A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

BENDE Lívia: Tausírozott díszű övgarnitúra a pitvarosi avar temetőből

Deréktájon, a váz alatt, az alkarcsontok belső oldalán, illetve a medencében tausírozott vas övgarnitúra veretei 4 kerültek elő (4. kép 3) 5 , melyeken a fonatminta és az állat­ornamentika elemeit ötvöző díszítés látható. 1. A bal olda­li szeméremcsont belső oldalánál, elülső oldalával a sírfe­nék felé fordulva egy ovális vascsat (5. kép 1; 6. kép 1; 7. kép 1; 8. kép 1) feküdt, a karikára hajló kampós pecke a bal combcsont irányába mutatott. A csatkarikát a pecek mindkét oldalán két-két szimmetrikusan elhelyezett vo­nalpárból álló minta tagolja, melyet a felületen kiképzett vájatokba kalapált sárgaréz drótból alakítottak ki. (A min­ta erősen kopott, a vájatokban már csak a rézkorrózió fi­gyelhető meg.) Ott, ahol a pecek a karikára hajlik, az kissé vastagabb és vájat tagolja, vele szemben, ahol a pecket rögzítették, a csatkarika elkeskenyedik. A karika mérete: 3,5x2,4 cm, a pecek h.: 3,25 cm. 2. A csatkarikával érint­kezve, attól ajobb alkar irányába egy fordított pajzs alakú, karikás csüngős, kovácsoltvas övveret (5. kép 6; 6. kép 8; 7. kép 8; 8. kép 8) feküdt előoldalával a sírfenék felé. A fölső tag ma.: 2,8 cm, sz.: 2,1 cm, teljes ma.: 4,2 cm, v.: 4 mm. A karika alakú alsó tag — melyen a karikát tagoló vá­jatok sárgaréz tausírozása már csak nyomokban, illetve korrózió formájában figyelhető meg — kissé az előoldal felé hajolva került elő. Az enyhén hegyesedő végű pajzs alakú fölső tag előoldalát ezüsttel és sárgarézzel tausí­rozott minta díszíti. A veret formáját követő, rézdrótból kialakított vonalkeretben, ezüstháttér előtt, nyolcashurok formában egymásba fonódó állatalakok sárgaréz drótból kialakított, stilizált ábrázolása látszik. A vonalkeret belső oldalán, annak mentén, felváltva ezüstből és sárgarézből kialakított pontsor fut körbe, melyre helyenként már csak a korrózió vagy az üres ágy utal. Hátoldalán, a tárgy hosszanti tengelyében, egymás alatt látszik a felerősítésre szolgáló két, vasból hajlított, töredékes fúl. 3. Az előbbi öweret alatt feküdt a töredékes, kovácsoltvas nagyszíjvég (5. kép 14; 6. kép 12; 7. kép 12; 8. kép 12), fölső vége egyenes, alsó része kissé hegyesedő formájú, mindkét hosszanti oldala két helyen ívesen kivágott, előoldalát sár­garéz és ezüstdrótból kialakított, tengelyesen szimmetri­kus csigavonalak díszítették. Két vasfül rögzítette az övön. Hátoldalának hosszanti tengelyében ugyanis két he­lyen a felerősítés helye jól megfigyelhető. Fölső része le­törött, és az a bolygatott bal lábfej csontjai között került elő, a bal lábszárcsont felett 9 cm-re. Alsó vége rétegesen szétvált. H.: 5,9 cm, sz.: 2,1 cm, v.: 3,7 mm. 4. A kereszt­csont jobb oldala mellett, előoldalával fölfelé feküdt a vaslemezből hajlított, díszítetlen óvbújtató (5. kép 5), bel­sejében konzerválódott bőrmaradványokkal. H.: 3,6 cm, sz.: 1,2 cm, a tárgy v.: 1,05 cm, a lemez v.: 2 mm. 5. A búj­tatóval egy vonalban, attól kissé jobbra egy fordított pajzs alakú, kovácsoltvas övveret/szíjvég (5. kép 9; 6. kép 4; 7. kép 4; 8. kép 4) volt előlappal a sírfenék, lekerekített végé­vel a koponya felé. Ma.: 3 cm, sz.: 2,2 cm, v.: 5 mm. A ko­rábban leírttal megegyező, kopottabb díszített mező ten­gelye kissé ferde a tárgy tengelyéhez képest. Egyenes ol­dalán látszik, hogy tokos kialakítású, a tok belsejében bőr­szíj konzerválódott. Ugyanakkor bőrmaradvánnyal fedett hátsó oldalán, egymás alatt két fül szárai látszanak. 