A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

Sándort is bevonták. Ekkor készült el a lelőhely, az itt előkerült neolitikus leletanyag, a szintén itt lévő, farácsos szerkezetű földvár, a bazilika és a kolostor valamint a török kori vár pontos leírása (MÁRKI 1885a; HÜGEL s. a.: PÛlCOta). Márki Sándor Aradon a kilenc évi tanítással és az itt említett régészeti kutatásokkal párhuzamosan elvégezte az iskola Orczy- és Vásárhelyi könyvtárainak könyvtárőri teendőit is. A tanári feladatainak ellátása, széles körű tudományos tevékenysége s a fentebb említett tisztségek betöltése mellett jutott ideje még arra is, hogy a líceum régiséggyűjteményének megalapítása érdekében munkálkodjon, annak létrehozása után pedig — mint a régiségtár őre — a gyűjteményt folyamatosan gondozza, és a tárgyak számát gyarapítsa. Jó néhány tárgyat — régészeti leleteket, 17. századi lengyel és francia ezüstpénzeket, 17—19. századi okiratokat — ő maga is adományozott az intézménynek. 1885-1886 között az éremtárnak, a régiséggyűjteménynek és a természetrajzi szertárnak is ő volt a felügyelője. 1886-ra az éremgyűjtemény és régiségtár tárgyainak száma 2669-re emelkedett (SZEBENYI 1969. 1204-1205). A fenti vázlatos életrajzból is kiderül, hogy Márki Sándort elsősorban hihetetlen munkabírása és a sokoldalúsága jellemezte, de — mint ahogy Lukinich Imre 1941-ben emlékeztetett rá — számára az alap mindenkor a magyar Alföld története volt, s a Maros-Körös vidékének, szülőföldjének történetéhez állandóan vissza-visszatért (LUKINICH 1941,4-5). A róla szóló különböző elemző írásokban mindig megemlékeznek legendás precizitásáról is, sokrétű érdeklődése és kivételes munkabírása mellett. ,, Kutatásai során összegyűjtött, lemásolt és rendszerezett minden fellelhető dokumentumot. " — írta róla egy helyen Kovách Géza (KOVÁCH 1961, 710), máshol pedig így fogalmazott: „Márki munkamódszerét a legtökéletesebb pontosság és aprólékos részletesség jellemzi. " (KOVÁCH 1975. 51; KOVÁCH 1976, 21). Ez a részletező alapossága a visszaemlékezők szerint kitűnően megnyilvánult pl. egyetemi előadásaiban, de e tulajdonságát kétségkívül sokkal régebbről hozta magával. Ékes bizonyítéka ennek az aradi líceum régiségeinek jegyzéke, amelynek elkészítésénél is igényes, alapos, gondos munkát végzett, mint mindenben. A kolozsvári egyetemen ugyan hosszú éveken keresztül egyetemes történelmet oktatott, s művei közül nem hiányoznak a nagylélegzetű s széles kitekintésű feldolgozások sem, a helytörténet iránti érdeklődése azonban mindvégig fennmaradt. Elsősorban Bihar, Békés, Arad és Temes megye helytörténete foglalkoztatta, s ez már pályája elején megmutatkozott — gondoljunk csak a Fekete-Körös és vidéke, a Sarkad története vagy éppen az Aradvármegye története c. munkáira. E szűkebb hely- és táj szeretete talán éppen a sarkadi gyermekéveivel, első tanulmányaival kezdődött, hiszen nem lehet véletlen, hogy az aradi líceum régiségeinek gyűjteményét a híres sarkadi Peckes-várról származó leletekkel maga is gazdagította. Említettük már, hogy a századforduló hazai történészeinek élvonalában nyilvántartott Márki Sándor munkásságáról eddig csak résztanulmányok jelentek meg, főként — bizonyára a magyar és a román történetfilozófia 1945 utáni „forradalmi" szemléletéből adódóan — a Dózsa Györgyről írt életrajzi monográfiával kapcsolatban. Ezúttal azonban Márki Sándor tevékenységének egy olyan kis részletére szeretnénk a figyelmet felhívni, amely nem említhető ugyan monográfiái mellett, de annál inkább jellemzi az ő sokrétű érdeklődését, kiemelkedő szorgalmát s mintaszerű alaposságát. Emellett az aradi líceum régiségeinek lajstroma — bár a többi mellett Márki Sándor aradi tevékenységének jelentéktelennek tűnő része —, muzeológiai szempontból is igen fontos és becses emlék, s ritka értékű dokumentum. Felfogható egy olyan gyűjteményi leltárkönyvnek, amilyenhez hasonló abban az időben csak elvétve fordult elő, s mintájául valószínűleg a Nemzeti Múzeum nyilvántartása szolgált Márki Sándor számára, hiszen műveiből (vö. pl. MÁRKI 1892, VI-VIII. oldalát és jegyzetapparátusát) kiderül, hogy Ott is sokszor megfordult adatgyűjtései során. A líceumi jegyzék emellett — annak ellenére, hogy Márki S. helytörténeti kutatásainak szinte csak melléktermékeként keletkezett — a benne lajstromba vett régiségek és a hozzájuk tartozó információk miatt kivételesen értékes régészeti, történeti és tudománytörténeti adatokat szolgáltat. Az írott információkat ezenkívül több helyen a Márki Sándor által saját kezűleg készített, pontos és valósághű rajzos illusztrációk teszik még érthetőbbé. Közülük néhány nyomtatásban is megjelent az Arad vármegye történetével foglalkozó munkájában (MÁRKI 1892, 15,424). Az Arad monográfia lábjegyzetei között igen sok helyen megtaláljuk a líceum régiséggyűjteményére illetve a gyűjtemény jegyzékében szereplő sorszámra való hivatkozást is. A monográfiának mindössze az első 58 oldala foglalkozik a városnak és vármegyének a kőkortól a kora közép-