A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

BENDE Lívia: Tausírozott díszű övgarnitúra a pitvarosi avar temetőből

MFMÉ-StudArch VI (2000) 199-217 TAUSÍROZOTT DÍSZŰ ÖVGARNITÚRA A PITVAROSI AVAR TEMETŐBŐL BENDE Lívia A Csongrád megyei Pitvaros határában előkerült avar temető néhány síregyüttesének, a fülkesíroknak a bemutatására röviddel ezelőtt, két részletben már sor került (BENDE 1998; BENDE 2000). E helyütt a 72. sír tausírozott díszű övgarnkúrájával ismertetjük meg részletesebben az olvasót. A pitvarosi temető 225 feltárt temetkezése egy valószínűleg nem számottevően nagyobb, soros jellegű temető része, melynek betelepítése a 7. század utolsó harmadában kezdődött, és az egész késő avar kor idején folyamatos volt. Amennyire a részletes elemzés előtt megítélhető, a legkorábbi temetkezéseket a temető északi részén ásták meg (egyébként csak innen van példa szuperpozícióra), a betelepítés jellemzően északról dél felé haladva történhetett. A legfiatalabb temetkezéseket a temető déli sírsoraiban találjuk. A sírok ÉNy-DK-i irányításúak. A temetőt a sírformák változatossága jellemzi. A hagyományos és számos esetben változatos kialakítású, összetett sírépítményekre utaló aknasírok mellett hét fülkesír került elő. A temető leletanyaga a korszakra utalóan egységes és jellegzetes, melyet egy-egy esetben élénk nyugati kapcsolatokra utaló tárgyak megléte színez. Ilyen az 51. sír csótáros-orrdíszes lószerszáma (BENDE 1998, 14. kép), illetve a 72. sír tausírozott övgarnitúrája (1. kép; 5-8. kép). Mind a temető embertani anyaga,

1 mind a temetkezési szokások párhuzamainak vonatkozásában meghatározó jelentőséggel bír a Körös-Tisza-Maros közötti terület, illetve annak közvetlen környéke, bár a közzé tett, összehasonlító vizsgálatra alkalmas anyag egyelőre mindkét említett szempontból csekély. A 72. számot viselő temetkezés (3. kép; 4. kép 1-2) a temető északi peremén, nagyjából egy vonalban, de nem egymás mellett megásott négy fülkesír egyike (BENDE 2000, 1. kép). E négy sír a temetőben feltárt fülkesírok korai, a 7. század utolsó harmadából való horizontját képviseli, szemben a déli részen előkerült három hasonló temetkezéssel, melyek a temető használatának legfiatalabb, 9. századi periódusát reprezentálják. Az ÉÉNy-DDK-i (343-163°) tájolású 72. sír kisméretű, üres aknájából egy lépcső vezetett a rézsűsen mélyülő fülkéhez, melynek száját valamilyen szerves anyaggal, feltehetően állatbőrrel zárták el. A szokványos helyzetben, hanyatt fekvő csontvázat sűrű, puha, fekete betöltés vette körül, a halottat tehát szerves anyagba csavarhatták vagy vájtkoporsóba fektették. A 40-50 éves, maturus korú férfi koponyája enyhén torzított.

2 A feltételezett torzítás típusa frontooccipitalis, azaz homlok-nyakszirtcsonti irányú. A koponyatorzításnak e formája különösen gyakran volt megfigyelhető a szegvár-oromdülői kora avar kori temetőben, a nők körében. A késő avar korból egy torzított koponya ismert (ugyancsak nő), TiszavasváriPetöfi utca temetőjéből, mely mind morfológiai jegyei, mind taxonómiai típusa alapján a szegváriakhoz hasonló (FÓTHI-LŐRINCZY-MARCSIK 2000, 192-194). A férfi mellékletei csupán a derekán előkerült övek voltak.

3 1 A temető embertani anyagának feldolgozását — PhD értekezés keretében — Molnár Erika végezte el. (Egy avar kori temető (Pitvaros-Víztározó) szisztematikus embertani feldolgozása. SZTE Embertani Tanszék, Szeged, 2000.) Köszönöm a szerzőnek a sírra vonatkozó embertani adatok közlését. 2 A férfi taxonómiai besorolása a csontok töredékessége miatt nem volt lehetséges. A koponyából csak az agykoponya volt vizsgálható. 3 A koponya mellett juh töredékes lábszárcsontja feküdt, mely esetleg mellékletként vagy a fülke szájának elrekesztésére szolgáló állatbőrben kerülhetett a sírba. A meghatározást Vörös Istvánnak (MNM) köszönöm.