A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

Hogy az egyes íjtípusok használati ideje pontosan hogyan viszonyul egymáshoz -— meddig használják a keskeny karú íjakat, mennyire bír korhatározó jelleggel a másik típus végének szélessége, formája stb. — azt a részletes, leletanyaggal összevetett tipológia hiányában nem tudjuk. A közép avar korban a keskeny és közepesen széles karú íjak használata általános volt. Ugyanazon temetőben, hasonló korú temetkezéseknél is előfordul együtt a két típus, pl.: Kajászó-Újmajor 6. illetve 4. sír (FÜLÖP 1980. Vil. t., IV. t.), Wien-Liesing III., XXI. valamint XXII., XXVI. sírja (MOßLER 1948, Abb. 63.; MOßLER 1975. Taf. VI, Taf. VIII, Taf. IX), használatuk tehát párhuzamosan folyt. Közepesen széles íjkarok még korai öntött garnitúrákkal is előfordulnak.

51 A széles karú — 3,1 cm-t meghaladó — íj csontok használata inkább csak a közép avar kor második felében (MA II) kezdődhetett, amennyire a sokszor szegényes leletanyagú íj as sírokból erre következtetni lehet.

52 Erre a korra, illetve a késő avar kor elejére utal a madarasi 28. és 44. sír leletegyüttese is. Kőhegyi Mihálynak a 18., 23., 37. és 44. sírról készült pontos leírása, illetve az íj csontoknak a sírlapra való berajzolása alapján elmondhatjuk, hogy ezek az íjak ajzatlanul a sírba helyezett visszacsapó íjak voltak (CS. SEBESTYÉN 1931,7. kép). Fesztávolságuk: 18. sír— 147,5 cm, 23. sír— 152 cm, 37. sír — kb. 135 cm, 44. sír — kb. 145 cm. 2.2. Tegez. Az 1. sírban lévő csontlemez-töredékek talán tegez szájára voltak szerelve. Tegezdíszítő csontlemezek voltak a 29. (7. kép 18) és 74. (13. kép 13) sírokban. Az előbbi, egyenes végű pántok a tegez testét díszíthették, közülük az enyhén görbülő lemez a tegezszáj alsó szélén (torkolatán) lehetett.

53 A 74. sír hegyesedő végű csontlemezei peremveretek. A csontszegélyes nyíltartó tegezeket az avarok belső ázsiai hagyatékaként tartjuk számon (KÜRTI 1983, 190). A tegezcsontok értelmezését (ti. a tegezen való elhelyezését) a mór-akasztódombi 21. sír in situ talált leleteinek segítségével Török Gyula végezte el (TÖRÖK 1954, 59. 2. kép, 5. kép). Faragásaik összevetésekor Kovrig Ilona megállapítja, hogy „a tegezcsontok díszítésében nincs nagy változatosság, sőt gyakori egyezések mutatkoznak" (KOVRIG 1948, 341). Legújabban két tanulmány is foglalkozik részletesen az e tárgyakon megjelenő motívumokkal, kronológiai jelentőséget tulajdonítva a különböző típusú díszítéseknek, elkülönítve a kora, illetve közép (és késő) avar korra jellemzőket. Kiss Attila a közép és késő avar kori peremveretek jellemző díszítésének tartja mind a 74. síron is megjelenő motívumot, mikor a „hosszan elnyúló inda egy pápaszem alakra van komponálva", mind a futó hullámszerű díszt (29. sír) (KISS s. a.).

54 Straub Péter a kárpát-medencei tegezdíszítő csontlemezek teljes körű gyűjtését végezte el (STRAUB 1997). Köztük tizenhat csoportot és szükség szerint alcsoportokat különített el. E szerint a 29. a Straub-féle 6., a 74. sír lemezei pedig a 13/a motívum csoportjába sorolhatók. A motívumokon, illetve a sírleleteken elvégzett szeriáció alapján — amiben a madarasi 74. sír anyaga is szerepel — állapítja meg a tegezdíszek kronológiai rendjét. A 6. motívum („pontkörök vagy koncentrikus körök egyenes ferde vonalköteggel összekötve ") a kora avar korban megjelenő, de a közép avar korban is tovább élő minta. A 29. sír egyszerű díszű csontlemezének pontos párhuzama a Jászapáti 110. — Straub Péter által korainak meghatározott — sírból származik. A 13/a — szintén kora avar előzménnyel (7/b) bíró — motívum (absztrahált leveles inda ívelt szárral, visszapödrött levéllel) a közép avar kor első felének jellemzője. Hasonló (a 13. csoportba tartozó) díszített csontlemezeket ismerünk többek között Bogojevóból, Csengődről, Dunapenteléről, Győrből, Iváncsáról, Kiskőrösről (Pohibuj), Szebény II., illetve Szeged-Fehértó-B temetőjéből.

55 Ha a motívumok típusa azonos is, az egy csoportba tartozó csontlemezek díszítésében stilisztikai különbségeket fedezhetünk fel. A szépen kidolgozott, mélyített háttérből kiemelkedő díszű (pl. Dunapentele I. és III. sír — 13/b motívum, Iváncsa — 13/a motívum) példányokhoz képest a madarasi bekarcolt, a hátteret rovátkolással jelző lemezek elnagyoltnak, már némileg értelmetlen indavezetésűnek tűnnek. Ha ezt az elvégzett szeriáció meg is engedi, a valószínű előképeknél korábbi időre a 74. sír tegezcsontjait 51 Pl.: Szeged-Fehértó-B 34. sír (MADARAS 1995, Pl. 8). 52 Jászapáti 82. és 368. sír (MADARAS 1994, Taf. XI, Taf.XLVI), Kisköre 14. sír (GARAM 1979, Taf. 6), Szeged-Fehértó-B 32. és 73. sír (MADARAS 1995, Pl. 7, Pl. 15). 53 háncsán is hasonló, keskeny csontlemezek voltak a tegezszáj alatt (RÓNA 1970, 9. kép). 54 A kéziratot a szerző szívességéből ismerem. 55 Straub Péter teljes körű fölsorolást ad bibliográfiával együtt, így ettől eltekintek.