A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

10. kép 5). A 7. század közepe táján megjelenő legkorábbi — hasonló — búj tatókat a griffes-indás övek térhódításáig használják. 5. Övzáró horog(?). Az 5. sírból (4. kép 8) előkerült kampós végű bronzveret talán övzáró horogként szolgált (HORVÁTH 199 b 205).

44 6. Vaskarika, vaslánc. Öt sírban volt egy illetve két vaskarika— 15., 37., 55. sír (4. kép 23; 9. kép 1; 11. kép 17) —, illetve néhány szemből álló vaslánc: 73-74. sír (12. kép 30; 13. kép 15). Rendeltetésük hasonló: használati tárgyak övre való felfüggesztése. 10. Tarsolyzár. Az 55. sírból hengeres, esztergált csont tarsolyzár került elő (11. kép 18). Hasonló, de esztergálatlan csonttárgyakat már a kora avar korban használtak. Az esztergált forma a közép avar kor második felére és a késő avar kor elejére jellemző. Általában lemezes öves,

45 fegyveres, esetleg varkocsszorítós férfiak sírjában találjuk, de előfordulhat női, illetve gyereksírban is. Jellemzőnek tűnik használatának térbeli elterjedése: a Duna-Tisza közi és Szeged környéki lelőhelyekről: Alattyán 229. sír (KOVRIG 1963, Taf. XIX), Jászapáti 118. sír (MADARAS 1994. Taf. XVIII), HomokmégyHalom 61., 102., 110. sír (GARAM 1975. Fig. 7, Fig. 9, Fig. 10), Kiskőrös-Cebe 7. sír (TÖRÖK 1975, Fig. 1), Madaras, Szeged-Fehértó-A 37. és 373. sír (MADARAS 1995, Pl. 6, Pl. 37), csontfaragványokban — bogozó, tűtartó, más típusú tarsolyzár, csontos tegez — egyébként is gazdag temetőkből származik többnyire egy-két példányuk. Fegyverek (16. kép 2) 1. Szablya,*

6 illetve szablyára utaló tartozék három madarasi sírban volt (17., 23., 28. sír). A 17. sír jó állapotú szablyája elveszett. A leltárlap leírása szerint enyhén ívelt, fokéllel, keresztvassal ellátott fegyver volt. A keresztvas alakjáról nincs adat. A 23. sír töredékes szál fegyvere (6. kép 7) esetén a szablya alapismérve, a penge alsó harmadának fokélbe való visszaköszörülése nem ellenőrizhető. Keresztvasa rombusz alakú, fémbevonat nélküli, a nemesfémmel borított, szép kivitelű példányoknál (6-7 cm) hosszabb méretű (kb. 10 cm). Garam Éva megállapítása szerint ezen egyszerűbb — elnagyolt csillag alakú keresztvassal ellátott — szablyák egyrészt azonos időben — a 7. század utolsó harmadában — készültek díszesebb rokonaikkal, ám használatuk kiterjed a 8. század első felére, öntött övdíszekkel is előfordulnak (GARAM 1991. 153). A madarasival rokon, hasonló keresztvassal fölszerelt szablyák nagy számban a zsélyi avar temetőből ismertek (CILINSKÁ 1973, Taf. I, Taf. III, Taf. VIII, Taf. LIII, Taf. LXIII, Taf. LVII, Taf. LXXIV, Taf. LXXXIII, Taf. CIII). Az ovális, lehajló szélű, két szöggel fölerősített markolatvégek az iménti szablyák jellegzetes tartozékai. A 23. sírban vasból, a 28., rablott sírban bronzból került elő hasonló. Az utóbbi esetén a sírba egykor mellékletül adott szablyára csupán e markolatvég utalt.

47 2. Ijkészlet. 2.1. íj. íj végeinek és markolatának csontmerevítései hét sírból kerültek elő, ezek az íjkar csontborításának szélessége alapján a következő típusokat képviselik:

48 1. Keskeny karú íj (1. sír, az íjkar sz.: 1,9 cm). A keskeny karú íjak a kora avar kor jellemzői, de számos közép avar temetkezést (pl. Dunapentele I., Gyenesdiás 64. sír, Iváncsa, Kecskemét-Ballószög) is kísérnek. 2. Széles karú íj (23. sír — sz.: kb. 3 cm, 28. sír — sz.: 3,5 cm, 37. sír — sz.: 3,1 cm, 44. sír — sz.: 3,2-3,5 cm). A közép avar korban fellépő széles karú íjak csoportjában „átmeneti" típusnak tekintett 2,8-3,1 cm-es íjkarszélességnek felel meg a 23. és 37. sír íja. A 28. és 44. sírokban viszont már meglehetősen széles — a késő avar korra jellemző —-, belső oldalán erősebben lekerekített íjvégtípussal találkozunk.

49 A 28. sír egyik íjvégének csontborítását össze is szegecselték.

50 45 Lemezes-öntött övgarnitéirával együtt: Homokmégy-Halom 110. sír (GARAM 1975, 22, Fig. 10). 46 A szablya kialakulásáról: BÓNA 1983, 112: BÁLINT 1995, 64-73. Az avar kori szablyákról összefoglalóan: GARAM 1991. 47 Az ovális markolatvég a legszebb nemesfém szerelékes szablyákon, így az ozorai (GARAM 1993, No. 122, Taf. 75) és az igari III. leletben (FÜLÖP 1988, Abb. 14), valamint a kiskörös-vágóhídi temetőben I (B) sír (LÁSZLÓ 1955, Tabl. I, 3) is megvan aranylemezből, egyszerűbb kivitelű a szeged-átokházi sírlelet (CSALLÁNY 1948, LXXV1. t.) szablyája. Előfordul a keresztvas nélküli szablyákon és egyélű egyenes kardokon is (GARAM 1991, 11. kép). 48 A 18. és 74. sírok esetében az íjkar szélessége nem volt mérhető. 49 Az íjkarcsont szélességének időrendi jelentőségéről: CSALLÁNY 1948, 354: SZABÓ 1968, 51. 50 Az íjcsont szegecselése nem széles körben elterjedt gyakorlat. Pl. : Üllő 36. sír, közepes szélességű íjon, korai öntött garnitúrával (HORVÁTH 1935, IV. t.).