A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

BENDE Lívia: Tausírozott díszű övgarnitúra a pitvarosi avar temetőből

bújtató kivételével valamennyi veretet kétféle fém, ezüst és sárgaréz felhasználásával készített, tehát kétféle színű tausírozott minta díszíti. Feltehetően másik öv részét képezték a bronzlemezek és bronz szíjvégek, ezt az övet négyszögletes vascsat zárta (5. kép 13, 15-20). A tausírozott veretek rajzi megjelenítésekor (5. kép 1-12, 14; 8. kép)

7 a tárgyak, elsősorban a díszítés minél teljesebb bemutatására törekedtünk, ezért a szabad szemmel már nem látható, de a tárgyakról a restaurálást megelőzően készült röntgenfelvételen (6. kép)

8 még jól kivehető mintarészleteket is ábrázoltuk. A rajzok így egyfajta rekonstrukcióként is felfoghatóak, tudniillik a röntgenfelvétel közel egyforma tisztasággal mutatja a még meglévő és a már csak korróziós termék formájában létező mintát is. A felvételen a vaskorrózió felhőként veszi körül a még ép vasmagot, illetve világosan megkülönböztethetőek a rézzel és ezüsttel tausírozott részletek is. A veretek mai állapotát a fényképfelvételek mutatják hitelesen (7. kép). A jó minőségű röntgenfelvételek, illetve a háromdimenziós komputertomográfiás felvételek — túl azon, hogy a minta előzetes láthatóvá tételével megkönnyítik a restaurálás folyamatát — a veretek készítéstechnikájához, illetve a tausírozás kivitelezéséhez is jó adalékokkal szolgálhatnak, hiszen megmutatják a tárgyak előállításának, a felület előkészítésének és a minta kialakításának, a nemes- és színesfém betétek alkalmazásának módozatait, melyek alapján — sokkal inkább, mint a mintakincsre támaszkodva — lehetővé válhat műhelyközpontok meghatározása (MUHL 1994,61).

9 A Meroving-kori tausírozott övek fiatalabb csoportját képező ún. sok darabból álló övgarnitúrák (ld. MENGHIN 1994, Farbtaf. 4) jellemzője, hogy a mellékszíjakon függő szíjvégek és az övveretek formai szempontból nemigen különböznek egymástól, illetve díszítésük is megegyezik. A különbség a felfüggesztés módjában mutatkozik meg. A szíjvégek három különálló részből vannak összeforrasztva, két lemezből, melyek közül az egyik hordozza a tausírozást, illetve a kettőt a szélek mentén összekötő közbülső pántból. így lényegében tokot alakítottak ki a szíj befogására. Forraszként vörösrezet alkalmaztak. A szíjat a szíjvég egyenes oldala mellett egy vagy két sárgaréz szegeccsel rögzítették. Ezzel szemben az övveretek egyetlen alaplemezből állnak, vastagságuk azonban megegyezik a szíjvégek vastagságával. Hátoldalukon, a hosszanti tengelyben, egymás alatt két, ék alakú bevágást képeztek, amelyekbe vörösréz forrasz segítségével egy-egy vasfűiét rögzítettek. Miután a derékszíj bőrét kilyukasztották és a lyukakon a füleket átdugták, az öv belső oldalán vékony bőrszíjjal rögzítették a véreteket (GUßMANN 1994, 111, Farbtaf. 18-19; MENGHIN 1994, 20). Tehát a tárgyak elülső oldalán csak a szíjvégek esetében látható a felfüggesztést biztosító szegecsek feje. A pitvarosi övgarnitúra esetében ugyanezt a technikát figyelhetjük meg mind az övveretek, mind a kisebb szíjvégek tekintetében. A kettőspajzs, illetve karikás és kampóval ellátott veretek rögzítése is a pajzs alakú fölső részen történt. Az ötödikként leírt veret esetében azonban a zsebszerü kialakítás, illetve a két vasfúlecs a tárgy hosszanti tengelyében egyaránt megvan. A tárgy sírbeli helyzete, illetve az övön elfoglalt helye szempontjából inkább övveretként való használata valószínűsíthető, annál is inkább, mivel technikai szempontból a szíjvégszerü kialakítás mindenképpen meg kellett hogy előzze a fülek felszerelését, ezeket utólag is rögzíthették. A funkcióváltás még a készítés helyén bekövetkezett, mert az övveretként való használatbavétel esetében is autentikus technikai megoldást alkalmaztak. A szóban forgó övön övveretként való értelmezést erősíti, hogy míg az övveretek a minta szempontjából egy típust képviselnek, addig a szíj végek mind az övveretektől, mind egymástól különbözőek. Ez azonban csak ebben a kontextusban érvényes, mert a fentiekben elmondottak értelmében a minta és a forma kialakításában nem, csak a rögzítés módjában van különbség a pajzs alakú övveretek és szíjvégek között. A nagyszíjvég felfüggesztése inkább az övveretekre emlékeztet, a rézforrasz segítségével rögzített két füllel a bőrszíjat a szíjvég hátoldalához fogták, a tárgy maga egyébként vékonyabb is a többinél. 7 Az övgarnitúráról készült színes és fekete-fehér rajzokat Czabarka Zsuzsa grafikus (MFM) készítette. Munkáját, segítségét hálásan köszönöm. 8 A röntgenfelvétel elkészítéséhez dr. Tímár Péter nyújtott segítséget, fogadja köszönetemet. Sajnos azonban a jobb híján alkalmazott orvosi röntgen nem nyújtja azt a minőséget, amely lehetővé teszi a technikai kivitelezés részletekbe menő vizsgálatát. 9 Ilyen részletes vizsgálat alá vették a berlini Museum für Vor- und Frühgeschichte Meroving-kori tausírozott anyagát (vő. GUßMANN 1994; 1LLERHA US-GOEBBELS-RIESEMEIER 1994; BEYER-BORN-WEBER 1998).