A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KOREK József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály

Láda is akadt, még ha egész évben itt maradtunk volna, s én is kaptam 4-et saját szükségletemre. Egyik vasárnap meglátogattam Banner Jánost Kökénydombon, Pistával bontották az A, B házakat. A felület tele volt békákkal. A következő héten borzalmasan megijedtünk. Ebéd után, tele gyomorral kerékpároztunk ki a Száraz-érre, s folytattuk a délelőtt abbahagyott tűzhely bontását. Úgy belemerültem, Miska is annyira meresztette a szemét a baldachin alól, hogy észre sem vettük, hogy vihar közeledik. Egyszerre óriási csattanás, s a belevágott villámtól kettéhasadt a nagy akácfa. Lett erre óriási futás. Ki az erdőbe, ki a keresztek alá. Mi az utóbbit választottuk. Egy újabb reccsenés, a Száraz-ér ellenkező oldalán lángolt a tarló. Kibújtunk a keresztek alól, a tarló közepére, lesz, ami lesz, csalánba nem üt a ménkű. A munkások körülásták a kepéket, így nem égett tovább a tarló, s jött az eső is. Nem volt bátorságunk átvágni a lőtérig. Csak akkor merészeltünk odamenni, amikor már csak csöpögött. Akkor láttam először, milyen nyomot hagy a gömbvillám, ha lecsap a földre. És ezt nem fényképeztük le! Az évtized fotója lett volna, pedig tűz volt már Európában, javában Franciaországban.

42 Ezt el kellett mesélni a következő vasárnap Kökénydombon, mert akkor ott tisztelgett az egész Dávid család. Miska legfeljebb szerdánként ment haza, no meg szombattól hétfőig, pedig 15 km-re volt az asszony. Miska fehértemplomi volt, sok sváb beütéssel, s tudta, hogy be kell osztani ez erőt, ahogyan azt az okos svábok teszik.

43 Jól kihíztam, de haza nem mentem, csak augusztus 22-én, amikor a táviratot kaptam, hogy megszületett Károly öcsém. Kerékpárra kaptam, először a kórház, majd a lakás, és visszamentem az ásatásra, amely akkor már a vége felé tartott. A gazdaasszonyom rábeszélt, hogy vegyek meg 1 q szappant, biztosan meg fogom emlegetni. Minek az, nem kell! De okos fehérnép volt. Ezért kellett a négy láda, el is ment haza a fuvarral a lakásunkra. Meg volt oldva a család szappanszükséglete a közben bejött szappanjegyes világban. Az év szeptembere Békés megyében, Békéscsaba-Fényesen, a szkíta temető feltárásán telt el.

44 Az 1940-41. év húsvéti szünete és kora nyara a nagy terepbejárás ideje volt. János bácsi ekkor készítette elő a Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig című munkája I. kötetét,

45 s újból átkocsiztuk a nagy határt. Endre Béla

46 polgármester küldte a parádéskocsist, professzor úr pedig 20 pengő borravalót adott minden alkalommal. Volt úgy, hogy 80-100 km-t is szaladtak a lovak. Megismertem a földalatti hódmezővásárhelyi határt. 1941 nyarán a professzor úr végleg beleszeretett Kökénydombba, az lett a főhadiszállás.

47 Foltiny volt a segédje. Itt ismertem meg teljességében a Banner-iskola ásatását. Kibérelték az ifjabb Vata tanyáját. Abban volt a szobája Banneréknak és a Párducz házaspárnak. A kamra a fiúké volt, alhattak, ahol akartak. Hozták Bannerék magukkal a szakácsnőt, Julist, aki a szomszédos Vörös Károly lánya volt, és akit 1929-ben vittek magukkal Szegedre házvezetőnőnek. Magas, sovány, kissé fonnyadt nő volt, de arany szívvel. Felvették Zsuzskát is, a testvérét kézilánynak és bevásárlónak, de a sütés-főzés a Vörös-tanyán folyt Juszti mama parancsnoksága alatt. A tanyában volt az ebéd is, a vacsora is az árnyékos gangon, csak a reggelit tálalták föl a főhadiszálláson. Valamennyien Banner vendégei voltunk. Már az ásatási előkészület is komolyan folyt. Be kellett szerezni 50 liter bort, amit mindig én adtam, mint szőlősgazda tanyai tanító fia. Venni kellett tűzifát, rendbe kel42 Ez év tavaszán (1940. május 10.) Németország megtámadta Franciaországot, és alig egy hónap múlva (1940. június 22.) Franciaország kapitulált (BALOGH 1985, 205). 43 Párducz Mihály Fehértemplomon született 1908. szeptember 11-én. A község az egykori Temes vármegyében feküdt, lakóinak túlnyomó többsége sváb volt (LELKES 1992. 130). 44 Az ásatás 1940. szeptember 5-20-ig tartott (PÁRDUCZ 1940a, 185, 189; PÁRDUCZ 1943). 1940. szeptember 7-i igazolásában Banner János azt írja, hogy Párducz Mihály adjunktus, Szádeczky Samu egyetemi gyakornok és Korek József egyetemi hallgató Békéscsabán régészeti ásatást végeznek (CSML VIII. 16. SZRI 15. d. 9. ir. 3/1940-41). 45 BANNER 1940a. 46 Korek rosszul emlékszik a névre. Valójában Endrey Béláról (1891—1958) van szó, aki Hódmezővásárhelyen született, majd a jogi egyetem elvégzése után — közbeeső állomásokkal — visszakerült szülővárosába aljegyzőnek. Fokozatos emelkedés után a város polgármestere lett. Végig erőteljesen támogatja a Régészeti Intézet ásatásait erkölcsileg és anyagilag is. Banner János neki ajánlotta könyvét: „Endrey Bélának, Hódmezővásárhely thj. város polgármesterének a régészeti kutatás megértő támogatójának meleg barátsággal. " (BANNER 1940, 3; GULYÁS-VICZIÁN1939-95 VIII, 344-345; KŐSZEGFALVI 1993, 35). 47 Az ásatás 1941. augusztus 4-3l-ig tartott (BANNER 1941; BANNER 1951).