A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
PASZTERNÁK István: Árpád-kori falu és temető Szentes-Szentilona-dombon
pád-kor folyamán. Éppen ezért ezen időszakon belül a szentilonai 6. (1961) és 7. (1961) sírban talált S végű karikák a korszakon belüli pontosabb keltezésre alkalmatlanok. A Szentilona-dombon szórványként előkerült, eredetileg minden bizonnyal sírleletből származó bronz mellkereszt korhatározásával kapcsolatban több nézet él kutatásunkban. Az ásató Csallány Gábor a tárgy képét 1941-ben — minden megjegyzés nélkül -— honfoglalás kori leletek között mutatta be (CSALLÁNY 1941,187, m. t. A). Első ismertetője, Széli Márta egy évvel később — a szentilonai, gyakorlatilag teljesen lelet nélküli sírok és a szentes-szentlászlói Árpád-kori temető temetkezési szokásainak (!) egyezése alapján (!) — az egész szentilonai leletegyüttest a 11. századra keltezte (SZÉLL 1942, 131). Megay Géza szintén 11. századinak, Szőke Béla, a honfoglalás kori leletkataszter szerzői, illetve Bálint Csanád 10. századinak tartotta (MEGAY 1961, 106; SZŐKE 1962, 62; FEHÉR-ÉRYKRALOVÁNSZKY 1962, 74; BÁLINT 1991, 252, 262). A lelettel legutóbb Szatmári Imre foglalkozott, áttekintve a kereszt lehetséges közelebbi és távoli párhuzamait. Mértékadó véleménye szerint a tárgy egy 10—11. századi, köznépi jellegű temetőből származhatott (SZATMÁRI 1995,238). A tárgy keltezésénél, véleményem szerint, hangsúlyosan kell figyelembe vennünk annak hiányos és használattól erősen megkopott voltát. Az eredetileg két, egymással csuklósan kapcsolódó részből álló, ún. „ereklyetartó" mellkeresztnek csak az előlapja maradt ránk. Amint azt már Szatmári Imre hangsúlyozta, a keresztből alulról kinyúló, sérült csuklópánt karikáját gondosan lereszelték, helyén kopásnyomok látszanak. Ebből valószínűleg arra következtethetünk, hogy a tárgyat hátlapjának elvesztése után is mellkeresztként hordták (SZATMÁRI 1995, 237). Magam elfogadva a kereszt készítésének időpontjául az — ikonográfiái és más meggondolások alapján megállapított — 10-11. századot, úgy vélem, hogy földbe kerülésére csak hosszú használat után, mindenképpen a fenti időszak második felében, de talán még később került sor. A szentilonai temetőről rendelkezésünkre álló adatok, reánk maradt leletek alapján megállapítható, hogy nincsenek egyértelmű bizonyítékaink a temetkezésnek a honfoglalás korában való megkezdésére. A megfigyelt temetkezési szokások és sírmellékletek vagy az egész középkor során jellemzőek (pl. Ny-K-i tájolás, nyújtott helyzetű fektetés, kezek medencére hajlítása), vagy pedig konkrétan az Árpád-korra utalnak (S végű karika, téglás temetkezés). Tekintettel a lelőhelyet ért igen jelentős bolygatásra, e megfigyelések csak annak bebizonyításához elegendőek, hogy Szentilona falu fent ismertetett helyen, a domb északi peremén húzódó temetőjét az Árpád-korban biztosan használták. Több szempontból is fel kell vetnem a kérdést, vajon állt-e egykor templom Szentilona faluban. A község neve formailag mindenesetre megegyezik a templomuk patrocíniumát megnevezésükben őrző, középkori falunevekkel. 46 Szent Ilona egyébként a viszonylag ritka patrocíniumok közé tartozik. A középkori Magyarországról mindössze 9 helységből ismerünk Szent Ilonának ajánlott templomot, illetve erre utaló helynevet, mellyel Ilona az ilyen összefüggésben megjelenő szentek „gyakorisági sorában" a szerény 32. helyen áll. 47 A templom esetleges létével kapcsolatban az írott források nem nyújtanak segítséget. A település fennállásának időszakából nem maradt fenn Szentilonát említő oklevél. Neve az 1570-es török defterben fordul elő, mint elpusztult (= adózni nem tudó) helység (VASS 1980, 48). Az 1740-es években lejegyzett ún. Petrák-krónika szerzője gondos lajstromba vette az általa ismert környékbeli — fennálló, romos, illetve a 17. században teljesen elpusztult — egyházakat, ismertette pusztulásuk rövid történetét, idejét (PETRÁK 1997). Az akkurátusan pontos leírás a Szentes közvetlen közelében húzódó Szentilonán nem említ templomot. Ebből az következhet, hogy ha volt is egykor ilyen épület, az még romjaiban sem élte meg az újkort. Ma nem ismerünk olyan egyértelmű régészeti adatot, ami itteni templomra utalna. Zalotay Elemér viszont egy 1947-es levelében 48 azt írta a szegedi Alföldi Tudományos Intézet igazgatójának, hogy rövidesen egy „Árpád-kori templomalapot és körülötte elterülő sírmezőt " tervez feltárni Szentilonán. Az ásatás ekkor elmaradt. Csalog József 46 Kár, hogy településünk elkerülte a téma monográfusának figyelmét. Vö. MEZŐ 1996! 47 Összehasonlításképpen említem, hogy az e sor elején álló Szűz Máriapatrocíniumi névként 298 esetben szerepel (KOVÁCS 1990, 409-411). A valószínűleg nisi születésű Szent Ilona (255 körül - 328 körül) Nagy Konstantin római császár felesége és Krisztus keresztjének felkutatója volt (MEZŐ 1996, 89). 48 MTA Könyvtár, Kézirattár, Ms 4012/174.
