A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
BENDE Lívia: Tausírozott díszű övgarnitúra a pitvarosi avar temetőből
Deréktájon, a váz alatt, az alkarcsontok belső oldalán, illetve a medencében tausírozott vas övgarnitúra veretei 4 kerültek elő (4. kép 3) 5 , melyeken a fonatminta és az állatornamentika elemeit ötvöző díszítés látható. 1. A bal oldali szeméremcsont belső oldalánál, elülső oldalával a sírfenék felé fordulva egy ovális vascsat (5. kép 1; 6. kép 1; 7. kép 1; 8. kép 1) feküdt, a karikára hajló kampós pecke a bal combcsont irányába mutatott. A csatkarikát a pecek mindkét oldalán két-két szimmetrikusan elhelyezett vonalpárból álló minta tagolja, melyet a felületen kiképzett vájatokba kalapált sárgaréz drótból alakítottak ki. (A minta erősen kopott, a vájatokban már csak a rézkorrózió figyelhető meg.) Ott, ahol a pecek a karikára hajlik, az kissé vastagabb és vájat tagolja, vele szemben, ahol a pecket rögzítették, a csatkarika elkeskenyedik. A karika mérete: 3,5x2,4 cm, a pecek h.: 3,25 cm. 2. A csatkarikával érintkezve, attól ajobb alkar irányába egy fordított pajzs alakú, karikás csüngős, kovácsoltvas övveret (5. kép 6; 6. kép 8; 7. kép 8; 8. kép 8) feküdt előoldalával a sírfenék felé. A fölső tag ma.: 2,8 cm, sz.: 2,1 cm, teljes ma.: 4,2 cm, v.: 4 mm. A karika alakú alsó tag — melyen a karikát tagoló vájatok sárgaréz tausírozása már csak nyomokban, illetve korrózió formájában figyelhető meg — kissé az előoldal felé hajolva került elő. Az enyhén hegyesedő végű pajzs alakú fölső tag előoldalát ezüsttel és sárgarézzel tausírozott minta díszíti. A veret formáját követő, rézdrótból kialakított vonalkeretben, ezüstháttér előtt, nyolcashurok formában egymásba fonódó állatalakok sárgaréz drótból kialakított, stilizált ábrázolása látszik. A vonalkeret belső oldalán, annak mentén, felváltva ezüstből és sárgarézből kialakított pontsor fut körbe, melyre helyenként már csak a korrózió vagy az üres ágy utal. Hátoldalán, a tárgy hosszanti tengelyében, egymás alatt látszik a felerősítésre szolgáló két, vasból hajlított, töredékes fúl. 3. Az előbbi öweret alatt feküdt a töredékes, kovácsoltvas nagyszíjvég (5. kép 14; 6. kép 12; 7. kép 12; 8. kép 12), fölső vége egyenes, alsó része kissé hegyesedő formájú, mindkét hosszanti oldala két helyen ívesen kivágott, előoldalát sárgaréz és ezüstdrótból kialakított, tengelyesen szimmetrikus csigavonalak díszítették. Két vasfül rögzítette az övön. Hátoldalának hosszanti tengelyében ugyanis két helyen a felerősítés helye jól megfigyelhető. Fölső része letörött, és az a bolygatott bal lábfej csontjai között került elő, a bal lábszárcsont felett 9 cm-re. Alsó vége rétegesen szétvált. H.: 5,9 cm, sz.: 2,1 cm, v.: 3,7 mm. 4. A keresztcsont jobb oldala mellett, előoldalával fölfelé feküdt a vaslemezből hajlított, díszítetlen óvbújtató (5. kép 5), belsejében konzerválódott bőrmaradványokkal. H.: 3,6 cm, sz.: 1,2 cm, a tárgy v.: 1,05 cm, a lemez v.: 2 mm. 5. A bújtatóval egy vonalban, attól kissé jobbra egy fordított pajzs alakú, kovácsoltvas övveret/szíjvég (5. kép 9; 6. kép 4; 7. kép 4; 8. kép 4) volt előlappal a sírfenék, lekerekített végével a koponya felé. Ma.: 3 cm, sz.: 2,2 cm, v.: 5 mm. A korábban leírttal megegyező, kopottabb díszített mező tengelye kissé ferde a tárgy tengelyéhez képest. Egyenes oldalán látszik, hogy tokos kialakítású, a tok belsejében bőrszíj konzerválódott. Ugyanakkor bőrmaradvánnyal fedett hátsó oldalán, egymás alatt két fül szárai látszanak. 