A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák

nát. Talán ez a jeruzsálemi levél nem is annyira az erős gepida részvételt bizonyítja a vandál hadjáratban, hanem arra utal, hogy a 4. század közepén Dalmáciában felnőtt aszkéta a gepidákat csakúgy, mint a szarmatákat, alánokat, vandálokat vagy kvádokat a Kárpát-medence lakóiként ismerte. Róma szolgálatában álló gepida csoportokról keveset hallani az 5. században, két összeesküvő kivételével (III. Valentinianus császár, illetve Leo ellen), akik mindketten a gepida Thraustila királynevet viselték (adatok LAKATOS 1973, 56 skk-nél). Talán Prosper egyik híradása (Chronica minora, 304) értékelhető utalásként egy, a burgundok és a gepidák között Galliában 455 körül lezajlott ütközetről (SCHMIDT 1941, 531). Egyébként úgy tűnik, hogy a hun uralom a gepidákat nem osztotta meg annyira, mint a győzelemhez szokott gótokat. A régészeti leletek megengedik azt a feltevést, hogy a gepidák a hun korban folyamatosan a Felső- és Közép-Tisza mentén éltek (BÓNA 1976, 28), habár a meglehetősen egységes hun kori leletanyag önmagában nem elég az etnikai differenciáláshoz (BIERBRAUER 1994, 138). A hun korban az etnikai és politikai folyamatok felgyorsulása a gepidáknál — a keleti gótokhoz hasonlóan — egy viszonylag zárt etnikai szövetség kialakulásához vezetett, melyet saját királyaik (reges vagy regulí) irányítottak. A keleti gótok mellett a gepidák voltak a legeredményesebbek az etnikai csoportok között, akik a hun uralom alatt készültek fel a hatalom későbbi megszerzésére. Ez a folyamat Attila idején válik érthetővé. Ardarich gót király, akit Jordanes famosissimusként kiemel (Getica XXXVIII, 199; vö. Paulus Diaconus, História Romana 14,2), Valamir keleti gót királlyal együtt Attilánál bizalmi állást töltött be, mivel a hun király őt ob nimiam suam fidelitatem [...] super ceteros regulos düigebat (Getica XXXVIII, 199). Jordanes (Romana 331) említi Ardarich gepidáinak részvételét a valószínűleg 447re keltezhető balkáni hadjáratban és a catalaunumi csatában (Getica XXXVIII, 97 skk., XLI,217), utóbbinál a nagy küzdelem előestéjén egy, a gepidák és a frankok közti összecsapásban, mindkét oldalon állítólag 15 000 ember esett el. Sidonius Apollinaris egyik költeményében (Carmina 7, 322) is ebben a kontextusban említi a gepidákat, egy félig fantasztikus népkatalógusban. A gepidák helyzete Attila birodalmában mindenesetre odavezetett, hogy a gepidákat és a hunokat olykor egy napon említik (a kortárs Salvianus, De gubernatione dei 4,68: Si fallat Chunus vei Gepida, quid mirum est?), sőt később összekapcsolták vagy összecserélték őket — így a Chronicon Paschale-ban (7. század; anno 450: Attila EK XOX> yevouc tcov rn,7té5cov OÜVVGŰV) és Malalas töredékesen ránkmaradt krónikájában (XIX,8: EK %OX> YEVOUC xœv Trinéôcov). Kétségtelen, hogy Ardarich nagy órája csak Attila 453-ban bekövetkezett halála után jött el, amikor az Attila-fíak örökségért folytatott harcában azon szövetség élére állt, mely a Nedao melletti, hun-keleti gót koalíció ellen vívott csatából győztesen került ki (Getica 259-264). Az események irodalmi stilizálása Jordanesnél elkendőzi a gótok részvételét a vesztesek oldalán, továbbá nem teszi lehetővé sem a különben ismeretlen nevű pannóniai folyó pontos lokalizálását, sem az exakt datálást (leginkább 454: POHL 1980, 266; WOLFRAM 1990, 259). A csata veszteseit nagyrészt a Birodalom földjére telepítették, köztük Valamir gótjait Pannóniába. A gepidák megtartották az Attila-birodalom Tisza-melléki központját, az egykori Daciát, és Kelet-Róma szövetségeseivé (foederati) lettek. Közvetlen szomszédságukban kisebb birodalmak tartották magukat, így a szarmatáké, a szkíreké, a szvébeké, valamivel távolabb a heruloké és a rugiaké. Attilának legalább az egyik fia, Giesmos, aki egyébként a gepida királyi családdal sógorságban állt, sokáig időzött a gepidáknál. Ha hiszünk Malalasnak, ő a Theuderich ellen 488-ban elesett Thraustila király nővérének férje volt. Sógora elestekor Giesmos már halott volt, és fia, Mundo nem sokkal később elhagyta a gepidákat, hogy Theuderich alatt és Bizáncban karriert csináljon, miután saját birodalom-alkotási kísérlete a Dunától délre meghiúsult. Érdekes módon a bizánci források kiemelik gepida eredetét (Malalas, caput 18; Theophanes, Annus Mundi 6032), míg Jordanes (Getica LVIII, 301) de Attilanis quondam origine descendens-nek nevezi őt (POHL 1980, 292). Gepidák és keleti gótok A kisebb-nagyobb barbár birodalmak nedaoi csata után létrejött rendszere a Közép-Duna-vidéken rendkívül instabilnak bizonyult. Egyrészt hamarosan kiderült, hogy a Birodalom földjére telepítésükkel a legyőzött keleti gótok jobb esélyekhez jutottak a jövőre nézve, akár ellenségei, akár partnerei voltak az Imperiumnak. Hogy maguk is hozzáférjenek a jövedelmező lehetőségekhez, a birodalom határán letelepített csoportoknak a keleti gótok ellen kellett fordulniuk. Másrészt az osztrogótok maguk is érdekeltek voltak abban, hogy a