A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

NAGY Margit: Ornamenta avarica II. A fonatornamentika

1987-ben, a spoletói konferenciára készített előadásban e sorok írója tett kísérletet a hagyományosan avar állatstílusnak nevezett ornamentika meghatározására és klasszifikációjára. Az eredmények röviden: avar környezetben az „állatstílust" leggyakrabban a zoomorfizált fonatornamentika képviseli, tehát a díszítményeket az Áberg által felismert elv szerint szerkesztették, azaz az állatfigurákat a fonatalap felrajzolásával tervezték meg. Önmagában tehát nincs sem kronológiai, sem művészi különbség az állatalakok és a fonatok között; az állatkompozíciók csak a kivitel minőségét vagy a megrendelő kívánságát jelezhetik. Téves tehát a fonatokat elkorcsosult állatfiguráknak, egyszersmind időben későbbieknek tartani. Az állatornamentikához azokat a díszítéseket soroltuk, melyeknél vagy teljes állatfigurá(ka)t vagy legalább állatfej(ek)et ábrázoltak. A teljes állatábrázolásokat vagy az állatalakos kompozíciókat a Dunántúlon készítették, azaz dunántúli műhelyekben dolgoztak azok a mesterek, akik egy-egy bonyolultabb kompozíciót meg tudtak tervezni; de zömmel a Dunántúlon élhetett az az avar kori lakosság, melynek igénye szerint készültek az állatalakos mintával díszített tárgyak. Az eddig ismert leletanyag alapján az öntött technikával készült tárgyaknál háromféle műhelygyakorlatot tudtunk szétválasztani. Az avar állatornamentika kiemelkedő színvonalú munkái, a Jankovich-gyűjtemény csatja és szíjvége, a részelemzések szerint, nem egy időpontban készült; a csat stílusa korábbi időszakra, az I. stílus végére vall; míg a szíj vég kereszteződő fonatsémája a II. stílus ismeretére mutat. A fogazás vagy a félköríves vonaldísz eredetileg valóban az állattestek jelzéséül szolgált, mely az I. stílus keresztben rovátkolt állattest-díszítésére vezethető vissza. Avar környezetben ez a stíluselem nemcsak jellemzővé vált, hanem csakhamar értelmét is vesztette. A tiszta szalagfonat-kompozíciók, ha csak a fogazás szerepel rajtuk, nem tekinthetők állatábrázolásoknak (NAGY 1988; NAGY 1992). Günther Haseloff, 1987-es spoletói előadását kissé kibővítve, 1990-ben megjelent utolsó munkájaként, összegezte a Duna-vidék germán és keleti eredetű állatornamentikájáról alkotott nézeteit. Az I. stílus észak felöl való közvetítésében szerepet játszottak a Tisza-vidéki gepidák, akik KözépSvédországból (Szentes-Nagyhegy 84. sír, Szolnok-Szanda, Gyula) jutottak hozzá az ilyen módon díszített tárgyakhoz. A II. stílus fonatornamentikáját illető új elem, hogy a fonatok, Haseloff feltevése szerint, a gót háborúk után, Itália keletrómai fennhatósága alatt kerülhettek északra, mind a pannóniai langobardokhoz (Szentendre 56. sír fibulái), mind az Alpoktól északra lévő frank-alamann területre. Avar területen a II. stílusú fogazott ornamentika Haseloff véleménye szerint a 7. század első felében jelent meg. Különösen jelentősek a kölked-feketekapui B temető állatstílussal díszített, még publikálatlan tárgyai. Haseloff három példán mutatta be az avar állatornamentika jellegzetességeit: a nyolcas formájú fonatalapot, melyhez elegáns állatkompozíció társul (Jankovich-csat), az állatfejekkel ellátott tiszta fonatmintát (Jankovichszíjvég), a II. stílus jellemző állatfejeiből kialakított végtelen fonatmintát (zamárdi szíjvég). Haseloff utolsó példája a Jankovich-gyűjtemény állatfigurája, mely a II. stílus jellegzetes ragadozómadár-testü, vadkanfejü állatalakja. Haseloff úgy vélte, hogy az avar állatornamentika művészei 600 után Itáliából tértek vissza az avar birodalomba. A fogazás szerinte is az I. stílus rovátkolt díszítésére emlékeztet; a fogazás kialakításához olyan átmeneti stádium vezethetett, mint amilyen egy dél-németországi alamann csaton (Wurmlingen) és egy itáliai aranylemez-kereszten (Offanengo) az állattesteken és lábakon látható (HASELOFF 1990). Bóna István 1993-ban a Szegeden megjelent Hunok-Gepidák-Langobardok című „tézisgyűjteményben" tért vissza újból az állatornamentika kérdéseire. Leszögezte, hogy a pannóniai langobardoknál csak az I. stílushoz tartozó díszítmények fordultak elő (BÓNA 1993. 138-139). A stílus részben északi, részben kontinentális gyökerű; a Pannoniába költöző második langobard hullám hozta magával (530 után). A klasszikus I. stílusú ábrázolások (Bezenye 8. sír fibulapár; Kajdacs 2. sír fibulapár) mellett megjelenik a csaknem értelmetlen részletekből álló „szalag-állatstílus" (Fertőszentmiklós 9., Tamási 7., Szentendre 54. sír), mely a II. állatstílus egyik előfutára. Pannoniában lép fel a szalagfonat (Veszkény) egyszerűbb (Steinbrunn /Büdöskút) és bonyolultabb (Várpalota 19., Kápolnásnyék 1. sír) változata (BÓNA 1993. 149-151). Bóna 1993-as összegzése szerint az avar kori II. stílus a germán II. stílus kárpát-medencei, helyi változata. A II. stílus az I. stílusból és a hozzá kapcsolódó, mediterrán eredetű szalagkompozíciókból fejlődött ki; az avar ornamentikában való térhódítása még megoldatlan. Az avar változat önállóságának bizonyítéka a fogazás, melyet Fettich nyomán ázsiai eredetűnek tart. Felhívta a figyelmet, hogy az avar állatstílussal díszített tárgyak technikailag is különböznek az általános avar gyakorlattól: a né-