A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

PASZTERNÁK István: Árpád-kori falu és temető Szentes-Szentilona-dombon

res sávban Csalog József szerint 3-4 sírt tettek tönkre.

35 1961 áprilisában, az előző évi ásatási területhez északkeletről közvetlenül csatlakozó területen, földmarógépekkel újabb, ismeretlen számú sírt bolygattak meg, illetve pusztítottak el. A helyszínre kiszálló Csalog József mindössze 4 sírral kapcsolatban tudott néhány észrevételt tenni, közülük már csak hármat lehetett feltárni.

36 6. sír ( 1961 ): T.: Ny-K, m.: 70 cm. A sír elhelyezkedéséről csak annyit tudunk, hogy a három, ekkor feltárt temetkezés közül ez feküdt a legkeletebbre. A nyújtott helyzetben hátán fekvő váz mindkét kezét a medencére hajlították. A csontok teljesen elmállottak. Mell.: 1. A koponya bal oldalán 1 db kisméretű, S végű bronzkarika. 7. sír (1961): T.: Ny-K, m.: 84 cm. A három feltárt sír közül a „középső". Rendkívül rossz megtartású, nyújtott helyzetben háton fekvő csontváz. Mindkét kezét a medencére hajlították. Mell.: 1-2. A koponya jobb oldalán 2 db kisméretű, S végű bronzkarika.

37 S végű karika (6. kép 3). Bronzhuzalból készült, „S" alakban visszahajtott vége alig szélesedik ki. Karikaátm.: 1,6 cm, huzal átm.: 0,1 cm. S végű karika töredéke (6. kép 4). Bronzhuzalból készült, karikájának egy része, valamint „S" végének egyik íve hiányzik. Karikaátm.: 1,4 cm, huzalaim.: 0,1 cm. S végű karika töredéke (6. kép 5). Bronzhuzalból készült karika ívének mindkét végén töredékes fele.

38 Karikaátm.: 1,3 cm, huzalaim.: 0,08 cm. 8. sír (1961): T.: Ny-K, m.: 70 cm. A három, e napon feltárt sír közül a legnyugatibb. Rendkívül rossz megtartású csontváz, nyújtott helyzetben, hátára fektetve. Kezei a medencére hajlítva. A sír fej felőli végét metszette a 9. sír. 9. sír (1961): A munkagép által teljesen szétroncsolt sír metszette a 8. sírt.

39 1974-ben, amikor az ásatási árok mellett álló, fentebb említett, legészakibb istállóépület tartóoszlopait újakra cserélték, ismét kisebb földmunkára került sor. Az ekkor talált embercsontokról K. Szabó Sándor állatorvos tett jelentést a szentesi múzeumnak. A sír(ok?) korára vonatkozó leletet sem neki, sem a kiszálló Hegedűs Katalinnak nem sikerült találnia. Az egyik oszlopgödörben tálalói szerint „ülő" (zsugorított helyzetű?) csontvázat pusztítottak el, melyet emiatt Hegedűs Katalin őskorinak vélt.

40 A fennmaradt szűkszavú leírás alapján valószínűnek látszik, hogy ezúttal csak egy sír mehetett tönkre: 10. sír (1974). ARPAD-KORISZOR V

ANY LELET EK A DOMBRÓL 1. Sarkantyú (6. kép 1). Vasból készült, szárai enyhén íveltek, végeiken oválissá kovácsolt fülekkel. A füleken a felerősítő szíj bújtatására szolgáló, két-két, kör alakú áttörés látható. Egyik füle letörött. A sarkantyú rövid, hengeres nyakát enyhén szögletessé kovácsolt, gúla alakú tüske zárja le. A 13. századi szórványleletet Janó János ajándékozta a szentesi múzeumnak 191 l-ben.

41 H.: 10 cm, sz.: 11 cm, régi ltsz.: III.L.17., ltsz.: 57.43.2. (TEMESVÁRY 1999, 204, No. 331). 2. Ereklyetartó mellkereszt töredéke (6. kép 2). Az eredetileg két, egymással csuklósan összekapcsolt részből álló, öntött bronz, latin keresztet formáló tárgyból mára csak annak előlapja maradt fenn. Az ábrázolást öntéssel és utólagos cizellálással, véséssel, poncolással alakították ki. A tárgy peremén körbefutó, vésett kereten belül egy orans tartásban álló, sematikusam megformált, bizonytalanul beazonosítható alak (Jézus Krisztus? Mária? valamilyen egyházi személy?) látható. Sematikusan kialakított arcát dics35 KJM RégAd 230-84/9. 36 Szűkszavú jelentésében (KJM RégAd 231-84) az ásató e síroknak nem adott számot. Előző évi feltárásának számozását folytatva e síroknak a 6-9. sorszámot adtam. 37 A Csalog József 196l-es ásatásán előkerült 3 db S végű bronzkarikát 1972-ben Hegedűs Katalin leltározta be a szentesi múzeum régészeti gyűjteményébe „Ilonapart, 14. sírból" lelőhelynéven, 72.125.1-2. szám alatt. A három karikából származó töredékeket tévesen 2 db karika részeinek értelmezte. A leltárkönyvből nem derül ki, hogy az egyes karikák a fent ismertetett 6. vagy 7. sír közül melyikhez tartoznak. Leírásukat ezért így, egymás után közlöm. 38 Arról, hogy egykor e darabnak is „S" vége volt, Csalog József ásatási dokumentációjából értesülhetünk. 39 Az ásató ismeretlen meggondolásból e sírt a 18. századra keltezte. 40 KJM RégAd 158-84. 41 Janó János több alkalommal is ajándékozott a szentesi múzeumnak leleteket a határ különböző részeiből. (Pl. a szentesi r. kat. plébániánál előkerült régiségeket, a nagyhegyi honfoglalás kori temetőben előkerült szórványokat stb.) Nem helytálló tehát Szatmári Imre feltételezése, mely szerint a Janó-család Szentilonán lakott volna (vö. SZATMÁRI 1995, 237, 55. j). Amint a temetővel foglalkozó pontnál, fennebb már említettem, Csallány Gábor 1933-as szentilonai ásatása sem Janó J. földjén folyt — amint azt Szatmári Imre véli—, hanem Berényi Lajos itteni birtokán. A sarkantyút — egyetértve Temesváry Ferenc megállapításával és vitatkozva Szatmári Imre előbb idézett helyen írt, 10-11. századi keltezésével — magam a 12-13. századra helyezem.