A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

MADARAS László: Avar kori településrészlet Szentes határában. Leletmentés a 451. sz. út Szentest elkerülő szakaszán

pád-kori településrekonstrukciókról van szó. Erre a problémára megítélésünk szerint a Magyarorszá­gon napjainkban kialakulóban lévő gyakorlati ré­gészet adhat választ. Sabján Tibor (BENCZE-GYU­LAI-SABJÁN-TAKÁCS 1999) és Szentgyörgyi Viktor (SZENTGYÖRGYI 2000) két külön publikációban re­konstruáltak kora Árpád-kori gödörházat. Rekonst­rukciójuk rendkívül tanulságos. Már maga a ház építésének a menete is fontos adatokat tartalmaz. Sokáig azt gondoltuk, hogy először a gödröt áshatták meg, utána felépítették a tetőszerkezet alapját, majd a ház befedése követke­zett. A munkafolyamat azonban valószínűleg nem egészen így történt. Mindenekelőtt az ágasfákat ás­hatták le, majd hozzájuk szabták a gödröt. így elő­fordulhat, hogy a gödör kiásása után — sohasem szabad elfelejteni, hogy mit is talál meg évszázad­ok után egy régész — az ágasfák cölöplyukai nem mélyednek az altalajba, sőt néha még a gödör vo­nalán is kívül esnek. Ilyenkor áll elő az az állapot, amit objektumaink többségében megfigyelhettünk. Nincsenek cölöplyukak. Ezen állapotnak azonban következményei is vannak. Megnő a ház hasznos alapterülete, mert nem csupán a gödör, de a hozzá társuló padka- és kamrarendszer is lakható. így lesz 12-15 négyzetméter hasznos területből 20-22 négyzetméter, esetleg több. A gyakorlati régészet még egy fontos dologra irányította a figyelmet. A házak életkora valószínű­leg nem olyan csekély, mint ahogyan azt idáig gon­doltuk (8-10 év). Nem kizárt, hogy egy-egy gödör­ház egy egész generációt is ki tudott szolgálni, lakhelyet tudott biztosítani számára. Ha ez bizo­nyítható lesz, akkor teljesen új megítélés alá fog esni a késő középkori falvak élettartamának kérdé­se (lehet-e egy falu egy-két évszázadon át okleve­lekben említve, miközben a helye nem változik?). A település szerkezetét áttekintve legalábbis feltűnő a kemencék hiánya. Egyetlenegy házban sem tártak fel az ásatok sem kő-, sem pedig agyag­kemencéket. Sőt a szabadtéri kemencék is hiányoz­nak a településrészletről. Ez a hiány ismételten figyelmeztet bennünket a településszerkezet érté­kelésének óvatos megítélésére. Különösen hangsú­lyossá válik a hiány akkor, ha figyelembe vesszük a kerámiaanyagban nagy százalékban előforduló sütőharangokat és a kézzel formált bográcsokat. A KERÁMIAANYAG ÉRTÉKELÉSE Nem vagyunk könnyű helyzetben az objektumok­ból előkerült kerámiaanyag értékelésekor. Elöljáró­ban meg kell állapítanunk, hogy a házak, kutak és gödrök meghatározó, zárt együtteseiből előkerült cserépanyag egységes. Egységesnek tűnik — a cserépanyag egyenkénti átvizsgálása után — az alapanyag, az agyag, amelyből az edényeket készí­tették, egységesnek tűnik a soványítás módja, és egységesnek tűnik az a technika is, ahogyan az edények készültek. Talán mindössze egy eset kivé­telével (161. objektum) helyi fazekastermékeket azonosíthatunk. A 161. objektumot külön is meg kell említe­nünk. Általában elmondható, hogy egy-egy objek­tumból nem túl nagy mennyiségű kerámiaanyag került elő. Mindenképpen kivételt képez ilyen szempontból alól. objektum. Ezt talán az is érzé­kelteti, hogy két táblán mutatjuk be a leginkább jellemző darabokat. A 161. objektum egyik megha­tározó kerámiatípusának mondhatók a nagyon jó minőségű szürke edénytöredékek. Az ilyen, gyors­korongon készült darabok az avar kor meghatározó edény töredékei közé sorolhatók. Telepeken, pl. Dunaújváros (BÓNA 1973) és temetőkben egyaránt (VIDA 1999) azonosíthatók. Ezért biztos kiindulási alapnak tűnik a település kronológiájának megha­tározásához. Persze nem lehet érdektelen a többi edénytöre­déket is számba venni. Mindenekelőtt a két orsó­gombnak mondott tárgyat kell szemrevételeznünk. Sajnos nem túl sok segítséget adnak az előbbre lé­pésünkhöz. Az egyik valóban orsógomb lehetett, de a korszak egy teljesen általános darabja. Korai és kései egyaránt lehet. A másik darab lényegesen nagyobb, mint a korszak megszokott sírmellékle­tei. Annál azonban kisebb, hogy háló- vagy esetleg szövőszéknehezéknek tarthatnánk. Eredeti funkció­járól ezért nehéz lenne bármit is mondani. Annál könnyebb egyes darabok (8. kép 1-6) keltezése. A kora avar kori klasszikus szürke, ko­rongolt fazekak oldaltöredékei, a jellegzetes díszí­téssel (8. kép 4). Ezen töredékek alapján egy korai avar házmeghatározás egyértelműnek tűnhet. A többi edénytöredék vizsgálata után azonban kétsé­gek merülnek fel. Ilyen egy kézzel formált, kihajló peremű, durva edény fekete sávosan festett töredé­ke (9. kép 9). Hasonló fekete sávos, festett edény került elő a közeli Öcsöd egyik avar temetőjének

Next

/
Oldalképek
Tartalom