A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

VÖRÖS István: Az algyői honfoglalás kori temető archaeozoológiai vizsgálata

A TEMETÉSI SZERTARTÁSOK ZOOLÓGIAI VONATKOZÁSAI A temetési szertartásokon szereplő állatok „fajta­összetételét" szigorú vallási hagyomány és szokás határozta meg. Feltételezhető, hogy a leölt — felál­dozott — állatok fajtája önmagában is kettős infor­mációt tartalmazott. Egyrészt jelezte, hogy kinek az attribútuma vagy közvetítője, melyik istennek ál­dozták. Másrészt az elhunyt státuszát jelölte ki. Az elhunyt személy a temetéskor az áldozati állatok hi­erarchikus sorozatából azt az állatot kapta, amelyik a társadalmi, közösségi, családi rangjának, illetve a vallási előírásoknak megfelelően megillette őt. 8 A temetők állatmaradványainak faji összetételét az elhunytak differenciált állatfaj „kötődése" (faj­affinitása) határozza meg (VÖRÖS 1991, 91). A faj­összetétel annál homogénebb, minél több azonos fajaffinitású egyén van a közösségben. A felvilágo­sodás óta jelenlévő szekularizált szellemiséget és teológiai racionalizmust a középkorra visszavetíte­ni anakronizmus. Az áldozati állatok típusainak ki­választása nem gazdasági lehetőséget, hanem val­lási hagyományokat tükröz. Az állatok egymással nem variálhatók. És ez lehet érvényes az amulet­tekre is. Ha az egyén nem hitt benne, „divatból" nem hordhatta azt. Algyőn áldozati állatok maradványai 13 női és 25 férfisírban voltak (19. táblázat). A senior kivé­telével mindhárom korcsoportban a férfiak vannak többségben, különösen az aduitus korúak között, ahol számuk több mint kétszeres. Nők: részleges lovastemetkezés csak maturus (8. sír) és senior (49. sír) nőnél fordult elő. Amu­lett/attribútum három sírban (39., 51., 87. sír) volt. Baromfiak közül csak lúd volt két sírban (1., 65. sír). Ételadomány kilenc sírban: juh 6, lúd 2, vala­mint 1 „Ács", faji hovatartozása nem ismert. Nyú­zott lóbőrös temetkezés, illetve „nyers" temetési állatáldozat az algyői nőknél nem fordult elő. Férfiak: részleges lovastemetkezés mind a négy korcsoportban volt, hét esetben ételadománnyal együtt. Nyúzott lóbőrös sírok csak férfiaknál talál­hatók. Ételadomány 16 sírban volt: juh 11, sertés 1, baromfiak 3, mezei nyúl 1. Az ún. temetési állatál­dozat nyolc sírban volt: szarvasmarha 3 (25., 32., 106. sír), juh 3 (33., 34., 38. sír), házityúk 1 (100. sír), házilúd 1 (80. sír). Amulett/attribútum csak egy sírban (90. sír) fordult elő. Az állatmaradványok temetőn belüli megoszlá­sát a 4. kép mutatja be. A temetőn belül formailag három nagy tömb látszik elkülöníthetőnek: I. 12 sír: 4 nő, 8 férfi. 6 lovastemetkezés (2 ló­bőrös), 7 ételadomány, 3 temetési áldozat, 2 amu­lett/attribútum. II. 6 sír: 4 nő, 2 férfi. 3 lovastemetkezés, 3 étel­adomány, 1 temetési áldozat, 2 amulett/attribútum. Ill/a 4 férfisír. 1 lovastemetkezés, 3 ételado­mány, 1 temetési áldozat. Ill/b 15 sír: 5 nő, 10 férfi. 4 lovastemetkezés (1 lóbőrös), 11 ételadomány, 3 temetési áldozat. A ló étel- és temetési áldozatként való adásának szokása és típusa a temető egészére nézve általános­nak és — az I. régióból hiányzó amulett/attribútum kivételével — egységesnek mondható. Jelentős elté­rések (pl. koporsó, edény, szemfedő, kengyeltípus stb.) a régészeti leletanyagban mutatkoznak. AZ ALLATOK MORTALITÁSA — TEMETÉSI ÉVSZAKOK A honfoglalás kori magyar temetők használatának és a temetések évszakának a kérdése csaknem egy­idős a honfoglalás kor kutatásával (NAGY 1893, 229, il. j.). A sírok tájolásában mutatkozó eltéréseket (KOVÁCS 1942, 106-107, 26/aj.; CSALLOG 1976), a bota­nikai (GULYÁS 1971, 123) és a zoológiai maradvá­nyokat egyaránt felhasználják a kutatásban. Az al­győi temetőtérképre tekintve a „hajnali naphoz" való tájolás nehezen lehetne értelmezhető. A temetési évszak meghatározásának egyik le­hetősége lehet a sírokban talált állatok ismert mor­8 Ld. előzőj.! talitása. A fogazat statusa és a csontok végeinek „elcsontosodási mértéke" alapján meghatározható az állat mortalitása, halálozási életkora, vagyis le­vágásának naptári ideje, évszaka (VÖRÖS 1992, 88. ábra). Ideális esetben több állat „halálozási időtarta­mának" ismeretében a vágási időszak leszűkíthető (8. táblázat). Algyőn 20 sír temetési évszaka volt meghatá­rozható (8/a-b, 20. táblázat).

Next

/
Oldalképek
Tartalom