A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KOREK József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály

lire, hányra parancsoljuk az ebédet és a vacsorát. Az idővel nem volt baj, de mivel nagyon szerények voltunk, úgy gondoltuk, hogy csak olyan legyen, mint otthon. Erre azt mondta, hogy bízzuk rá ma­gunkat, így kerültünk a tömőbe. Minden reggel resztelt májjal, vese-velővel, borjú- és szívpörkölt­tel kezdődött a kedveskedés a tejeskávé mellett. Délben borjú vagy marha java jött, vesepecsenye, bifsztek tojással és gyümölcs. Este ismét meleg, de inkább szárnyas és fagylalt. Még uzsonnát is pakolt délelőttre, rőfnyi kolbászt és kenyeret. A gyümöl­csöt, fagyit Makóról hozta, pedig 12 km-re volt Földeáktól, s legtöbbször biciklivel tette meg az utat. Majdnem 10 kg-ot híztam. Pedig már eléggé duci voltam odaérkezésemkor is. A koszt osztályon felüli volt, az 1 pengő jelképes — napidíj 4 pengő —, s ezt nem akarta elfogadni, mert megtisztelte­tésnek érezte, hogy a régész urak nála laknak. Re­formátus volt, pénteken is hússal kezdtük a napot, húst ettünk hússal. Az ásatás nekem közepes, Miskának kitűnő volt. A Haleszban kukorica ért, olyan magas, mint én. A kelta depot helyét nem vetették be, környéke üres volt. Találtunk viszont öt szarmata sírt, és ez lett a szenzáció. 38 Eletemben először piszkálhat­tam medencecsonton, koponyán, lábujj hegyeken. Mit rejt? Izgalom, feszültség! Miska a baldachinos székben ült, de a kukoricásban borzasztóan vö­rös volt az arca. A nyugszékre szerelte fel a láb­zsámolyt, így védte magát a naptól. 1932-33-ban tbc-s fertőzéssel egy évet szanatóriumban feküdt. Ez a betegség véget vetett atlétikai karrierjének, jó 400-as, 800-as futó volt. A csontvázbontást ő mu­tatta meg, mindig lejött a gödörbe, s csak akkor ment vissza, ha már mindent látott. Ellenőrizte mé­réseimet, ő rajzolt, a csontok felszedésével már nem törődött. Az ásatásnál óriási lett a csődület, a fél falu kint volt. Az öregasszonyok hányták a ke­resztet, kifogásolták, hogy háborgatjuk a halotta­kat: hogy fognak ezek feltámadni! Hogy fognak ezek feltámadni? Be kell szentelni, el kell temetni újból őket. Kihívták Virág plébánost is — akivel mi esténként nagy ulti csatákat vívtunk —, elbe­szélgettünk a régi szép időkről, de nem tudtam meggyőzni őt sem, hogy ezek az 1600 éves cson­tok pogányok. Azokat a csontokat, amiket nem gyűjtöttem be Bartucz Lajosnak, 39 a sírgödör egyik sarkába raktam, és a plébános úr rászentelt. Meg­bocsátott a falu, de a nők nem. Ott mondták elő­ször, hogy én annak nem adok, aki a halottakon vájkál. Innen ment el az első munkás, akinek a fe­lesége megtagadta tőle az ágyat, mert hullát érin­tett. Ez még 1964-ben is előfordult Kiskörén. A kukorica sokba került, mert többet letapostak, mint amit kivágtunk. Fizette Makó, intézte Árva János volt főjegyző, főlevéltáros. A Száraz-ér partja mellett a lőtér közelében, akácos erdő szélén már keresztben állt az árpa. Az érpárt mentén néhány nagy akácfa állott. Az óriási tarlón, a tűző napon szarmata telepet ástunk, sok­sok gödörrel, néhány tűzhellyel, kemencével. Elég unalmas volt a sok gödör, de Miska boldog volt. A lelőhely jobb volt, mint Solt-Palé, Vöröskereszt, s azoknál korábbi is. O ezekre tette fel az életét. Ezért volt 1931-ben egy évig Berlinben ösztöndí­jon, 40 és a Kása-Szabó-tanya volt az első tanodája. Emellett még friss házas is. Ki is jött a család, lia, a feleség, Dávid Manó, nyugdíjas gimnáziu­mi tanár és felesége. 41 A másik fíákeren IIa hú­ga Gaudi bíróval, s főhadnagy öccsével. Az ebéd olyan volt, mint máskor, kijárt a bor is, de most Miska nem ivott. IIa eltiltotta. A látogatás előtt megszólalt Miska: „Lenne egy kérésem. Vállald el a sok dohányt, mondd, hogy mind a tiéd, és csak te szívod. " Nem is állta meg IIa, hogy ne figyelmez­tessen a cigizés ártalmaira, és óvott, nehogy rá­szoktassam Miskát. Nem sokat szívott Miska, de akkor volt új az érsekújvári dohány, és azt ke­vertem Hercegovinával. Töltöttem is, csavartam is, füstöltem, mint egy gyárkémény. Megúsztuk a látogatást, este mehettem ultizni, illetőleg a pati­kusékhoz, Vörös Sándorékhoz, mert ott két leány is volt. Nagyon kommendált a gazdaasszony is, a gyógyszerész vásárhelyi volt, és református. Sok volt a cserép, ahhoz láda is kellett. Egyre kevesebb lett az ultiparti, és több a gyógyszertár látogatása. 38 PÁRDUCZ 1941. Feltűnő, hogy Párducz Mihály alapvető könyvében Földeákról csak az edényeket mutatja be (PÁRDUCZ 1950. 47). 39 Bartucz Lajos a szegedi egyetem tanára, antropológus. Munkásságáról: LIPTÁK1965; THOMA 1965; EIBEN 1966; NEMESKÉRY 1966; EIBEN 1967; FEHÉR 1967; KOREK 1967; KŐHEGYI 1967. 40 Kinttartózkodásának eredménye egy jelentős kis könyv (PÁRDUCZ 1935). 41 Dávid Manó (1881-1973) a hódmezővásárhelyi református gimnázium tanára 1907-től (GULYÁS-VICZ1ÁN1939-1995. 6:335). A tudományos irodalom művelésével is megpróbálkozott (DÁVID 1906). Könyvét a szakvilág eléggé fanyalogva fogadta (Századok41 (1907) 172). Lánya, Ilona később Párducz Mihály felesége lett. Dávid Manóról: CsMH 1973. január 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom