A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
VÖRÖS István: Az algyői honfoglalás kori temető archaeozoológiai vizsgálata
sír). A lófej hat sírban az állára (15., 32., 38., 52., 80., 92. sír), négy sírban a bal oldalára (25., 34., 37., 92. sír) és három sírban ajobb oldalára (18., 29., 49. sír) volt helyezve. Az emberi csontváz lábvégéhez helyezett lófejek közül a 29. és a 49. sírban ca. D-i, a 80. sírban ca. É-i tájolású (3. kép). A lovak lábvégeinek — pata felöli részének — iránya rendkívül változatos: a koponya irányával megegyező (29., 34. sír), ellentétes (18., 32., 37., 94. sír), illetve a többi esetben „vegyes" elrendezésű (4-6. kép). Algyőn a sírgödör alakja, mérete, az elhunyt csontvázának helyzete és a lómaradványok sírpozíciója alapján a részleges lovastemetkezésnek két fő típusát, a nyúzott lóbőrös (15., 34., 37. sír) és a lóbőr nélküli (18., 25., 29., 32., 38., 49., 52., 80., 92., 94. sír) változatot lehet elkülöníteni. Nyúzott lóbőrös temetkezés A lóbőrös temetkezésre — László Gyula eredeti megfogalmazása szerint (LÁSZLÓ 1943,56-57) —jellemző „nyerges, kengyelpáros" sír Algyőn három van: 34. sír: a széles sírgödörben az elhunyt bal oldalán. A lófej mögött a lábvégek, vele azonos, Ny-i irányban. A koponyás lóbőr hossza 125 cm, szélessége 30 cm. A nyerget és a kengyelpárt az életszerűen összegöngyölt lóbőrre rakták (2. kép 2). A csontmaradványok topográfiai helyzete valószínűsíti, hogy a lóbőr nem volt kitömve. 15. sír: a széles sírgödör K-i végében, az elhunyt lábfeje előtt. A lófej a sír D-i falánál, a lábvégek tőle jobbra (É-ra), ca. a sír középvonalában. A koponyás lóbőr hossza 70 cm, szélessége 90 cm. A nyereg és a kengyelpár az összehajtott lóbőrre volt rakva (3. kép 1). 37. sír: a koporsó K-i harmadára terítve. A lófej a D-i sírfal és a koporsó között Ny-i tájolásban, alatta a két bal oldali lábvég, az É-i sírfal és a koporsó között a két jobb oldali lábvég. A koponyás lóbőr hossza 80 cm, szélessége 80 cm. Mind a négy lábvég K-i tájolású. A nyereg és a kengyelpár a koporsót fedő lóbőrre volt helyezve (3. kép 7). Lóbőr nélküli — levágott fej, lábvégek, farok — temetkezés (2. kép 1, 3-6; 3. kép 2-6) Algyőn a lovassírok többségében (10 sírban) a ló fejének és a lábvégeinek sírpozíciói egyértelműen jelzik, hogy a csontos testrészekkel együtt nyúzott lóbőrt nem helyeztek a sírba. Egy kistermetű ló bőrének terjedelme 2,5-3,5 m 2 , súlya ca. 15-20 kg. Bálint Csanád közlése szerint a lenyúzott lóbőr a benne hagyott koponyával és lábcsontokkal együtt kb. 60x40x60 cm-es tömbbé összehajtható (BÁLINT 1970, 41). Ez a „bőrkoffer" nem fér el minden sírban. A lófej és a lábvégek „in situ" méretei a következők (cm): az elhunyt mellett 80x20 (32. sír), 80x25 (18., 38. sír), 70x30 (94. sír). Az 52., bolygatott sírban ez a méret 125x25, ami a másodlagos helyen lévő mt-k következménye; az elhunyt lábfején, illetve előtt 65x60 (25. sír), 60x45 (92. sír), 35x55 (29. sír), 50x45 (80. sír), 50x60 (49. sír). A lóvégtagok elhelyezésére Algyőn nem fordítottak különösen figyelmet: vízszintesen és függőlegesen, lófejhez és sírfalhoz támasztva, végükkel csaknem minden irányban megtalálhatók. A lóbőr nélküli részleges lovassírokban találhatók a leghosszabb csonkolt lófarkak: 5-6-8 db farokcsigolyával (18. táblázat). A nyúzott lóbőrös sírokban csak 1-2 farokcsigolya található, azok is az alsóbb farokrégióból (18. táblázat). Hasonló farokcsigolya előfordulása tapasztalható Karos II—III. temető (VÖRÖS 1996, 472) és Szentes-Borbásföld (VÖRÖS 1996b, 343) lóbőrös sírjaiban is. Sírba kerülésük egyelőre nem értelmezhető. Algyőn néhány szűk sírgödör kiásásakor — úgy tűnik — nem számoltak a lótestrészek későbbi sírba helyezésével. Két esetben a sír oldalát bővítették ki (18., 25. sír), három sírban pedig az elhunyt lábait tolták félre (49., 92., 94. sír), hogy az áldozati ló részei elférjenek. Szokatlan „megoldás" található a 29. és a 80. síroknál, ahol a sír K-i végét bővítették ki, mintha külön gödröt ástak volna a sírra. Ebbe zsúfolták a ló maradványait. Ez a temetési forma kivitelezésében a volgai bolgár bolsie-tarháni temető 143., 190. és 274. (GENING-HALIKOV 1964, 24, 9-10. ábra) és a tankajevkai temető 202. és 770. Sírjaival (KHALIKOVA-KAZAKOV 1977, 7, 33. t.) egyezik meg. Az áldozati lovak sírokban talált maradványai mindig egy állathoz tartoznak. A régészeti irodalomban szereplő egyetlen adat, miszerint a Kecskemét-Czédula-házi temető VI/5. lovassírban 3 éves „csikókoponya" és „öreg ló" négy lába volt (KADA 1896, 49-49) téves megfigyelésen alapul. A csontleleteket megvizsgáló Besskó József szerint a sírban egy 4 éves mén maradványai voltak (BESSKÓ 1906, 20,1.1. 3). Meghatározásának helyességéről a koponyáról és a lábcsontokról közölt felvételek (SZENDREI 1896, 41; BESSKÓ 1906,1.1. 3) egyértelműen tanúskodnak.
