A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

BENDE Lívia: Tausírozott díszű övgarnitúra a pitvarosi avar temetőből

Az övveretek elhelyezkedése alapján egyértelmű, hogy a kisszíjvégek az öv hátsó szakaszát díszítették, tehát a mellékszíjak mindhárom esetben a kettőspajzs, illetve összetett véreteknél kapcsolódtak a derékszíjhoz. így legfeljebb csak a karikás csüngős veretet használhatták eredeti funkciójának megfelelően, valaminek a felfüggesztésére. A sírban az egész öv elmozdult kissé, így a mellékszíjak s velük az övveretek és szíj végek is az öv hátsó szakaszáról a jobb oldal felé tolódtak el. A bal könyök felöl a szeméremcsontok irányába feltehetően állati bolygatás is érte az övet (a kézcsontok helyzete alapján ugyancsak hasonlót feltételezhetünk), így kerülhetett az öv bal oldali elülső szakaszáról a karikás csüngős veret a nagyszíjvég fölé és az övcsat mellé, illetve a bolygatás során együttesen megakadhattak a szeméremcsontokban. A bolygatás tényét erősíti, hogy a nagyszíjvég egy darabja a lábaknál volt. Az öv elülső részét díszítették a pajzs alakú veretek. A csatpecek iránya és a bújtató helyzete alapján pedig — a bolygatás ellenére is — feltételezhető, hogy az öv nem a megszokott módon jobbra, hanem balra nyílt (4. kép 3). A szíjvégek díszítése mind egymástól, mind az övveretek motívumától különbözik. Az egyik szíj vég (5. kép 12; 6. kép 11; 7. kép 11; 8. kép 11) tausírozott mintájának központi mezőjét középpontosan szimmetrikusan elhelyezett négyes spirálmotívum tölti ki. A fölső spirálok ezüstből, az alsók ezüstből és sárgarézből készültek. A tausírozást befogadó vájatok, illetve az ezüst- és rézszalagok lényegesen vastagabbak a többi tárgyon láthatóaknái. A töredékes nagyszíjvég (5. kép 14; 6. kép 12; 7. kép 12; 8. kép 12) előoldalát ugyancsak sárgarézből és ezüstből kialakított, tengelyesen szimmetrikus csigavonalak díszítik. Profilait formája és díszítése kevéssé jellemző a szóban forgó övgarnitúrákra, a korabeli lószerszámdíszekhez áll közel (MARTIN-SENNHAUER-VIERCK 1980, Abb. 23.3; MUHL 1994, Farbtaf. 7). Bár Meroving területen az állatornamentika alkalmazásának felerősödésével a spiráldíszítés háttérbe szorult és kisebb felületek, valamint a lószerszám véreiéinek díszítésére szolgált, azért a sok darabból álló övgarnitúrák díszítésének is jellemző összetevője maradt. E spirális tausírozás különösen Dél-Németországban, tehát alemann és bajor területen, illetve Felső-Itáliában terjedt el széles körben (MUHL 1994, 43, Abb. 26; MARTIN 1996a, 351). A pitvarosi spirálmintás daraboknak — de csak a motívumot tekintve — több párhuzama is van a kárpát-medencei, Meroving eredetű, avar kori, publikált tausírozott anyagban: Kölked-Feketekapu-A 341. sír (KISS 1996, 95, Taf. 70. 341/9, Taf. 111. 7), Zamárdi 749., 1286., 1353. SÍr (BÁRDOS 2000, Cat. 25-26, 102-103, Cat. 167-168, 125-126). A sok darabból álló övgarnitúrák díszítése során alkalmazott spiráltechnikának a pitvarosi darabokon is megfigyelhető jellemző sajátossága, hogy egy spirálon belül kétféle fémet is használtak, melynek nyilván esztétikai szempontból lehetett jelentősége. A másik két szíj vég (5. kép 10-11; 6. kép 9-10; 7. kép 9-10; 8. kép 9-10) díszített mezőjében egyszerűbb, szalagszerű, S alakú kompozíció jelenik meg, melyet a sárgaréz keret és a bimetál pontsor alkalmazása von egységbe az öv többi veretével. Valamennyi övveret (5. kép 2-4, 6-9; 6. kép 2-8; 7. kép 2-8; 8. kép 2-8) előoldalát ezüsttel és sárgarézzel tausírozott minta díszíti, melynek központi részében nyolcashurok formában egymásba harapó állatalakok stilizált ábrázolása látszik, a minta hátterét ezüsttel rajzolták, az ábrázolás finomítására szolgáló részleteket sárgaréz drót használatával emelték ki. A központi motívumot sárgaréz vonalkeret és a kétféle fémből felváltva megjelenített pontsor szegélyezi. A veretek egy részén (5. kép 2-4, 6-7; 6. kép 2, 5-8; 7. kép 2, 5-8; 8. kép 2, 5-8) az állatfejekhez karmos lábjelzések járulnak. A többtagú, illetve a pajzs alakú veretek díszítése lényegében megegyezik egymással.

10 A 7. századi tausírozás mintakincsét a fonott szalagkompozíciók határozzák meg. Bár a díszített mezőket gyakran figurális állatábrázolások uralják, azonban ezeket az állatokat is fonat- vagy szalagszerüen ábrázolták. E fonatszerűen kialakított állatok jellemző sajátossága a testszalagok vonalvezetése, mely a nyolcashurok alapsémáját követi. A fej, az állkapocs, a törzs jelzésszerű vonalai szimmetrikus hurkokban fonódnak össze egymással. Az állatornamensek mindig a díszítés fő motívumát alkotják. Az önmagába/egymásba harapó állato(ka)t mindig profilból és — a szalagfonat-ornamentika vonalvezetéséhez igazítva — nyolcashurok formában ábrázolták. Ezen egyszerű nyolcashurkokba vagy a bonyolultabb nyolcasfonatokba csupán állatfejeket, esetleg a végtagokat jelezve párhuzamos vonalkákból kialakított lábjelzéseket helyeztek, így 10 A kampóval ellátott trapéz alakú alsó tagban végződő összetett veret (5. kép 4; 6. kép 7; 7. kép 7; 8. kép 7) kevéssé jellemző forma, de megtalálható pl. a vicenne-i langobard temető 85. sírjában előkerült állatalakos díszű övgarnitúra veretei között (CEGLIA 2000, Cat. 20, 217).