A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

is szerepeltek a viseletek rekonstrukcióinak elkészítésekor (KÜRTI 1996).

33 Hajkarikák. A kerek átmetszetü, nyitott, sima hajkarikák a 10. század első felétől megfigyelhetők a magyarok sírjaiban. Az ékszer folyamatosan használatban maradt, és egészen a korai Árpád-korig jellemző a temetők leleteire. A Tessedik Sámuel utcában ilyen volt a 9., női sír mellett. Ez a darab egy rosszezüst huzalból készített haj karika volt, amely a koponya alatt feküdt. A Velki-halomnál, a temető korábbi szakaszából, a 3. sírból ismert két bronzhuzalból kialakított darab. Valószínűleg ilyen lehetett a Krecsmarik által feltárt 9 sír közül az 1. sírban lévő bronz haj karika is. Ezek az ékszerek, ahogy a fentebb említett darabokból is kitűnik, jórészt bronzból vagy ezüstből készültek, és az egyik leggyakoribb leletnek számítanak. Gyakoriságuk oka részben egyszerű elkészítési módjuk, olcsóságuk, illetve hogy a viseletben betöltött szerepükből adódóan tömegtermékké váltak. Szőke Béla ezt az ékszert „fülben hordott karikaként" említette, szemben a korábbi kutatással, amely varkocsszorítót látott benne. A véleményét arra alapozta, hogy az ékszer rendszerint párban, a koponya két oldalán került elő a sírokból (SZŐKE 1962,35). Ezek az ékszerek azonban ugyanúgy, mint a később elterjedt S végű párjaik a hajfonatok díszítésére, a varkocs összefogására szolgáltak. Ez a 11. század második felétől oly gyakori ékszer a Tessedik Sámuel utcából nem került elő, a Velki-halmon pedig csak egy ismert, a már bolygatott 7. sírból. A rombusz átmetszetü, nagyméretű bronz haj karika bordázott. Az S végét a hajdani készítője szélesre kalapálta. A lelet a temető kései, 11. századra datálható részéből ismert. A tárgyat tartalmazó sír ilyen kései datálását nem csak a temetkezésnek a korai síroktól való távolsága indokolja, hanem a sírt övező, melléklet nélküli temetkezések is ezt erősítik. Az S végű haj karika elterjedéséről és kérdéséről rendkívül nagy szakirodalom halmozódott fel.

34 Ennek oka részben az, hogy sokáig szláv etnikumjelzőnek tartották az ékszert. Szőke Béla bizonyította e tétel tarthatatlanságát (SZŐKE 1959; SZŐKE 1962, 86-89). Ezt követően is számos munka akadt, amely az ékszer tipológiai csoportosításával s ezáltal relatív időrendi kronológiájával foglalkozott (KRALOVÁNSZKY 1959; GIESLER 1981). A különböző tipológiai és időrendi beosztások szerint a haj karika és ezáltal a magyarság köznépe a 960-as években jelent volna meg. A hajkarikák ilyen formájú kronológiai felosztását, illetve a köznépi sírleletek és az ékszer egymásra vonatkoztatását jogosan kifogásolta Bóna István, aki így fogalmazott „kiindulási alapként nem fogadható el a Szőke Béla, Kralovánszky Alán és Kiss Attila által használt, részben Giesler által is átdolgozott kronológia. A konkrét keltező adatok híján vagy helyett hipotetikus hajkarika-tipológiára alapozott kronológiai rendszerek szerint a „ köznépi " temetőket csak 960 táján nyitnák. A Kárpát-medence azonban a 10. század első két harmadában sem volt lakatlan, illetve lakosaira nem csupán a lovassírok és szláv helynevek utalnak" (BÓNA 1986,576).

35 Gyöngyök. A különböző formájú és méretű gyöngyök általában a nők és a gyermekek mellékleteként kerültek elő a 10-11. századi temetőkben. Szarvas-Tessedik Sámuel utcában a 3., 4., 5. sírban voltak gyöngyök, míg a Velki-halom területén egy sírból sem ismert ilyen lelet. A három gyöngyös sír közül kettőben gyermek (3., 4. sír) egyben pedig felnőtt nő (5. sír) nyugodott. A 10. századi sírokban a gyöngytípusok számos formája ismert volt (SZILÁGYI 1987; SZILÁGYI 1994; SZILÁGYI 1997, 241, Abb. 6).

36 A szarvasi sírokban az 33 A rekonstrukciók egy része persze már akkor sem vette figyelembe a múlt emlékeit, mint ahogy arra azóta számos példa hozható napjainkból is (RÉVÉSZ 1999, 49-51). A későbbi rekonstrukciókat valószínűleg még inkább befolyásolni fogja a Moscevaja Balka lelőhelyen előkerült temető, ahol az ásatok a szerencsés körülményekből adódóan több korabeli ruhát is találtak Ezek a gazdagon díszített kaftánok és színes ingek arannyal átszőtt sapkák, hímzett szövetek jól utalnak a 9-10. századi steppei területek gazdagságára, öltözködési szokásaira (IERUSALIMSKAIA 1996, 33-58). A honfoglaló magyar sírokból ismert selyemmaradványok mutatják eleink díszes pompáját, a leleteket bizánci kapcsolatként értékelte Bálint Csanád (BÁLINT 1991, 108). A Szabadkígyós-Pálligeten talált textilmaradványok vizsgálatáról: BÁLINT 1971; T. KNOTIK1971; GULYÁS 1971. A ruházatot elemzi még a steppei párhuzamok alapján: U. KŐHALMI 1972, 192-193. 34 Az elképzeléseket legutoljára Bóna István foglalta össze, kiemelve az ékszer előképeit is (BÓNA 1996, 929). Az ékszertípus kronológiai problémáit legrészletesebben szintén Bóna István foglalta össze (BÓNA 1978, 130-139). 35 Hasonló álláspontra jutott Dienes István is (DIENES 1986, 101). 36 Szilágyi Katalin a gyöngyök megjelenését a kereskedelmi utakkal köti össze. Hasonló gyöngyök azonban nem csak kereskedelem útján, hanem helyi készítményként is jelen lehettek a Kárpát-medencében. A gyöngyök előállításáról plasztikus