A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

VISTY Lilla: A Gizella-kereszt ötvösszemmel

Készítését illetőleg többféle teória áll fenn: egye­sek szerint a test viaszból kiformált modell utáni aranyöntvény, más források szerint az egész dombo­rított mű, de fennáll az a vélemény is, hogy a Krisz­tus öntött és cizellált részekből van összeállítva. E megállapításokat és indoklásaikat ismerve, ezen kívül a Krisztust megvizsgálva — melyet a keresztről nem lehet leemelni, így a munkafolya­matokra árulkodó jeleket sem lehetséges megpil­lantani — legvalószínűbbnek az tűnik, hogy öntés útján készülhetett. Az öntött egész készítési folyamata: az egy vi­asztömbből gondosan kiformált testet, a lábtartó­val, a glóriával és a két nőalakkal együtt, elkészíté­se után hátulról gondosan kivájták, öntőcsatornát vastagabb drótból illesztettek hozzá, majd tűzálló anyaggal többször bevonták (Theophilus szerint trágyával kevert agyag, amit vízzel elkevertek, és így ecsettel könnyen és ami nagyon fontos, minden kis résbe, hajlásba felvihető), miközben az agyagot a napon szárították. Ezután a drót öntőcsatornát ki­húzva, a formát tűzbe téve a viaszt kiolvasztották, majd szénnel gondosan körülrakva elkezdték felhe­víteni, míg az egyenletesen izzani nem kezdett, a „Amikor látod, hogy a forma kívülről izzik, tedd az olvasztandó sárgarezet [a mi esetünkben aranyat] tartalmazó edényt tűzre, fújtasd először enyhén, majd egyre jobban, amíg teljesen folyékonnyá vá­lik. Amikor ez megtörtént, keverd meg alaposan görbe, fanyelű vassal, és az edényt másik oldalára fordítva tölts hozzá újból sárgarezet és melegítsd, így csinálj mindaddig, amíg megtelik. Ezután újból keverd meg a görbe vassal, és tisztítsd meg a szén­től, fújtasd alaposan a fújtatóval, és borítsd be nagy széndarabokkal. Ezután a köveket eltávolítva emeld ki a formát a tűzből, és ronggyal kenj rá óvatosan agyagot, amit vízzel bőségesen — olyan hígra, mint a seprő — kevertél el. Ezután a kemen­ce mellett, amelyben olvasztasz, áss egy gödröt, rakd bele a formát, rakjál köréje földet, és egy alul sík fával sűrűn döngölve tömörítsd. Nyomban ke­zedbe véve egy többszörösen összehajtogatott és egy hasított fába bedugott rongydarabot, vedd le az edényt görbe végű fogóval a tűzről, és a rongyot odatartva, amelyik a piszkot és a hamut visszatart­ja, öntsd bele a formába" (Theophilus LX. feje­zet). A formát a fém megszilárdulása után kiásták és hagyták kihűlni, majd az agyag eltávolítása után megvizsgálták az öntvényt. Ha valami nem folyt ki, viasszal rámodellírozták, majd agyaggal bevon­va ráöntötték. Az öntvényt reszelővel megmunkál­va a felületeket cizellálással dolgozták ki. Ez a megoldás elég kézenfekvő, és a 11. század feszített Krisztus-alakjainak készítési módjára tá­maszkodik. Nehéz magyarázatot találni a ke­reszt-nimbus öntésére, amikor ezt a síkban, egy le­mezből leszabva és cizellálva, majd enyhén dom­borítva sokkal egyszerűbb elkészíteni, majd a fejhez forrasztani. Ezenkívül jól láthatóak a cizel­lálás nyomai, amit a fejen lévő állapotban elvégez­ni nehéz lett volna, mivel az alsó harmadban, a fej miatt, alig fértek volna hozzá a munkadarabhoz. A román kori bronz Krisztusokat megvizsgálva feltűnik a lábtartó suppedaneum formai eltérése is. Ez az ék alakú kivitelezés egyáltalán nem volt álta­lános, a felfeszített Krisztus lábait többnyire desz­ka formájú suppedaneumon nyugtatja, mely vagy egy karikával van ellátva, vagy át van lyukasztva a felszerelés elősegítésére. Másik elterjedt megoldás a két láb közötti tér, bokától lefelé fémmel való összekötése, melyet szintén átfúrtak a fölszerelés­hez. A néhány esetben lefelé kidolgozott lábtartó talapzat tömör vagy alig kivájt a stabilitás elősegí­tése érdekében. Ezek kimunkálása sem közelíti meg a Gizella-kereszt talapzatának kivitelezését, mely gondosan kidolgozott, indamintás mű. A kereszt összeszerelése az alkotóelemek el­készülése után következett. A fedőlapokat egymás után, szegecseléssel szerelték fel a tölgyfamagra, ami igen kemény fa. Miután a szegecsek is szín­aranyból készültek, melyek lágysága köztudomású, a fát elő kellett fúrni. A fa és az aranylemezek lyukjainak természetesen egybe kellett esniük. Ezt úgy oldották meg, hogy az oldalak középlemezeit az alapon, azok pontos helyére való felfektetés után, a szeg (a hátoldalon valószínűleg a köldök­ben lévő, mely központi szerepet játszik) pontosan bejelölt helyénél, egy hegyes poncolóval lyukat ütöttek úgy, hogy a poncoló vége halványan beje­lölje a fán a fúrandó lyuk helyét. Itt fúrtak be a fába kézi fúróval, majd a lemezt a fára és a formára szabott selyemre szegeitek. így még meg volt a le­hetőség az aranylap forgatással való központosítá­sára. A továbbiakban a három réteget egyszerre fúrták át és szegeitek. Három réteget és selymet említettem, melynek magyarázata, hogy a kereszt fája és az azt fedő aranylapok között egy réteg selyem található. En­nek oka, más korabeli tárgyon való használata nem ismeretes. Esetleg a két, értékében oly különböző fő alkotóelem közötti átmenetet képviseli? Az oldalrészen körbefutó, betűkkel cizellált aranyszalag felszerelése volt az összeszerelés leg­első mozzanata. Erre a megállapításra a kereszt fá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom