A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

VISTY Lilla: A Gizella-kereszt ötvösszemmel

MFMÉ StudArch V (1999) 453-466 A GIZELLA-KERESZT OTVOSSZEMMEL VISYLilla 20. század végi fiatal ötvösként hihetetlen élmény egy 1000 éves műtárggyal szemtől szembe állni mindenféle biztonsági berendezés és a vitrin távolságtartó üvege nélkül. Összehasonlítva a mai ötvösművészettel, de az ékszerészettel és az ezüstművészettel is, ahol a formák és a felépítés redukciója, a purizmus, „a kevesebb több" elve érvényesül, feltűnik a technikák gazdag alkalmazása, a formák sokoldalúsága, lenyűgöző összhatása. Csodálatunk csak növekedhet, ha megismerkedünk a kor ötvöseinek felszereltségével, az ötvösműhely adottságaival. Ebbéli ismereteinket korabeli forrásokból meríthetjük, amelyek közül számunkra Theophilus Presbyter középkori szerzetes leírásai a legfontosabbak. Műve alapján különféle mesterségek technikáival és ezen belül az ötvösművességgel — a műhely felépítésétől kezdve a szerszámok készítésén át a különféle technikákig — ismerkedhetünk meg, melyekből a Gizella-kereszt elkészítésének részleteit, folyamatát elég nagy pontossággal vezethetjük le. Az ötvösműhely tágas, magas ház volt nagy ablakokkal — a jó munkához természetes fény kell —, felosztva a különféle fémfeldolgozás szempontjából három részre: az első az öntödei, valamint a rézzel, ónnal és ólommal való munkák helye, a második az arany feldolgozására, a harmadik az ezüst feldolgozására szolgált. Az ötvösök a földön ülve dolgoztak, lábaikat az asztal alatt, ezek kényelmes elhelyezésére szolgáló, földbe ásott gödrökben tartva. A középkori ötvös a szerszámait — a fújtatós kemencét, a különféle formájú, nagyságú, alakú és súlyú kalapácsokat, reszelőket, ráspolyokat, formázó vasakat, poncolókat és még sorolhatnánk — maga készítette, mert egy ötvösműhely szerszámkészlete rengeteg darabból áll, amely állandóan bővül attól függően, hogy a soron következő munkához, a megmunkálási folyamatok elvégzéséhez a legmegfelelőbb szerszám már megvan-e. E szerszámok elkészítése nagy szakmai tudást és türelmet, de nem utolsósorban rengeteg időt igényelt. Egy megrendelésen — a munkafolyamatokat egymás között felosztva — több ötvös és inas dolgozott egy mester irányítása alatt. A középkori műhelyadottságok ismeretében immár továbbvezethetjük gondolatainkat a Gizellakereszttel kapcsolatban. Miután a királyné a megrendelést kiadta, a tervrajzok elkészítése következett, melynek jóváhagyása után kezdhettek az ötvösök a munkába. A kereszt alapanyaga színe után következtetve színarany. Az aranyművesek a munkához szükséges aranyat leginkább kétféle forrásból nyerhették: frissen bányászott ércből (termésarany), illetve régebbi tárgyak beolvasztásából. Az aranyat olvasztótégelybe tették és a tégelyt az olvasztókemencében izzó faszénnel körülrakták. A szenet fújtatóval addig hevítették (1063 C° fölé), míg a tégelyben lévő fém fel nem olvadt. Ekkor a mester a tégelyfogóval kiemelte a tégelyt a tűzből, és a forró, folyós aranyat az olvasztókemencéhez készített, beviaszozott lemezvagy drótöntőformába határozottan, egyenletes sugárban kiöntötte. Az aranyöntecset a formából való kivétel után megvizsgálták, átkovácsolták, ugyanis ha a forró fémet túl gyorsan öntötték ki, a megszilárduló fém légbuborékokat zárt magába, amiket ki kellett reszelni az öntvényből, vagy újra kellett önteni. Az öntvények további feldolgozása kalapálással, kovácsolással történt. A kereszt minden oldalát vékony aranylemez fedi, melyet vagy poncolással, vagy foglalatokkal díszítettek. Ezeknek a kb. 0,3 mm vastagságú lemezeknek az elkészítése is így történt. A mester egy-két segédjével az újra és újra áttüzelt fémlemezt az üllőn egyenletesen kalapálta ki baljában a fogót tartva, a jobbjában lévő kalapáccsal a többiek ütéseit irányítva. Az így nyert megfelelő vastagságú aranylemezt a terveknek megfelelően lemezollóval kiszabták és az ötvösök elkezdtek rajta dolgozni. Az első és hátsó oldal középső lemezeit és a kereszt keskeny oldalait borító aranylapokat domborítással díszítették. Az aranylemezt újra áttüzelve felszurkolták, s a hátoldalról kezdték el domboríta-