A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

mazik, de lelőhelyére, előkerülésének vagy múzeumba jutásának körülményeire vonatkozó adatok nem maradtak fenn.

82 A múlt századi aradi líceum régiséggyűjteményének jegyzékében ilyen leltári szám semmilyen formában nem szerepel ugyan, viszont a tárgy hasonlósága — főként annak egész, a megszokott kályhaszemektől kétségtelenül eltérő, sajátos formája, valamint anyaga, kidolgozása és pereme belső szélének kialakítása alapján — a M.F. 19-20. leltári számú kályhaszemekkel szembeötlő (4. kép 12-13; 9. kép 7-8). Feltételezhető tehát, hogy ez is Pécskán, azokkal együtt, dr. Schwester Illés házának 1881. évi alapozásakor került elő, s része volt annak az ott talált, félszáz hasonló darabból álló leletegyüttesnek, amelyből a líceum gyűjteménye is gazdagodott (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 506, No. 40, 549, No. 40).

83 Az aradi múzeumban legutóbb előkerült kályhacsempe-töredékek és kályhaszemek fenti számbavétele és a korábbi közleményben ismertetett tárgyak áttekintése után, a köztük előforduló hasonló jellegű darabok kiválasztásával kapcsolatban két megfigyelés tehető. A leletegyüttesben található néhány kályhacsempe esetében ugyanis kétségkívül felmerül egyrészt az azonos típushoz tartozás lehetősége, másrészt pedig, ha ez nem is igazolható, jellegüknél fogva lehet egymáshoz közelálló darabokat elkülöníteni. Két kályhacsempe rekonstrukciós rajzát is megpróbáltuk megszerkeszteni az egymáshoz nagyon közeli hasonlóságot mutató töredékek alapján. Az egyik (5. kép 9) tizenkét pécskai töredék felhasználásával készült, de közülük mindössze három volt egymással összeillő darab (2. kép 5; 6. kép 11), a többi csak jellege és formája, illetve lapjának hasonló vastagsága, anyaga és törésfelülete, valamint megegyező vöröses földfestékkel való díszítése és az apró egyezések (áttörések, léckeretek, bordák stb.) alapján sorolható ide (2. kép 6; 3. kép 5-6, 8-10, 13; 4. kép 3, 5; 6. kép 12; 7. kép 9-10, 12; 8. kép 1-2, 5, 10, 12).

84 A pécskai kályhacsemperészletek rekonstrukciója egy eredetileg fölül négyszögletes, alul ívelten vagy szögletesen kivágott bástyafokokkal tagolt, előreugró, vízszintes bordákkal tagolt pártázattál ellátott, ez alatt pedig félköríves áttörésekkel kialakított, téglalap alakú kályhacsempét segít elképzelni. A csempe előlapját keskeny léckeret határolhatta, s középen szélesebb, sűrűn egymás mellett sorakozó függőleges bordákkal tagolt, vízszintes sáv osztotta két részre. Az alsó és felső felületet kétkét, nagyméretű, félköríves nyílás törte át, melyeket egy-egy függőleges, széles oszlop választotta el egymástól.

85 A nyílások két szélén ugyanilyen oszlopszerű felületet formáztak meg, melyeket — legalábbis a csempelap alsó felében biztosan — gótikus motívummal, lefelé csüngő, hármas levelekben végződő díszítésekkel láttak el. A kályhacsempe alsó szélén a középső vízszintes osztósávhoz hasonló felület lehetett, melyet háromszög alakban elrendezett bordák tettek mozgalmassá. A csempe hátoldalának formájára nincsenek konkrét adataink, csak feltételezni tudjuk, hogy az — jellegének és az előlap felületi díszítésének, illetve szerkesztésének hasonlósága alapján — a békéscsabai mérműves kályhacsempe kialakításával mutathatott meglehetősen közeli rokonságot (SZATMÁRI 1994, 512, 4. kép 1-3; MRT 10, 253, 54. kép, 149. t. 1-4; GYUCHA-MEDGYESI-SZATMÁRI 1999, 50, 37. kép, 123). A csempe eredeti méreteiből csupán annak szélessége állapítható meg pontosan, hiszen a feldolgozás során három töredék összetartozása egyértelművé vált, s az összeragasztott darabok szerint a csempe szélessége 17,7 cm volt. A magassága a kiszerkesztett méretek alapján 25,5 cm körül mozoghatott. A másik kályhacsempe-rekonstrukció (5. kép 10) egy kivételével (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277, 82 Hasonló típusú leletekhez ld. az 61. jegyzeted 83 Ld. föntebb, a 2-3. sorszám alatt tárgyalt leleteket is! 84 A csempe felső részéhez: CMA ltsz.: M.F. 4493/4-5, 4493/7-8, 4539/5, 4539/11; a középső részéhez: CMA ltsz.: M.F. 4539/1 és a három összetartozó: M.F. 4474/2, 4493/3, 4539/6; az alsó részhez: CMA ltsz: M.F. 4474/3, 4539/14. 85 Elképzelhető viszont, hogy ezek nem voltak teljes oszlopok hiszen a csempe felsőfelére utaló, a vízszintes osztóléchez tartozó töredékek között lévő, a csempe közepére eső két részleten (CMA ltsz. : M. F. 4539/1, 4539/6; 2. kép 5; 3. kép 10; 6. kép 11; 8. kép 2) az osztóléc felső széle bár kidomborodik de mindkettőnél határozottan levágott, az alsó oszlop támasztópontjánakpedig nem maradt meg semmilyen részlete. Az oszlopelemekre mindössze a csempetöredékek kettős félköríves áttöréseiből, illetve azok méretéből következtethetünk