A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

P. FISCHL Klára: Szőreg-C (Szőreg-Szív utca) bronzkori temetője I.

tén a 35. táblázat szolgál, mely szerint ezek összetevői kagylók, csontgyöngyök és csillag formájú kaolingyöngyök. Ezt az egységet élesen elválasztja a nyakláncok összetevőinek csoportjától. John Michael O'Shea dolgozatában külön fejezetet szentel az általa használt viseleti kategóriák, különösen az összetett ékszerek tárgyalásának (O'SHEA 1996, Chapter 5). A fejdíszek (Head Ornaments) vizsgálata során először a mokrini síregyüttesek elemzésével állapította meg, hogy a nevezett összetett viseleti elem milyen alkotórészekből áll, majd ezeket összehasonlította a Maros-csoport más temetőiből előkerült, hasonló funkciójú együttesek elemeivel. Megállapítása szerint 5 fő alkotóeleme van a fejdíszeknek: rézlemez, réz szemüvegspirál-csüngő, rézszalag, kis rézkorong (pityke) és a Columbella rustica csigából készült gyöngy. Ez megegyezik a G. Schumacher-Matthäus 35. táblázatában foglaltakkal. A mokrini temetőben három további elem kapcsolódik e körhöz O'Shea szerint: a spirálcsövecske, az ív alakú rézcsüngő és a kagylókorong, melyeket két további elem, az állatfogak és a kerek fajanszgyöngyök egészítenek ki a többi temető vizsgálata után.

62 A fejdíszek elemeinek korrelációs vizsgálata után 4 fő fej dísztípust különböztet meg: 1 : a rézlemezből és/vagy szemüvegspirálból állót, mely nem tartalmaz pity két, 2: a csak pitykéből állót, 3: a csak rézszalagból állót és 4: a pityke, a lemez és a szemüvegspirál együttes meglétével jellemezhetőt. Az utóbbi két kategória véleménye szerint csak a mokrini temetőben figyelhető meg (O'SHEA 1996, 101-115). Ezzel szemben a 4. kategória egy képviselője megtalálható a szőregi 221. sírban. Nem egyeztethetőek tehát a kutatók kategóriái, mivel a 73. mokrini sír egyetlen lemezdiadémját O'Shea a réz szalagdísz oszlopban tünteti fel, és nem különíti el a többi, csak apróbb rézszalagokat tartalmazó síroktól (O'SHEA 1996,107, Tab. 5.9). Ezzel szemben Schumacher-Matthäus a pántszerűen a fejet körbefogó viseletnek külön jelentést tulajdonít (SCHUMACHER-MATTHÄUS 1985, 44), és a mokrini lemezdiadémot a kanizsaival sorolja egy viseleti egységbe, ezzel hangsúlyozva a Pitvaros-csoport és a Maros-csoport közötti viseleti tradíciót (SCHUMACHER-MATTHÄUS 1985, 52). A pántszerü és a kendőszerű viselet szétválasztása tipológiai alapon természetesen indokolt, de feltehetően a viseleti együttesben a díszekkel kivarrt kendőt minden esetben egy pántszerű homlokdísz fogta a fejhez. Ez figyelhető meg a mokrini 73. sír esetében is, ahol a lemezdiadém mellett a fej-hátdísz elemei is megtalálhatók. A homlokpánt a többi esetben feltehetően szerves anyagból készült. A szőregi adatok jelentős többségében nem lehet biztosan elválasztani a pántszerű fejviseletet a főleg a nyakszirt környékén előkerülő, helyesen fej-hátdíszeknek elnevezett viseleti egységtől, ezért egységesen fejdíszeknek nevezem a véleményem szerint is eltérő viseleti elemként meghatározható egységeket. Ezek viselete azonban valószínűleg feltételezi egymást. Az övek és a nyakláncok összetételének hasonlóan részletes analízise mellett egy újabb viseleti elemet különít el O'Shea, melyet a kar ékszereként ír le („

Worry beads") (O'SHEA 1996, 135-137). Összetevői megegyeznek a nyakláncok és az övek elemeivel, csak a sírban megfigyelt helyzetük alapján képeznek külön kategóriát (O'SHEA 1996, 135). Ilyen viseleti együttes meglétét nem lehet megkérdőjelezni, hiszen a szőregi temető feltárása során maga az ásató ír le a helyszíni megfigyelés alapján karékként Összetett díszt (151. sír, FOLTINY 1941, 34). A kézfejeknél, kartőn stb. megjegyzésből azonban nem mindenütt következik feltétlenül fűzött karkötő viselete, mivel a temetési szokásoknak megfelelően gyakran az „áll alá felhúzva" helyezték el a halott kezét. Ez esetben a kezek környékére kerülhettek a fűzött nyaklánc darabjai is. Azon esetekben, amikor az ásatási naplóban direkt jelzés van karkötő meglétére, egyértelmű a viseletrekonstrukció (151. és 198. sírok). A 120. sír „jobb kéztő körül" megjegyzése és a csukló köré rajzolt gyöngyök szintén a tárgyalt ékszerre utalnak. A 64, 68. és 72. sírokban az egyes alkotóelemek kézfej körüli leírása nem teszi egyértelművé a karék viseletét. A tárgyak helyzete alapján e sírokban elcsúszott nyaklánc is rekonstruálható. O'Shea az utolsóként említett három sír esetében a díszek összetétele alapján nem viseleti összefüggésben elhelyezett öveket rekonstruál. Fő érve, hogy e három viseleti egység átfúrt fogakat tartalmaz, melyek a szőregi temető nyakláncai között csak egy esetben fordulnak elő,

63 az öveknek viszont több mint 60%-ban összetevői. Ezzel szemben a szőregi temető 7, 57, 72, 135. és 220. sírjaiban találhatunk foggyöngyöt 62 Ez utóbbi kettő csak a szőregi temetőben van meg (O'SHEA 1996, Tab. 5. 13). 63 A 6. sírt említi, mint ahol nyaklánc alkotóelemeként átfúrt fog található (O 'SHEA 1996,137). E sírban azonban a fogak a medencében helyezkednek el, míg a nyakban gyöngyök és bronztárgy összetételű nyaklánc található.