A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

MADARAS László: Avar kori településrészlet Szentes határában. Leletmentés a 451. sz. út Szentest elkerülő szakaszán

mos soványítású, szürke színű edény töredéke (7. kép 4), palástján hullámvonal köteggel díszítve. 166. objektum (6. kép 2): téglalap alakú, laza humuszos kitöltésű, paticsos gödör. M.: 56, sz.: 50-60 cm. Kitöltéséből néhány állatcsont és egy-két edénytöredék került elő. Rendeltetése ismeretlen, nem kizárt, hogy hasonló alakú, a szarmata időszakból jól dokumentált társaihoz hasonlóan egy füstölő(?) gödre. 190. objektum: hosszúkás, L alakú gödör. Kitöltése sötétbarna, viszonylag laza humusz. A kitöltésben sok állatcsont és cserép került elő, s találtak faszéntöredékeket és kohósalakdarabokat is. A leletanyag: 1. Nagyméretű, kézzel formált sütőharang füle. 2. Kézzel formált, barnásvöröses, vastag falú, durva anyagú, egyenes peremű cserépbogrács töredéke. 3. Korongon készült, szürkésbarna színű edény oldaltöredéke (13. kép 6), bekarcolt párhuzamos vonalakkal és hullámvonalköteggel díszítve. 4. Edény oldalfalából kivágott, szürkésbarna színű, félkész orsókarika. Kézzel formált fazék oldaltöredéke (13. kép 7-8), bekarcolt díszítéssel. 206. objektum (6. kép 3): egy ovális alakú gödörben, melynek mélysége 10-20 cm volt, két ló csontváza feküdt. A lovak lábát a csüdnél levágták, ugyancsak hiányoznak a lókoponyák is. A gödörben régészeti leletanyag nem volt. 212. objektum (6. kép 4): nagyjából K-Ny irányú, téglalap alakú, avar kori (?) gödör. H.: 305 cm, sz.: 110 cm, m.: 52 cm. Alja egyenes, kitöltése sötétbarna, agyagos humusz volt. A leletek között állatcsontok és néhány jellegtelen, kézzel formált edénytöredék került elő. Rendeltetése ismeretlen. A HAZAK ES LEHETSÉGES REKONSTRUKCIÓJUK A megkutatott felületen tizenkét gödörház került elő (154., 161-162., 164-165., 169., 188., 193., 200-201., 203-204. objektum). Már az ásatáson történő objektumszámozás is azt sugallja, hogy itt, ezen szituációban két házcsoport megfigyeléséről lehet szó. Mutatja ezt a feltárás helyszíni térképe is. Mindezek ellenére, mi egy egységként kezeljük a két látszólag különálló házcsoportot. Még akkor is, ha figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a kutak igazodnak a házcsoportokhoz. A 156. objektum az egyik (154., 161-162., 163-164., 169., 188. objektum), a 236. és 238. objektumok a másik (193., 200-201., 203-204. objektum) csoporthoz köthetők. A házak gödrei a 10-20 cm mélységtől a 80-90 cm mélységig kerültek elő. A két szélső érték nem teszi lehetővé, hogy feltegyük azt a kérdést, amely a néprajzi irodalomban általános, hogy föld vagy gödörházak állhattak vajon településünkön (GUNDA 1966; BALASSA 1985). A gödrök kitöltései a gödörházak irányába mutatnak inkább. Nem egy esetben találtak ugyanis paticsnyomokat, maradványokat a kitöltésben (162-163., 165., 188., 201. objektum). Ezek a maradványok a felszíni falak maradványai lehetnek. Többé-kevésbé hasonló nagyságúak a gödrök méretei is. A 2,5-3x3,5-4 méteres méretek hasonló házak építésére utalnak. Ennek a falukép szempontjából lehet jelentősége. Mert az első keresztes hadjárattal Magyarországon átutazó Freisingi Ottó nem csupán a magyarok sátrairól emlékezik meg, hanem arról a faluképről is, melynek meghatározója a földdel borított gödörház. Nem igen lehetett ez másképpen a 8. században sem. Két stratigráfiát találtam a házak között. A 161-162. objektumok, illetve a 163-164. objektumok metszették egymást. A kitöltésből előkerült leletanyag azonban nem különbözik olyan mértékben egymástól, hogy valamiféle nagyobb időbeli távolságot feltételezhetnénk. Talán egy felújítás eredményeként alakulhatott ki a megfigyelhető állapot. A házak tetőszerkezetének megépítésekor a klasszikus ágasfás-szelemenes megoldást alkalmazták. Talán a legjobb példa erre a 161. ház, ahol a két ágasfa cölöplyuka a ház tengelyében került elő. Ennek variánsaként fogható fel a 203. objektum három cölöplyukas tetőszerkezete, amelynél a két oldalfal közepén előkerült cölöplyuk mellett a ház kellős közepén, az előzőekkel egy vonalban egy harmadik cölöplyukat is találtak. Ez nyilvánvalóan a tetőszerkezet stabilitásának javítására szolgált, ám a lényegen nem változtatott. Teljesen más tetőfedésre utal a 188. és a 200. objektum. Az oldalfalak mentén előkerült cölöplyukak a koszorúgerendás tetőfedés bizonyítékai. Az ilyen típusú tetőfedés egy másfajta külső kép megvalósulását is jelentheti, s ebben az összefüggésben talán érdekes lehet, hogy a 188. objektum az egyik, a 200. objektum pedig a másik házcsoportban van. Házaink túlnyomó többségénél nem találtunk cölöplyukakat. Az előző logikát folytatva ebből az a következtetés kívánkozna, hogy ezeknek a szabályos gödröknek nem lenne tetőszerkezete, tehát nem lehetnének házak. A probléma nem új keletű, szinte minden olyan közleményben említés történik róla, amelyekben akár avar kori, akár honfoglalás vagy kora Ar-