A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák

Korai híradások A gepidák nem tartoztak azokhoz a népekhez, melyek a 3. század nyugtalan évtizedeiben fenyegették az Imperiumot, és arról sem tudunk, hogy a gót rablóhadjáratokban részt vettek volna. Csak a História Augusta nevezi meg őket kétszer, egyszer a nagyon megbízhatatlan Claudius-életrajzban (VI,2), a támadó szkíta népek listájában, a greutungok, osztrogótok, tervingek, peukinok, herulok és kelták mellett. Másodszor a Probus-életrajz említi (XVIII, 1-2), hogy a birodalom területén letelepült gepidák, greutungok és vandálok gyalog és hajón rablóhadjáratokat indítottak, de nagyrészüket Probus megsemmisítette. A gepidákat azonban mind a kortársak, mind a későbbi híradások főként más barbár népek ellenségeinek tekintették. A Maximianus-panegirisz 291-ből (Panegyricus 11,17,1) arról tudósít, hogy a gót tervingek — a taifalok támogatásával — vandálokat és gepidákat támadtak meg, míg más gótok a burgundokat győzték le. A gepidák egyik gótok elleni háborújáról Jordanes is beszámol (Getica XVII,97-100). A burgundok elleni egyik győzelem után a hegyektől körülzárt és az erdők miatt a terjeszkedésben akadályozott gepidák, Fastida nevű királyuk idején, a gótoktól területet követeltek. Ostrogotha gót király azonban felvette a harcot, és megsemmisítő vereséget mért az előrenyomuló gepidákra az Auha folyó melletti Galtis oppidum mellett. A csatát 248 és 291 közé datálták, helyét a Kárpátok ívén belül vagy kívül lokalizálták (WOLFRAM 1990, 67 sk.), az Auhá-t a Pruttal (HOREDT 1971, 705 skk.), Olttal (SCHMIDT 1941, 530), Maros-Mures-sal (WOLFRAM 1990, 68) vagy a Szamos-Somes-sal (BÓNA 1981, 365 skk.) azonosították. A csata után negyed évezreddel később lejegyzett híradás földrajzi adatai azonban bizonyosan kétes értékűek. Kézenfekvő, hogy a háborúk az egykori Dacia birtoklásáért folytak, ahol a nyugati gótok kerekedtek felül. Hogy a gepidák a 3. század végén még a Visztulánál (vö. BIERBRAUER 1994,98), a Kárpátok északi előterében, Észak-Erdély hegyvidékén (mint azt az idézett hely sugallja) vagy már a felső-Tisza-vidéki síkságon éltek, mint Bóna (BÓNA 1976, 15) feltételezi, nem határozható meg pontosan. Csak az világos, hogy egy viszonylag szűk térségben más, mindenek előtt 'gót' népekkel küzdöttek jobb pozíciókért. A 3. században az Imperium elleni nagy barbár vállalkozásokra készülődés a gepidákat kétségkívül későn és csak kis részben érintette. Ennek megfelelően —- ellentétben a gótokkal, vandálokkal és burgundokkal —, a támadásokhoz római területen nem tudtak megfelelő bázist elfoglalni. Tulajdonképpen a 4. században sem játszottak semmilyen szerepet Róma és a Dunától északra lakó barbárok konfliktusaiban; ezért Ammianus Marcellinus vagy Orosius történeti műveikben nem is említik meg a gepidákat. Hogy a 4. és az 5. században mégis intenzív kapcsolatok álltak fenn Róma és a barbár uralkodók között az egykori Dacia területén, azt értékes sír- és kincsleletek sora bizonyítja, melyeket részben a gepidákkal hoznak összefüggésbe (HOREDT 1971; KISS 1987; KISS 1991). E leletek etnikai besorolása és történeti interpretálása többnyire hipotéziseken alapszik. Teljességgel bizonytalan pl., hogy az apahidai I. sírból előkerült „Omharus-gyürű" feliratából egy az 5. század második felében uralkodó Om(a)harus nevű gepida királyra lehet-e következtetni (KISS 1987). Gepidák és hunok A gepidák hun uralom alá kerülésének körülményei tisztázatlanok. Talán Jordanes ' Getica'-jának híradása (XLVIII, 251) Thorismund gót király, Ermanarich egyik unokájának győzelméről utalhat arra, hogy a gepidák meghódoltatását a hunok keleti gót segédcsapatai hajtották végre. A csatában Thorismund állítólag lováról leesve meghalt. Cassiodorus-Jordanes híradásait a hun kor gót királyairól kétségkívül az a törekvés motiválta, hogy a keleti gótok korai történetének fehér foltjait az egységes amal genealógia megteremtése érdekében eltüntesse, miközben a szerző alig feloldható ellentmondásokba bonyolódik (POHL 1980, 254-57; WOLFRAM 1990, 251-258; HEATHER 1996, 113-116). Thorismund gepidák elleni csatája éppúgy tehető a meghódoltatás, mint Valamir keleti gót király uralkodásának időszakába és különösen az utóbbi esetben egy nem szívesen emlegetett amal vagy belső gót konfliktus rejtőzhet a háttérben, ami helyett Jordanes inkább a gepidákat vette fel a szövegbe. A hun uralom az alávetett csoportokat biztosan polarizálta. Mindenekelőtt döntésre kényszerítette őket, hogy maradni akarnak-e, vagy mint sok gót, alán vagy vandál néptöredék tette, behúzódnak az Imperium területére. A gepidák nagy többsége valószínűleg hun uralom alatt maradt, amint ez a mozdíthatatlanság sztereotípiájának megfelelt. Csupán Hieronymus egyik levele (Epistola, 123,15,2) számítja a gepidákat azon népek közé, melyek 406/407-ben a vandálokkal együtt átlépték a Raj-