A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

MADARAS László: Avar kori településrészlet Szentes határában. Leletmentés a 451. sz. út Szentest elkerülő szakaszán

fulkesírjából, melyet egészen korai öntött övgarnitúra keltez (MADARAS 1993,5. t. 9). Ezzel összevetve, a töredék már nem lehet korai avar, de közvetlenül köthető az új bevándorló Tótipuszta-Igar-körhöz, amely érintkezik a helyben lakó, korai avar lakossággal. Hasonló sorba illik bele egy másik darab (8. kép 7). Maga a tárgy egy, a korszakban új típusú edény töredéke. Azt tapasztaltuk, hogy még a településkerámia között sem írták le azt az ovális, lekerekített sarkú négyszög, esetleg kör alaprajzú, lapos, egyenes falú, egyenes aljú halsütő tálat, melynek ez az egyik szépen díszített töredéke. A tál egyes darabjainál egy, a perem fölé nyúló, fülszerű tartóbütyök is található. Hasonló töredékek sora került elő házakból és kutakból — 161. objektum (9. kép 5), 193. objektum (14. kép 5), 188. objektum (12. kép 5) —, egy szinte teljesen ép darab a 188. objektumból (13. kép 5), valamint a 238. objektumból (17. kép 2). Áttekintettük a szentesi terepbejárás eddigi eredményét (LISKA 1996a), a szarvasi járás terepbejárásának anyagát (MRT 8), ismerjük a szomszédos kunszentmártoni járás terepbejárásának népvándorlás kori anyagát,

8 a nagyon gyakran előzményként emlegetett saltovo-majaki kultúra nagy kerámia-összefoglalását (DIE KERAMIK 1990), s csupán ezen utóbbi összefoglalóban találtunk egy-egy analóg darabot. A saltovo-majaki kultúra krími csoportjában vannak ilyen lapos, perem fölé emelkedő fülű edények a 8. század 2. felétől (BARANOV 1990, 26), illetve variánsuk található a Donecki-medencében (KRASIL'NIKOV 1990, 231, Taf. 13. 2, 4). Ha ezeket a darabokat nem ismernénk, akkor akár egy helyi edényformára is gondolhatnánk. Nincs ez így a másik vezető edénytípussal, a kézzel formált, belső füles cserépbográccsal. Egyre több lelőhelyen kerülnek elő e típus töredékei (LISKA 1996a; MRT 8, 28-29, 51-62. t.), 8. századi keltezése ma már lassan elfogadottá válik. Egy ép példánya Karcagról ismert.

9 Hasonló mondható el a másik, gyakorta előkerülő településedényről, a sütőharangról is. Nagyméretű töredékei egyre több 7-8. századi településről ismertek, pl. Tiszafüred (GARAM 1981). Vida Tivadar — az avar kerámiát talán a legalaposabban ismerő kutató — felvetette egy szóbeli konzultáció alkalmával, hogy a lapos tálak és a sütőharangok talán összetartozhatnak. A lapos tálakban lévő ételt a sütőharang alatt sütötték meg. Elfogadva ezen megoldás lehetőségét is, úgy gondoljuk, hogy a sütőharangok a szabadtéri tűzhelyek szerves tartozékai lehettek, egy alátétedény feleslegesnek látszik. Viszont a vizek partján egy lapos edény már az őskorban is lehetett a halsütés kelléke. Bár néprajzi analógiákból azt is ismerjük, hogy még ez a feltevés is túlzás lehet, hiszen a halat a folyó iszapjában, nyílt tűzön is meg lehetett sütni. A teljes kerámiaanyagot végignézve még egy hiány feltűnik. A kerámiaanyag meghatározó többsége kézzel formált edények jelenlétét mutatja. A gyorskorongon készült edények csak igen szórványosan fordulnak elő. Talán ez is lehet egy adalék ahhoz, hogy településünk abból az átmeneti korszakból való, amikor a korai avarság még őrzi kultúrájának elemeit, de már jelen vannak az új régészeti kultúra — griffes-indások — kulturális elemei is. Ez pedig a 7-8. század fordulója, első évtizedei. A TEMETŐK ÉS A FALU VISZONYA Minden régészeti összefoglalás legnehezebb része egy adott zárt terület településének és temetőinek összekapcsolása. így van ez a jelen esetben is. Még annak az összefüggésnek az ismeretében is, hogy a temetők és a település leleteinek külön-külön történő értékelése során megközelítőleg ugyanazokhoz az évtizedekhez jutottunk el. Ugyanakkor nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy nem egy torz tükörbe nézünk-e bele, és a történészi tudásunk vezet bennünket félre. Egy alkalommal — a tiszafúred-morotvaparti sírok és település esetében — sikerült valószínűsítenünk a leletegységek összetartozását (MADARAS 1991). Nem ilyen egyszerű a helyzet a berekháti temetők és település esetében. A település házainak egy csoportja (154., 161-162., 156., 163-164. objektum) közvetlenül a fülkesírok szomszédságában került elő. A klasszikusan kialakított sírsor és a házak egymásmellettisége nemcsak hogy összetartozásukat nem erősíti, 8 Közöletlen leletek a szolnoki Damjanich János Múzeumban. 9 A szolnoki Damjanich János Múzeum állandó régészeti kiállításán tanulmányozható.