A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)
korig tartó történetével, s ez azt jelzi, hogy a feldolgozáshoz rendelkezésre álló anyag jóval kevesebb volt a későbbi korok emlékeire vonatkozó adatok mennyiségénél. Ezért is szorgalmazta Márki Sándor a régészeti vonatkozású kutatásokat. A középkori vagy újkori történeti rész megírásánál, bár több adat állt rendelkezésére, a középkori régészeti leleteket vagy az újkor tárgyi emlékeit is a lehető legteljesebb mértékben igyekezett bedolgozni a város és vármegye monográfiájába. A saját és kollégái által végzett kutatási eredmények mellett természetesen felhasználta munkájában azokat a régészeti leleteket és egyéb tárgyakat is, amelyek az aradi líceum gyűjteményében voltak, illetve azokat, amelyeket más gyűjteményekben talált. A kőkorszak emlékei között megemlíti például az Ágyán (Adea), Solymosbucsán (Buceava), Pécskán (Pecica), Erdőhegyen (Pädureni), Szentannán (Síntana) s főként Opáloson (Paulis) előkerült leleteket (MÁRKI 1892, 2-4, 10-12). A rézkor és bronzkor emlékei között Arad megyei, csermői (Cermei), déznai (Dezna), vadászi (Vînâtori) pécskai (Pecica), pankotai (Píncota), zimándi (Zimand) tárgyakat sorol fel, nem egynek bemutatva rajzát is (MÁRKI 1892, 12-18). A római kori tárgyi emlékek közül kiemelkednek a Kisjenő vidékén (ChisineuCris), Bulcson (Bulci), Déznán (Dezna), Pécskán (Pecica), Opáloson (Paulis) talált leletek, s közülük is az aradi líceumba került ókori pénzek. Figyelemre méltók ezenkívül Márki Sándornak a római kori Sarmisegethusa és Ziridava helyére illetve a római kori utakra és védmüvekre vonatkozó feljegyzései is (MÁRKI 1892, 20-34). A népvándorlás korából — Szentannát (Síntana) és az ottani földvárat most már nem ide számítva — meglehetősen kevés egyértelmű leletre, lelőhelyre vonatkozó adathoz jutott, s ugyanez mondható el lényegében a honfoglalás és kora középkor időszakára is (MÁRKI 1892, 35-58). A későbbi korokra vonatkozóan egyre inkább az okleveles adatok dominálnak, viszont a késő középkor leírásánál ismét több lelet állt rendelkezésére (1. vonatkozó részek). Az Arad monográfia fenti példái is jelzik, hogy a líceum régiséggyűjteménye jegyzékének alábbi közreadása egy olyan forrás hozzáférhetőségét teszi lehetővé, amely egyrészt Márki Sándor feldolgozásai alapjául szolgált, másrészt viszont — talán éppen nehezen hozzáférhető volta miatt — más kutatók hivatkozásaiból kimaradt. Mivel pedig jószerével csak Márki Sándor juthatott ezekhez az adatokhoz, a későbbi kutatás is csak az ő utalásaira támas zkodhatott. 9 Az aradi líceum régiséggyűjteményének jegyzéke jelenleg az aradi múzeum régészeti nyilvántartásai között található, külön jelzet nélkül. Kiadásának gondolata 1999 tavaszán vetődött fel. A jegyzéket egy 24,5x19 cm nagyságú, az első és hátsó borító nélkül összesen 85 számozott, teleírt és három üres, számozatlan oldalból álló, átlagos, vízszintes vonalazású „iskolai" füzet tartalmazza. Borítója kemény karton, elején a füzetre nyomtatott címkén a Márki Sándortól származó kézírással készült cím olvasható: ,^4z aradi lyceum régiségeinek jegyzéke.'''' A cím fölött az ,J. kötet." megjelölés is szerepel, de több kötet soha nem készült, legalábbis erre utaló adat még sehol sem bukkant fel. A füzetben négy, eredetileg nem ide tartozó, s most is csak a lapok közé illesztett, különálló lap található. Közülük kettőn — a jegyzék 32-33. oldalai között — későbbi, idegen kézírású, magyar nyelvű, vázlatos és rendszertelen följegyzések olvashatók pécskai, pálosi, Komárom megyei, bregenz környéki, főnlaki leletekről, részben a raktárban elfoglalt helyük megjelölésével. A harmadik betétlapon — az 50-51. oldal közé illesztve — nagyon vázlatos, kisméretű kézi rajz mutatja Battonya, Pécska és Arad egymáshoz való térbeli viszonyát, elhelyezkedését, illetve a Pécskától északnyugatra húzódó peregi út mellett 1945-ös évszámmal jelölt téglavetők helyét. A negyedik lap — szintén a füzet 50—51. oldala között — az Arad és Vidéke c. újság 1883. évi 18. számából való kivágás, Dömötör Lászlónak az aradi Kölcsey-egyesületben felolvasott, s a veczeli régiségekről szóló értekezésével. Erre való utalást a jegyzék 130. sorszámánál találunk. 9 Például Méri István, amikor munkája során a késő középkori kályhacsempék ászántúli csoportjának jellemzőit igyekezett minél szélesebb körben összegyűjtött leletek alapján körvonalazni — nem ismerve a líceumi jegyzéket —, a Nemzeti Múzeum nyilvántartásain kívül lényegében szintén csak a Márki Sándor által az Arad monográfiában közölt adatokat vehette figyelembe (MÉRI 1957, 187-188, 198).
