A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

nyak felé ívelő részének töredéke és az utolsó pedig a kengyel vállas nyaka. Ezek alapján azonban biztosan rekonstruálható a kengyeltípus. A kengyelformával legrészletesebben Kovács László foglalkozott, összegyűjtve a kárpát-medencei darabok jórészét. A megállapítása szerint a kengyel északi előképekre, a dudoros szárú kengyelekre vezethető vissza. A magyar kovácsmesterek a Volhínában, a Balti-tenger vidékén és Svédországban használt viking kengyelek alapján kialakított nyugati darabokról leshettek el a talpaló és a szárak találkozási helyének kialakítási módját (KOVÁCS 1986; KOVÁCS 1986b). Hangsúlyozta azt is, hogy a kengyelt főként harcosok használták (a sírban talált nyílhegyek alapján), amint ez az itt vizsgált temetőkben is megfigyelhető.

30 Nyeregveret. Sokáig a honfoglaló magyarok nyerge az egyik legkevésbé ismert tárgyak közé tartozott. A sírba helyezett nyergeket általában a halott feje alá tették — Subbotycy 5. sír (BOK.U-PLETNOVA 1989, 87), Csorna-Sülyhegy (HAMPEL 1900, 611) —, de nem egy esetben a halott lába mellől kerültek elő a nyeregre utaló díszes veretek (Karos 11/52. sír, RÉVÉSZ 1996,46-54). A nyereg szerkezetével már Hampel József is foglalkozott a soltszentimrei csontlemezek alapján (HAMPEL 1902, 310-314), Fettich Nándor a II. kenézlöi temető közreadásakor szintén talált rezgő nyárfából készült veretes nyerget, melyeket azonban konzerválni nem tudott (FETTICH 1931, 84). A nyergek rekonstrukciójára László Gyula vállalkozott, a koroncó-bábotai és a soltszentimrei nyeregalkatrészek alapján (LÁSZLÓ 1943), majd munkáját követően a nyeregrekonstrukciók száma jelentősen bővült (DIENES 1972, 25; BÁLINT 1974, 17-44; H. TÓTH 1976; MESTERHÁZY 1980, 295-308; MESTERHÁZY 1983; BÁLINT 1991, 44-50; RÉVÉSZ 1996, 46-50). A szarvasi temetők esetében pontos megfigyelésekre nem volt lehetőség. Sírba helyezett nyeregre csak egy 1,85 cm széles és 1,45 cm hosszú ezüstlemez utal a Velki-halom bolygatott 1. sírjában. Erről a tárgyról Dienes István feltételezte, hogy a nyeregkápát díszítette, annak felső részén helyezkedett el. A veret pontos helyét sajnos a bolygatás miatt már az ásatáskor sem lehetett megfigyelni, így a rendelkezésre álló források sem nem erősítik, sem nem cáfolják a veret ilyképpen való értelmezését. Dienes István felvetése mellett azonban több érv szól, melyek következtetésének helyességéről vallanak. Honfoglaló eleink a lószerszámzat más darabjaival együtt a nyerget is magukkal vihették a túlvilágra, amint erre a veretes és a csontdíszes nyergek is utalnak (RÉVÉSZ 1996, 53, 124. j.). Bizonyos azonban, hogy nem minden nyereg volt ezüstveretekkel díszítve. Voltak dísztelen vagy csak 1-2 verettél ékített darabok is.

31 Ezeknek azonban nem sok nyoma maradhatott meg az egykori sírokban, a díszítetlenekre csak a nyereg vas hevedercsatja alapján, míg a kisebb véretekkel díszítettekre a veretek helyzete alapján lehet gondolni.

32 A szarvasi ezüstveret, ahogy az Dienes István gondos leírásából is kiderül, nem lehetett az eltemetett ruhájának a dísze. Kialakítása pedig a nyeregdísz funkcióját erősíti. Ékszerek, ruhadíszek Az Al-Dzsajhani földrajzi műveiből dolgozó Gardézi eleinkről megjegyezte, hogy: „Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek. Ruhájuk brokát, fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak" (MARTINEZ 1982, 162; HKÍF 38). A honfoglaló eleink viseletére tett rövid utalás jól rávilágít a 10. században a Kárpát-medencébe beköltöző előkelők gazdagságára. Már a „szélfútta Bene vitéz" mellett talált leletek is igazolták, hogy a honfoglaló magyarok vezetői nem csak a mindennapokban öltözködtek gazdagon, hanem az ismeretlen másik világba is ugyanígy keltek útra. A 19. század második felében megsokasodott a 10—11. századi magyarsághoz köthető régészeti emlékanyag. Az előkerült leletek már több esetben 30 Kovács László a trapéz alakú vállas kengyelek megjelenését Géza nagyfejedelem uralkodásának elejére (970-es évek) helyezte (KOVÁCS 1986, 221-223), a karosi II. temető 4L sírjában talált lelet alapján Révész László ennél valamivel korábbra, a 940-950-es évekre tette (RÉVÉSZ 1996, 46). 31 Az egy-két verettél díszített nyereg nem idegen a steppei népektől, amint erre a mongóliai Kabdó múzeumában talált kurgánsír-leletek közt meglévő elülső nyeregkapa is utal (U. KŐHALMI 1958,143-144, 30. ábra 1). Egy verettél díszített nyerget feltételezett Szőke Béla a jászfény szarui „ kettős sír" kerek vereté alapján (SZŐKE 1962, 12). A leletek előkerülésekor azonban nem kettő, hanem annál több sírt bolygattak meg, így a veret funkciója is kérdéses (KURUNCZ1-LANGÔ 2000). 32 A karosi II. temető 19. sírjában csak egy verettél díszített nyereg volt, a H/16, sírban pedig csak a kapát díszítő ezüstszegek utaltak a nyeregmellékletre (RÉVÉSZ 1996, 53, 16. t. 3, 31. t. 5).