6. A jobb könyök belső oldalán egy pajzs alakú, kovácsoltvas szíjvég (5. kép 11; 6. kép 10; 7. kép 10; 8. kép 10) feküdt előoldalával fölfelé, lekerekített végével a koponya irá­nyába mutatva. A kovácsolás során egymásra kalapált ré­tegek szétváltak, a tárgy felülete felhólyagosodott (egye­nes oldala mellett láthatóvá vált a felfüggesztésre szolgáló szegecs rézkorrózióval fedett feje, illetve belsejében a konzerválódott bőrszíj maradványa), a tausírozott minta nagyobb része megsemmisült, jobbára csak a vonalkeret­ben körbefutó pontsor kivehető. Hátoldalán, egyenes ol­dala mellett a tokból kihajló konzerválódott bőrszíj ívelten visszahajlik. H.: 3,3 cm, sz.: 2,4 cm, v.: 4,5 mm, a szíj v.: 1,5 cm. 7. Részben a szíjvég alatt egy kettőspajzs alakú, kovácsoltvas övveret (5. kép 3; 6. kép 6; 7. kép 6; 8. kép 6) került elő, előoldalával a sírfenék felé fordulva. A többi övveret mintájához lényegében hasonló, kisebb részletei­ben eltérően díszített fölső taghoz egy kisebb, pajzs alakú alsó tag csatlakozik, melyet sárgaréz szalaggal és pontsor­ral kereteit mezőben kétfejű állat 6 stilizált ábrázolása dí­szít. A minta tengelye vízszintesen 2-3 mm-rel eltolódott a tárgy középvonalához képest. Hátoldalát konzerválódott bőrmaradvány fedi. A fölső tag ma.: 3,1 cm, sz.: 2,4 cm, a tárgy teljes ma.: 4,2 cm, v.: 5 mm. 8. Az előbbiektől kissé balra — már az öv hátsó szakaszán — egy pajzs alakú, ko­vácsoltvas szíjvég (5. kép 12; 6. kép 11; 7. kép 11; 8. kép 11) feküdt lekerekített oldalával a lábak, elülső oldalával felfelé. H.: 2,95 cm, sz.: 2,2 cm, v.: 4 mm. Formája kissé zömökebb a többi veretnél és szíjvégnél, illetve a tausírozott minta is eltér azoktól. A tárgy pajzs alakú for­máját követő vonalkeretet, mely a szíj vég egyenes oldalán megkettőződik és farkasfogmintát foglal magába, közép­pontosan szimmetrikusan elhelyezett négyes spirálmotí­vum tölti ki. A fölső spirálok ezüstből, az alsók ezüstből és sárgarézből valók. A spirálisok külső ívei által közrezárt felületeken egy-egy pont látszik. A tausírozást befogadó vájatok, illetve az ezüst- és sárgaréz szalagok lényegesen vastagabbak a többi vereten láthatóaknái. A tárgy hátolda­lán jól kivehető a szíjvég formáját követő lekerekített bőr­szíj konzerválódott maradványa (sz.: 1,7 cm), valamint a földben nagyrészt megsemmisült hátlapot, az előlapot és a peremük mentén körbefutó közbülső pántot rögzítő réz­forrasz nyomai, illetve egyenes oldala mellett a felfüg­gesztésre szolgáló rézszegecs szára, az előoldalon pedig a feje. 9. Részben a szíjvég alatt, pontosan annak tengelyé­ben egy kovácsoltvas övveret (5. kép 4; 6. kép 7; 7. kép 7; 8. kép 7) került elő, előoldalával a sírfenék felé. Fordított pajzs alakú fölső részéhez alulról egy trapéz alakú tag kap­csolódik, mely alsó oldalán kampóban végződik. Erősen kopott díszítéséből csak a vonalkeretben futó pontsor, il­letve a felületen kígyózó vonalak részletei kivehetőek. 4 Az övgarnitúrát Borbíró Márta (MFM) restaurálta, munkáját hálásan köszönöm. 5 A részletrajzon szereplő számozás a tárgyak leírásának sorrendjét követi. 6 A korábban (BENDE 2000, 242, 7. és II. tétel) emberábrázolásként leírt díszítés kétfejű állat, feltehetően kígyóként való értel­mezése mellett Nagy Margit javaslatára döntöttem. Meggyőző magyarázatát köszönöm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom