A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.
jegyzékben példa (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, No. 15, 35, 88, 92, 208, 309-310, 318). A töredéken látható „ J. V.829. " ceruzás jelzés sem alkalmas ma már azonosításra, ennek jelentése szintén ismeretlen. 10. Kályhacsempe (5. kép 6; 10. kép 6). Négyszögletes előlapú, mázatlan, sárgásbarna színű és ugyanilyen törésfelületü kályhacsempe egyik sarkának töredéke. Talán zárt előlapú csempe bal felső sarka lehetett. A kiugró, szögletes léckerettel határolt tükörmező egyik oldalán a léckeretet két, egymással párhuzamosan futó borda kíséri. Ezeket egy helyen másik, ferde, egyenes borda köti össze. Az előlap sarkának megmaradt részletét körbe foglalt, domború megformálású virágmotívum díszíti. A körívet lapos bordával alakították ki, a virág szirmait pedig ennél jobban kiemelték. Az utóbbiak teljes felületét barnásvörös földfestékkel színezték, s ugyanilyen festésnyomok látszanak a belső borda felületén is. A csempe hátoldalából semmi sem maradt meg, az előlap hátoldala jelenleg nem kormos. A töredék mérhető ma.: 3 cm, sz.: 5,8 cm, v.: 1,3 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 606. A múzeum régi gyűjteményéből származik, előkerülésének vagy múzeumbajutásának körülményeire vonatkozó adataink nincsenek/ 7 Azonosítása a líceumi jegyzék alapján sem lehet egyértelmű, hiszen a mai leltári számra utaló másodlagos bejegyzés ebben nem található. Ehhez közeli számok viszont ugyanúgy előfordulnak, mint az előző kályhacsempe-töredék esetében. Ezenkívül figyelemre méltó a tárgy előlapján látható régies „ T" betű, amely — éppen úgy, mint a M.F. 567. leltári számú darabnál (5. kép 2; 10. kép 2) — valószínűleg szintén az adományozó Török Béla nevének kezdőbetűjére, s így közvetve a tárgy simándi lelőhelyére utal. Ebben jelent erősítő adatot a M.F. 43. leltári számú kályhacsempe-töredék is (4. kép 9; 9. kép 4), amely jellegében szintén nagyon hasonló tárgy, s ez ugyancsak Simándról került — hasonló körülmények között — az aradi líceum régiséggyűjteményébe eredetileg. 78 11. Kályhacsempe (5. kép 7; 10. kép 7). Négyszögletes, zárt előlapú, mázatlan, világosbarna színű, szürkésbarna törésfelületű, szemcsés anyagú kályhacsempe előlapjának viszonylag nagyméretű saroktöredéke, valószínűleg az előlap bal alsó sarkával. Sima, léckeret nélküli előlapján lévő díszítése leginkább gótikus betűk részleteinek határozható meg. Az első betű V, a második talán i (vagy m, rí) betű részlete lehet. A Vbetű alja vízszintesen fekvő levéldíszben végződik, a két szára fölött, középen pedig minden bizonnyal rövidítésre utaló vízszintes elem részlete látszik. A csempe és a betűk méretéből adódóan az előlapon valószínűleg csak két betű férhetett el, melyek monogramra is utalhatnak. A töredék felső széle mellett kicsiny, egyenlő szárú kereszt figyelhető még meg. A betűk felülete a csempe lapjának szintjéből kiemelkedik, de mindegyik lapos kialakítású. A töredéken látható két betű között egy ferde, éles borda is kirajzolódik, a betűk szélét pedig bemélyített vonallal tették hangsúlyosabbá. Az egész előlap felülete függőleges irányban enyhén domború, széle vízszintesen kissé kihajló, s hátoldalához keskeny (1,5 cm széles illetve 1 cm vastag), lekerekített szélű agyagszalagot ragasztottak. Az előlap hátoldala és az agyagszalag széle kormos. A csempe lapjának hátoldalán megmaradtak a fazekas ujjlenyomatai, amelyek a még nedves agyaglap negatívba nyomkodásakor keletkeztek. A kályhacsempe negatívját fába faraghatták, legalábbis erre utalnak az előlap felületén látható éles vonalak és szélek. A töredék mérhető ma.: 19,2 cm, sz.: 10,1 cm, hátmélysége: 2,4 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 634. A múzeum régi anyagából való; lelőhelyére, múzeumba jutásának körülményeire utaló adatokat nem találtunk. 79 Mai leltári számából is az következik, hogy a múzeum gyűjteményének első darabjai között leltározták be, s bár a líceum régi leltárkönyvében nincs sem ilyen leltári szám, sem pedig olyan tárgyleírás, amely fölvethetné az azonosítás lehetőségét (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999), mégis lehetségesnek tartjuk, hogy ebből a gyűjteményből került át mai helyére. Erre elsősorban a leltári száma és az előlapján még ma is látható, régies ,, T" betűjelzése alapján gondolhatunk. Az előbbiekben ismertetett néhány, közeli leltári számon található, ismeretlen lelőhelyű leletként nyilvántartott kályhacsempével kapcsolatban ugyanis szintén felmerült ennek lehetősége; másrészt pedig — mint a M.F. 567. (5. kép 2; 10. kép 2) és a M.F. 606. (5. kép 6; 10. kép 6) leltári számú töredékek esetében — az említett „ T" betű ezúttal is minden bizonnyal azonosítható azzal a Török Béla földbirtokossal, aki a líceumnak több, Simándról származó kályhacsempe-töredéket adományozott az 1880-as években. 80 Ez alapján pedig a tárgy lelőhelye, feltételesen ugyan, de a középkori Simánd mezővároshoz is köthető. Simándi eredetűnek említették a tárgyat az 1957. évi fotózásakor is (11. kép: a 8. pont alatt), de ezt az adatot sem lehet ma már ellenőrizni. 81 12. Kályhaszem (5. kép 8; 10. kép 8). Pohár alakú, sárgásbarna színű, szemcsés anyagú, enyhén kihajló peremű, lekerekített szélű, felső harmadában öblösödő, lefelé összeszűkülő aljú kályhaszem. Belül hornyosan kialakított pereme egy helyen csorba, enyhén homorú aljának széle pedig kissé kiszélesedő. Külső felülete foltosán kormos, a korongozásból eredő bordák viszont főleg a belső oldalán láthatók. A perem sérülését leszámítva teljesen ép. Ma.: 12,4 cm, szá.: 10,5 cm, fá.: 5,4 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 12451. (Jelenleg a gyoroki bor és szőlő múzeumának állandó kiállításában található.) A nyilvántartás tanúsága szerint a múzeum régi anyagából szár77 Hasonló jellegű leletekhez Id. a 29. jegyzetet! 78 Az adatokat ld. fentebb! 79 Pontosan egyező darabra nem bukkantunk ugyan, de gótikus minuszkulával díszített kályhacsempékre Erdélyben, Nógrádban és a Felvidéken is van példa (BENKŐ-UGHY1984,59, 25. rajz; BODNÁR 1988, 12, VII. 1.11. rajz; EG YHÁZY-JURO VSKÁ-FŰR YO VÁ 1993, Obr. 30). 80 Ld. föntebb! 81 MMM RégAd 2325-2000.
