A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)
említett művek közül, a líceumi régiséggyűjtemény szempontjából is kiemelkedő azonban az Aradvármegye története c. kétkötetes munkája. Ennek első kötete ugyan csak 1892-ben jelent meg, de az 1885-től kezdődő anyaggyűjtés előmunkálatai szintén az Aradon töltött időszakhoz nyúlnak vissza. A mű megírásához pedig nemcsak az addigi részletkutatásainak eredményét használta fel, hanem a líceum régiséggyüjteményére is támaszkodott. A lajstrom majd minden tétele — ha nem is teljes részletességgel — visszaköszön ugyanis a könyv lábjegyzeteiben. Másrészt az Aradvármegye története c. könyve kétségkívül az egyik legsikerültebb megyemonográfiának tekinthető. Egyes vélemények szerint ez a monográfia ösztönözte közvetlenül a szomszédos Csanád, Csongrád és Békés megyéket is saját monográfiájuk elkészítésében (LUKINICH 1941,5). Ha ma már nem is állíthatjuk ezt ilyen egyértelműen, kétségtelen tény azonban, hogy Márki Sándor Arad monográfiájának 1892. évi kiadása az összes többit (BOROVSZKY 1896-1897; ZSILINSZKY 1897-1900; KARÁCSONYI 1896) megelőzte, tehát minden bizonnyal mintául is szolgált azok megírásakor. A sorba fölvehetjük még Szeremlei Samu ötkötetes, Hódmezővásárhely történetét bemutató munkáját is, amely már a századfordulót követően jelent meg (SZEREMLEI 1900-1913). Márki Sándor Aradon töltött éveinek második felében élénk tudományos munka folyt az 1882ben helyben alakult Kölcsey-egyesületben, éppúgy, mint ezzel párhuzamosan a Gyulán már 1874 óta jól működő Békésvármegyei Régészeti és Müvelődéstörténelmi Társulatban. A valószínűleg békési mintára létrejött Kölcsey-egyesület ötletében, megszervezésében a kétegyházi születésű és sarkadi kötődésű Márki Sándornak kitűnő szerepe lehetett, hiszen nem véletlenül lett az egyesület egyik alapító tagja, s mindjárt titkára is. Aradról való távozásáig az egyesületben folyamatosan betöltötte a titkári, majd az alelnöki tisztséget, 1886-ban pedig tiszteletbeli tagnak választották meg. A szervezet az aradi tudományos élet fellendítéséért, a tudományt művelők tömörítése céljából alakult, s üléseiken felolvasásokat, előadásokat tartottak, emlékünnepségeket szerveztek. 7 Az egyesület keretében Márki Sándor elsősorban helytörténeti vonatkozású — a csálai várról (1882), a szentannai avar gyűrűről (1882), az Arad őskoráról (1885), az 1848-1849. évi szabadságharc aradi napjairól (1886) szóló — előadásaival hívta fel magára a figyelmet. Az aradi Kölcsey-egyesület évkönyveiben később ugyan valamennyi előadása nyomtatásban is megjelent, de már 1882-ben azzal a kéréssel fordult a temesvári régészeti társasághoz, hogy kiadványában 8 biztosítson helyet Arad és környéke történelmi és régészeti kutatásaival foglalkozó tanulmányoknak is. Már 1882-től — szinte a líceumi régiségtár létrehozásának pillanatától — kiemelt lelkesedéssel kezdett régészeti leletek gyűjtésébe a vármegye számos helységében, s elkísérte Torma Károlyt Lippakeszi (Chesint), Temesújfalu (Neudorf), Kalodva (Cladova), Opálos (Päuli§), Szabadhely (Símbateni) környéki kutatásaira (MEDELET-TOMA 1997, 18). Az ezek során földerített bánáti római kori leletek a temesvári régészeti társaság figyelmének középpontjába kerültek, s így az támogatta Torma Károly munkáját. O már 1881 -ben megpróbálta azonosítani azokat az utakat és katonai állomáshelyeket, amelyeket a Tabula Peutingeriana is említett a Bánát keleti részében (MÁRKI 1892, 25-26; MEDELET-TOMA 1997, 31-32). Az ezt követő években Pontelly István folytatta a kutatásokat Temesvár és a Maros között, s Szépfalutól (Frumu§eni) nyugatra megjelölte azt a földvárat, ahol 1884-ben „török cserepeket" gyűjtött (MÁRKI 1892, 25-33; MEDELET-TOMA 1997, 31, 33, 35). Még 1882-ben közölte Márki Sándor is a szentannai sáncokról írott cikkét, amely a Régi Vár (Cetatea Veche) lelőhelyének több mint fél évszázados téves történelmi magyarázatát ültette el (MÁRKI 1882; MÁRKI 1882a). Csak az 1963-ban megkezdett ásatások bizonyították be ugyanis, hogy a lelőhelyen egy Hallstatt Al korú erődítmény illetve település található (RUSU-DÖRNER-ORDENTLICH 1996, 15-26). Márki Sándor leghűségesebb munkatársa a terepszemléken Dömötör László volt, aki leginkább szorgalmazta a pécskai nagysánc régészeti föltárását is (DÖRNER 1978,16). Márki Sándor az addigi kutatásaik eredményeit 1885-ben a Kölcsey-egyesület évkönyvében foglalta össze (MÁRKI 1885). 1884-ben ő is részt vett — Arad vármegye másik nyolc küldötte mellett — a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumi Társaság megalakulásán (MEDELET-TOMA 1997, 30-31). Eközben, 1883-1885 között, az aradiak figyelme ismét a pankotai kutatásokra irányult, melyekbe Márki 7 Az egyesület létrejöttének körülményeit — a Márki S. életművévelfoglalkozó feldolgozások mellett — említi még: PETRANU 1922, 121. 8 Történeti és Régészeti Értesítő, 1-10 (1875-1884), 1-33 (1885-1917), Temesvár.
