festett késő középkori korsót és egy kályhaszemet is azonosítottunk (BAPvBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 532, No. 307, 57. j., 578, No. 307). Legutóbb azonban csak a korsót találtuk meg. Az előbbieknél jóval bonyolultabb adatsor kapcsolódik ahhoz a kályhaszemhez, amelyet eddig — a ma érvényben lévő leltár szerint — szegedi lelőhelyű tárgyként tartottunk számon (HUREZANSZATMARI 1998, 281, 4. kép 3, 8. kép 1; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 90-91, Pl. XXVI, Fig. 1, 2). Az aradi líceum régiséggyűjteményének listájában ugyanis a 242. sorszám alatt egy ,,urnafedő töredéke" szerepel, s mellette a tárgy rajza is látható. A későbbi bejegyzés szerint ez a tárgy a M.F. 35. leltári számot kapta, de mint azt az aradi múzeum mai gyűjteményében ugyanilyen szám alatt található tárgy különbözősége mutatja, az eredeti bejegyzés azonosítása nem minden probléma nélküli (BARBU-IIUREZAN-SZATMÁRI 1999, 526, No. 242, 53. j., 572, No. 242). Az azonosítás bizonytalansága pedig egyúttal a már közölt, sisak alakú kályhaszem lelőhelyét is megkérdőjelezi, s emellett megválaszolásra vár az előkerülésének, illetve múzeumba jutásának kérdése is. Valószínű ugyanis, hogy a M.F. 35. leltári számon ma is megtalálható kályhaszem származási helyét a líceumi jegyzék alapján jegyezték be a mai nyilvántartásba, de a tárgy eltérő formájának okát már nem derítették ki, vagy nem is lehetett már kideríteni annak idején. Az eredeti tárgy azonosítása során figyelembe kellett volna ugyanis venni azt, hogy ha a M.F. 35. leltári számú tárgy nem azonos a líceumi 242. sorszámú tárggyal, akkor az adományozó személyének és az ajándékozás időpontjának megjelölése sem lehet ugyanaz (HUREZANSZATMÁRI 1998, 281, 4. kép 3, 8. kép 1; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 90-91, Pl. XXVI, Fig. 1, 2). További keveredésre utal, hogy a líceumi 242. sorszám mellett lévő rajz feltűnően hasonló ahhoz a — vélhetően kályhatartozéknak, kályhagombnak tekinthető — tárgyhoz, amelyet jelenleg a M.F. 44. leltári szám azonosít, s amelyet az alábbiakban az ismeretlen lelőhelyű tárgyak között le is írunk. A líceumi jegyzékben is szerepel azonban a M.F. 44. leltári számra való hivatkozás, de ott sem a tárgyleírás, sem a tárgyat bemutató rajz nem azonosítható a ma ugyanilyen leltári számon található tárggyal (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 513, No. 94, 38. j., 558, No. 94). Négy további — korábban már ugyancsak publikált — kályhacsempe- és kályhaszemtöredék esetében az adatok összevetésénél ki kell térnünk a Méri István kérése nyomán az aradi tartományi múzeumban 1957. március 28-án keltezett, s bevezetőnkben már szintén említett levél tartalmára is (11. kép). A nadabi és simándi kályhacsempék ügyében összeállított s Zala Albert múzeumigazgató és Glück Jenő főmuzeológus aláírásával jegyzett válaszlevél ugyanis összesen 11 db kályhaszemet, illetve kályhacsempét sorol fel, melyeket a levél mellékleteként 17 db fénykép is bemutat.

3 A 11 tárgy közül öt darabot első közleményünk is tartalmaz (HUREZAN-SZATMARI 1998, 277, 1. kép 7, 6. kép 7, 277, 1. kép 8, 6. kép 8, 277-278, 2. kép 2, 6. kép 10, 280, 3. kép 3, 7. kép 8, 279-280, 3. kép 5, 7. kép 7; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 85-86, Pl. VII, Fig. 1, 2, 86, Pl. VIII, Fig. 1, 2, 86-87, Pl. X, Fig. 1, 2, 89, Pl. XX, Fig. 1, 2, 89, Pl. XIX, Fig. 1, 2), a többit pedig ezt követően sikerült felkutatni. Az alábbiakban a levél vonatkozó tartalmi részleteivel együtt ezeket szintén ismertetjük (4. kép 6, 8; 5. kép 1-3,7; 9. kép 1,3,9-10; 10. kép 2-3, 7; 11. kép). A levélben felsorolt 11 tárgy közül kettő 1955-ben került elő Borosjenő (Ineu) és Sikula

4 (Çicula) között, a többi viszont a gyűjtemény régi anyagából való: hat simándi kályhacsempeleletként szerepel, további három pedig az ún. „mézeskalács minták" közé sorolt tárgy. Az utóbbiak közül kettőt szintén simándinak, egyet pedig erdőhegyi származásúnak határoztak meg. Az aradi levélben közölt adatok és a mellékelt fényképek alapján az elsőként publikált öt kályhatartozék közül négynél új szempontok merültek fel, melyek részben javításra szorulnak, részben viszont a közleményben megjelent információkat is módosítják.

5 Az egyik ilyen, alapvető módosítást követelő adat a zabrányinak (Zäbrani) meghatározott kályhacsempére vonatkozik (HUREZAN-SZATMARI 1998, 279-280, 3. kép 5, 7. kép 7; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 89, Pl. XIX, Fig. l, 2), melynek fényképe az 1957. évi levél mellett is megtalálható, következésképpen a 3 MMM RégAd 2325-2000. 4 L1PSZKY1987, 145, mappa XXII (22) V 47: a Fehér-Körös déli partján. 5 Az ötödikre — az erdőhegyi (Pädureni) kályhaszemre — vonatkozóan az adatai pontosak voltak s már ismertek is (ld. a levél 9. pontját, illetve: HUREZAN-SZATMARI 1998, 277, 1. kép 8, 6. kép 8; HUREZAN-SZATMARI 1998a, 86, Pl. VIII, Fig. 1, 2; BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 512, No. 89, 33. j., 557, No. 89).