6. A jobb könyök belső oldalán egy pajzs alakú, kovácsoltvas szíjvég (5. kép 11; 6. kép 10; 7. kép 10; 8. kép 10) feküdt előoldalával fölfelé, lekerekített végével a koponya irányába mutatva. A kovácsolás során egymásra kalapált rétegek szétváltak, a tárgy felülete felhólyagosodott (egyenes oldala mellett láthatóvá vált a felfüggesztésre szolgáló szegecs rézkorrózióval fedett feje, illetve belsejében a konzerválódott bőrszíj maradványa), a tausírozott minta nagyobb része megsemmisült, jobbára csak a vonalkeretben körbefutó pontsor kivehető. Hátoldalán, egyenes oldala mellett a tokból kihajló konzerválódott bőrszíj ívelten visszahajlik. H.: 3,3 cm, sz.: 2,4 cm, v.: 4,5 mm, a szíj v.: 1,5 cm. 7. Részben a szíjvég alatt egy kettőspajzs alakú, kovácsoltvas övveret (5. kép 3; 6. kép 6; 7. kép 6; 8. kép 6) került elő, előoldalával a sírfenék felé fordulva. A többi övveret mintájához lényegében hasonló, kisebb részleteiben eltérően díszített fölső taghoz egy kisebb, pajzs alakú alsó tag csatlakozik, melyet sárgaréz szalaggal és pontsorral kereteit mezőben kétfejű állat 6 stilizált ábrázolása díszít. A minta tengelye vízszintesen 2-3 mm-rel eltolódott a tárgy középvonalához képest. Hátoldalát konzerválódott bőrmaradvány fedi. A fölső tag ma.: 3,1 cm, sz.: 2,4 cm, a tárgy teljes ma.: 4,2 cm, v.: 5 mm. 8. Az előbbiektől kissé balra — már az öv hátsó szakaszán — egy pajzs alakú, kovácsoltvas szíjvég (5. kép 12; 6. kép 11; 7. kép 11; 8. kép 11) feküdt lekerekített oldalával a lábak, elülső oldalával felfelé. H.: 2,95 cm, sz.: 2,2 cm, v.: 4 mm. Formája kissé zömökebb a többi veretnél és szíjvégnél, illetve a tausírozott minta is eltér azoktól. A tárgy pajzs alakú formáját követő vonalkeretet, mely a szíj vég egyenes oldalán megkettőződik és farkasfogmintát foglal magába, középpontosan szimmetrikusan elhelyezett négyes spirálmotívum tölti ki. A fölső spirálok ezüstből, az alsók ezüstből és sárgarézből valók. A spirálisok külső ívei által közrezárt felületeken egy-egy pont látszik. A tausírozást befogadó vájatok, illetve az ezüst- és sárgaréz szalagok lényegesen vastagabbak a többi vereten láthatóaknái. A tárgy hátoldalán jól kivehető a szíjvég formáját követő lekerekített bőrszíj konzerválódott maradványa (sz.: 1,7 cm), valamint a földben nagyrészt megsemmisült hátlapot, az előlapot és a peremük mentén körbefutó közbülső pántot rögzítő rézforrasz nyomai, illetve egyenes oldala mellett a felfüggesztésre szolgáló rézszegecs szára, az előoldalon pedig a feje. 9. Részben a szíjvég alatt, pontosan annak tengelyében egy kovácsoltvas övveret (5. kép 4; 6. kép 7; 7. kép 7; 8. kép 7) került elő, előoldalával a sírfenék felé. Fordított pajzs alakú fölső részéhez alulról egy trapéz alakú tag kapcsolódik, mely alsó oldalán kampóban végződik. Erősen kopott díszítéséből csak a vonalkeretben futó pontsor, illetve a felületen kígyózó vonalak részletei kivehetőek. 4 Az övgarnitúrát Borbíró Márta (MFM) restaurálta, munkáját hálásan köszönöm. 5 A részletrajzon szereplő számozás a tárgyak leírásának sorrendjét követi. 6 A korábban (BENDE 2000, 242, 7. és II. tétel) emberábrázolásként leírt díszítés kétfejű állat, feltehetően kígyóként való értelmezése mellett Nagy Margit javaslatára döntöttem. Meggyőző magyarázatát köszönöm.
