A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

NAGY Margit: Ornamenta avarica II. A fonatornamentika

tett fej lemezű fibulák (HASELOFF 1981,674) láblemezén a kötélfonatmintához hasonló formába rendezett lépcsősmeander sor látható (1. kép 3-4). Bonyolultnak látszó fonatminta díszíti a gyirmóti kard markolatgombját. Bóna István az aranylemezes filigrándíszt az I. stílus előzményeként határozta meg, utalva a fonatdísz északi kapcsolataira (BÓNA 1974, 54, 105. 75. kép). Tomka Péter 1987-ben megjelent leírásában a kardot skandináv készítménynek tartotta, díszítését II. stílusú állatornamentikának határozta meg (TOMKA 1987. 467). A markol átveret tiszta szalagfonatornamentikája véleményem szerint semmiképpen nem sorolható a II. stílushoz, sokkal inkább a mái* az I. stílus idején megjelent pannóniai langobard fonatornamentika érdekes példája. A kardmarkolat díszítése (TOMKA 1987, Taf. 80, XI, 20a) a következő motívumokból áll: a markolatdísz tetején, középen, négyszögletes keretben egy dőlt kereszt; a felső lemezeken kétoldalt, szimmetrikusan elhelyezve, négyszalagos fonatminta egyszerűsített változata. Utóbbi kiegészítve pl. az avar vörösmarti/ zmajevaci arany lószerszám veret fonatminta] án tanulmányozható (NAGY 1998, 382. 27. kép 2a). A kardmarkolat díszítésének mandula formájú részekből álló mintái alapján arra lehet következtetni, hogy az avar kor egyik kedvelt fonatdíszét már a langobard időszakban ismerték. Végül a gyirmóti kardmarkolat elülső aranylemezén a Herakles-csomó „A" változatának (NAGY 1998, Taf. 43, HA) művészi variációja látható. A kardmarkolat mintáinak részelemei (a négyszalagos fonat egyszerűsítése és a Heraklescsomó) nem északi eredetű motívumok; önmagában a filigrántechnika sem indokolja a skandináviai készítés teóriáját. A kettős csavart fonat vagy nyolcasfonat (Achterschleifenmuster) a pannóniai langobard ornamentikában a láncmintákat képviseli. A nyolcasfonatot Joachim Werner — bővebb indokolás nélkül —, helyi pannóniai díszítőelemnek tartotta (WERNER 1962, 37-38). A láblemezek díszítésére használták: a várpalotai 19. sír fibulapárján (2. kép 1), a kápolnásnyéki fibulán (2. kép 4) és az egyik testonai fibulán (2. kép 2). A kettős csavart fonatnak két változatát lehet megkülönböztetni: az elsőnél a szélső hurkok tengelye váltakozó (ilyenek a langobard fibulák mintái) (2. kép 1-2, 4), a másodiknál a hurkokat azonos tengelyben rajzolták meg (ide tartozik a Karoling-kori faragott kőemlékek ornamentikájának nagy része (2. kép 3a-b) és az avar kori minták többsége: NAGY 1998, 384, 37. kép). Áberg megállapítása szerint a kettős csavart fonat az Alpoktól északra igen ritkán fordul elő, s ha alkalmazzák, akkor zoomorfizált formában (ABERG 1947, 69-70. Fig. 26). Az első változathoz tartozó nyolcasfonat pl. a metzi egykori Szent Péter-templom egyik, 600/7. századra keltezett faragott kőlapján valóban állatfejekben végződik (2. kép 6) (ROTH 1986, 283, Taf. 8le). A speciális fonatmintát H. Roth az itáliai előfordulások nyomán inkább itáliai langobard eredetűnek vélte (ROTH 1973, 99-100. Abb. 74). Megállapítását nem támasztja alá G. Haseloff stíluskritikai elemzése, melyből kitűnik, hogy a nyolcasfonat az Athalaric-éremmel (526-534) keltezett klepsaui (Kr. Buchen) 33. sír fibuláján a láblemez zoomorfizált mintájának fonatalapjául szolgált (HASELOFF 1981. 638-646). Ezek szerint a második változathoz tartozó nyolcasfonat a 6. század első felében a Majna-Rajna-vidéken nem volt ismeretlen. Nyugati germán területen a csatlemezek, szíj végek tausírozott díszítésében a 6/7. század fordulójától gyakrabban tűnik fel a kettős csavart fonat. (A tausírozott ornamentika legutóbbi összefoglalása: MUHL 1994,34-72.) A bajoroszági legkorábbi faragott kőemlékek között a szabályosabb második változatot képviseli egy Westendorf környéki kórusrekesztő kőlap (2. kép 3a-b), de az első csoporthoz tartozó, váltakozó tengelyű formát is megtaláljuk Benediktbeuern lelőhelyről, párkánynak vagy oszlopdísznek tartható töredéken (keltezés: 8. század utolsó harmada, .10HANNSON-MEERY 1993, 68, Kat. 45, 35. Kat. 9). A minta egyik biztosan kora avar kori megjelenésének a bolyi 30. sír fibulájának Schlaufenornamentikként értékelhető láblemezdíszítését tartjuk (2. kép 5). A nyolcasfonat egyébként a legnépszerűbb avar ornamensek közé tartozott: gyártották öntve, ékvéséses háttér előtt, és poncolással a lemezes szíj végeken. Ezeknél előbb halványan, bekarcolva megrajzolták a fonatot — többnyire a szabályosabb második változatot —, majd utánvésték. A szalagot keretezték és csaknem mindig poncolt körökkel „gyöngyözték" (NAGY 1998, 384, 37. kép). A hatszalagos kosárfonatmintát, amint azt a szentendrei 56. sír láblemezének díszítése igazolja, a langobard mester már Pannoniában ismerte és a fibulaláb díszítéséhez háromrészes szalagokból tervezte meg. Stílusában a szalagokhoz illő a fibula szélére került madárfejek háromrészes nyakrésze (3. kép 3-3a) (HASELOFF 1981, 690, Abb. 503). A mediterrán fonatminta végtelen változata pl. a római San Clemente templomának oszlopfőjén is látható (3. kép 1); de a szentendrei fibuladíszítés méginkább hasonlít az egyik szentély rekesztő kőlaptö-