A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)
mennyiségű visszadobott földre a (18., 30., 37., 42., 80. sír). — Néhányszor a térdeken, illetve attól valamivel lejjebb vagy följebb feküdtek keresztben az állatcsontok (1-2., 27., 30. sír), esetleg ajobb vagy bal térdre, combra helyezték azokat (42., 56., 62., 65. sír). Az 1. és 2. sírok esetében a csontokat Zalotay Elemér lócsigolyának és bordának határozta meg. — Három esetben kerültek elő a koponya mögül (12., 45., 61. sír), illetve a lábvégek tájáról (13., 20., 38. sír). — A 45. sírban közvetlenül a vázra szórtak kisebb csontokat, a 36. és 66. sírokban a váz fölött, a visszatemetett földből kerültek elő, több helyről is, halotti torra utaló maradványként. Melléklet nélküli sírokból soha nem került elő állatcsont. Kivételt képez a 70. sír, de ez bolygatott volt. Altalános járuléka volt viszont a gazdag, varkocsszorítóval, illetve veretes övvel eltemetett férfisíroknak (1., 17., 32., 44., 55., 67., 73. sír), az íjas-nyilas harcosok (13., 18., 21., 37., 57. sír) és a tehetősebb nők temetkezéseinek (38., 40., 58., 62., 80., 85. sír), és a vaskéssel, vascsattal, gyönggyel, orsógombbal sírba helyezett szegényebbek mellett is gyakran találunk húsmellékletet. 4.2. Tojás (15. kép 1). A húsétellel ellentétben tojás a férfitemetkezéseket Madarason nem kísérte. Tizenegy sírból, nyolc nő (24., 31., 51., 62-63., 66., 80., 90. sír) és három gyermek (26., 73., 75. sír) csontváza mellől kerültek elő, négy esetben kettő, a 62. sírban pedig három darab. Sírbeli helyük tetszőlegesnek tűnik. Valamiféle temetési szertartásról tanúskodhatnak a 26. és 62. sírba gondosan elhelyezett tojások: az előbbi a koponya homloki részéről került elő, az utóbbiak (három darab) a mellkas közepén, a deréktájon és a medencén feküdtek sorban. A 73. sírban egy egész csirkecsontváz hátsó részénél, a fiú jobb kézfejnél volt tojás. Feltűnő, hogy a — már padkás kialakításukkal is a többitől elütő — 62-63., 66. női sírok mindegyikébe helyeztek tojást, méghozzá két-három darabot. Tojás sohasem szerepelt egyedüli mellékletként. A 62-63., 80. sírokban gazdagabb nők feküdtek, a 73. sírban pedig ezüst fülkarikát és veretes övet viselő fiúcska. Allatcsonttal hat, edénnyel egy esetben adták együtt. Kőhegyi Mihály az ásatás dokumentálásakor többször hívta fel a figyelmet arra, hogy a tojásokon sárgás-barnás csíkok, festés nyomai látszanak (26., 31., 51., 62., 66. sír). Valóban szokás volt ezek díszítése, ezt a 63. sír karcolt mintájú tojáshéja is bizonyítja, aminek mintegy felét rekonstruálni lehetett. 4.3. Edény (15. kép 1). Agyagedény 12 sírból került elő. Két férfi (21., 28. sír), négy nő (3., 4., 7., 31., 42. sír), öt gyermek (11., 33-34., 46., 60. sír) és egy meghatározhatatlan nemű juvenilis korú (4. sír) kapott ily módon túlvilági útravalót. A sírban való helyüket illetően egy-egy esetben a koponya jobb (3. sír), illetve bal oldalán (11. sír), a jobb felkaron (31. sír), ajobb comb külső oldalán (21. sír), a bokák között (60. sír) valamint a bal boka mellett álltak, négy sírban (4., 7., 33., 34. sír) kerültek viszont a bal combra, illetve a bal comb mellé. A 42. sírban három helyen: a koponya mögött, ajobb alkar, illetve ajobb alsólábszár mellett feküdtek ugyanannak az edénynek a cserepei. A durva, kézzel formált példányok mellett három korongolt edény is ital tartására szolgált: egy hullámvonalköteggel díszített fazék (7. sír), valamint két sárga füles bögre (4., 31. sír). Életkorukat tekintve az edénnyel megajándékozottak elsősorban a fiatalabb korosztályból kerültek ki: az öt gyermek mellett a nők közül három juvenilis, egy aduitus és egy maturus korú volt, valamint két aduitus korú férfi. Gazdagabb mellékletűnek csak a 28. sír íjas harcosa és a 34. sírban fekvő leányka mondható, három kisgyermeknek viszont ez volt egyetlen útravalója. Allatcsont mindössze két, tojáshéj pedig egy esetben szerepelt edénnyel együtt mellékletként (21., 31., 42. sír). Az edénymellékletes sírok főként a feltárt temetőrészlet déli, illetve délkeleti területén fekszenek, északi részéről pedig teljesen hiányoznak. 4.4. Egyéb, halotti torra utaló jelenségek. Az ásató több sír feltárása során figyelt meg égetésre utaló nyomokat, a sírba szórt faszenes maradványokat. A 13. sírban a melltájon „pernye, hamu, erős égetés nyoma" látszott. A 34. sírban „több helyen", a 21. sírban a combcsontok és a térdek közt faszenet találtak, egy esetben pedig „az egész sír földjében kis égett csontszilánkok" voltak (66. sír). 8 8 Nem kizárt, hogy az itt leírt esetek némelyikénél a koporsó maradványairól van inkább szó.
