A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

PÁVAI Éva: Templomi kegytárgyak tartozékai az ellési monostor területéről

MFMÉ - StudArch V (1999) 467-487 TEMPLOMI KEGYTÁRGYAK TARTOZÉKAI AZ ELLESI MONOSTOR TERÜLETÉRŐL PAVAI Eva A LELŐHELY A Bor-Kalán nemzetség „Elleus" monostora (Csongrád, Csongrád megye) a Tisza árterében egy hoszszanti homokdombon található. Feltárása 1990 óta folyik. Az eddig felszínre került épületmaradványok azt mutatják, hogy itt a 12. század első évtizedeiben már egy háromhajós templom állt sekrestyével, majd feltehetően a tatárjárás után a déli oldalhoz kolostorszárny épült (utóbbi néhány helyiségből áll). Az épületeket újabban feltárt, többperiódusú árokrendszer veszi körül, amely azt sejteti, hogy a lelőhelyen a háromhajós templomnál korábbi egyházi épület előkerülésével is számolhatunk a további kutatás során. A legkorábbi érem all. század közepéről, a legkésőbbi pedig 152123-ból való. Elles monostorát 1306-ban említi először írásos forrás. Az alábbiakban a feltárás során eddig előkerült figurákat ismertetem, amelyek több, limogesi illetve hazai készítésű körmeneti kereszt tartozékai voltak. A tárgyak mindegyike a monostor templomában és környékén, igen csekély mélységből, a legfelső omladékrétegben került elő. A DELI ZOMANCMUVESSEG ESA MUHELYKÖREBOL SZÁRMAZÓ KÖRMENETI KERESZTEK A mediterrán dél zománcművességében a limoges-i műhelyek és azok termékei („opus Lemovicense") a 12. század elején tűnnek fel, igazi virágkorukat a 13. században élték. Európában elsősorban falusi templomok felszereléséhez használt olcsó alapanyagú, de festői hatású termékeik népszerűek, keresettek voltak. A kereslet megnövekedésével a műhelyekben tömegessé vált az egyházi kegytárgyak készítése, az alakok kidolgozása elnagyolt lett, de a vörösréz alapú zománc mindvégig jó minőségű maradt. Az aranyozott felület és az ágyazott zománc egymás melletti alkalmazásának változásával egyegy tárgy típuson belül több változat is előfordul. A műhelyek a 14. század végére lehanyatlottak (KOVÁCS 1962, 97-98; KOVÁCS 1968, 6-7). A szerte Európában megtalálható tárgyak magyarországi behozatalával a 13. század közepétől számol a kutatás, amelyet a tatárjárás pusztítása miatt egyházi kellékek nélkül maradt templomok új rafel szere lésének igénye váltott ki. A behozott termékek közül a körmeneti keresztek voltak a legjellemzőbbek. A környező országokhoz képest éppen a tatárjárás következményeként jóval nagyobb mennyiségű, olcsó importról van itt szó, amely az egész ország területére kiterjedt. A keresztek tartozékai famagra voltak felerősítve (ezért van olyan kevés teljes kereszt, amennyiben a földben csak a fémtartozékok maradtak meg). Általában mankós végződésűek, díszesek, de láthatóan a sorozatgyártás igényeinek megfelelően technikailag és látványban leegyszerűsítettek. A kereszteken megjelenített téma ikonográfiájából nem hiányozhat az előlapon keresztre feszített Jézus, amellyel szemben a hátlapon minden esetben „Maiestas Domini" mandorlás alakja tűnik fel. A korpusz körül a szárvégeken Mária, Szent Péter és Szent János és felül egy angyal vagy egy szent alakja látható (FRANÇOIS 1995,307). A hátoldalon az evangélista szimbólumok: szárnyas oroszlán (Márk), szárnyas angyal (Máté), szárnyas ökör (Lukács) és fent a kiterjesztett szárnyú sas (János) foglalnak helyet. A fenti rövid összefoglalás után a leletcsoport teljessége miatt a korábban már publikált (PÁVAI