A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

NAGY Margit: Ornamenta avarica II. A fonatornamentika

langobardnak tartott háromrészes fonatminták esetében (KÜHN 1940 I, 102-120, 349-351; KÜHN 1974, 1076-1086; a wiesbadeni típusú fibulák esetében kopt ornamentikáról beszél). Tárgyunk szempontjából igen jelentős Helmut Roth kutatása, még akkor is, ha az avar kori összefüggésekre nem tért ki részletesebben. Roth az itáliai langobard ornamentikával kapcsolatos eredményeit foglalta össze 1971-ben megjelent tanulmányában, majd 1973-ban napvilágot látott könyvében. Meggyőzően bizonyította, hogy a Werner által korai II. stílusúnak tartott MontaleWeimar néven nevezett fibulacsoport díszítései és egyes, korábban „degenerált díszítésűnek" tartott lemezkereszt-minták önálló stílusszakaszt képviselnek a langobard díszítőművészetben, mely az I. stílushoz kötődik, és soha nem fejlődik át a II. stílusba. A Schlaufenornamentik-nek nevezett stílus kompozíciós elvének lényege, hogy nem ábrázol teljes állatokat, hanem csak állattestrészeket, melyeket szabálytalanul, időnként aszimmetrikusan elhelyezett szalagfonat-részletekhez kapcsol. A Schlaufenornamentik Pannoniában kezdődött valamivel 550 előtt és egyidejű az I. stílussal. A Schlaufenornamentik a 6. század közepétől a 7. század első évtizedéig, a langobardok első itáliai periódusáig keltezhető. A II. stílus korai stádiumát Roth két fokozatra osztotta. A Schlaufenornamentik és a II. stílus A fokozata közötti átmenetnek tartja a testonai fibulapár láblemezének ritmikus Achterschleifenmusterjét (2. kép 2), amit a langobard ötvösök már Pannoniában használtak (Várpalota 19. sír és Kápolnásnyék) (2. kép 1, 4). Ezt a fonatmintát Werner a késő antik - pannóniai hagyományú díszítések közé Utalta (WERNER 1962, 37-38). Roth kutatási eredményei szerint a II. stílus A fokozata Itáliában kezdődött és a 6. század végéig, a 7. század elejéig tartott. Jellemzője az egyszerű kereszteződésű szimmetrikus fonatalapon tervezett kompozíció, melyhez az I. stílus állatrészletei és a Schlaufenornamentik motívumai járulhatnak. A II. stílus B fokozatát, amit a 7. század közepéig használtak, ismét két részre bontotta: a Bl fázisra jellemző a fejlett, jól látható szimmetrikus fonatbázis, melyhez állatrészletek csatlakoznak, a B2-nél a szimmetrikus fonatbázis kevésbé vehető ki, beépül az állatábrázolásba (ROTH 1971; ROTH 1973, 74-113, 285-287). Hans Bott 1976-ban hosszú tanulmányt szentelt a környei temető problematikájának. A tanulmány egyik fejezetében összefoglalta a dunántúli fogazott díszű tárgyakról alkotott véleményét (BOTT 1976, a fogazással díszített tárgyakról: 246-262). Utalt arra, hogy már Hans Zeiss felhívta a figyelmet a frank és az avar aranyleletek rokonságára, így a kelet-aquitániai linoni (Dép. Puy-de-Dôme) Krisztus-korong és a Jankovich-aranyak díszítésének hasonlóságára; Bott ezt a kört kibővítette a mezőbándi gyűrű és a környei 40. sír hajtűjének rajnai frank párhuzamával. Kitért a fogazás, mint díszítőelem egyik lehetséges eredetére: a keresztben rovátkolt szalagdíszre. Ezzel kapcsolatban utalt a várpalotai 20. (avar) női sír ólommagra préselt bronzlemez-töredékeire, melyeket keresztben rovátkolt szalagok díszítenek. A fogazás esetleg ennek a keresztben rovátkolásnak a jelzése. A 20. sír töredékein egyébként két egymást metsző hurokból álló fonatkereszt látható. Bott szerint ez a mediterrán eredetű motívum legkésőbb a 7. század elején jelent meg a frank és a langobard művészetben, és leggyakrabban tausírozással mintázták meg. Avar környezetben a „mágikus csomó" kedvelt motívum, leginkább a közép avar lemezes csoportban fordul elő. Bott megfigyelése szerint az avar állatkompozíciók leggyakoribb fonatalap-mintája a nyolcas forma, ezen alapul a kunszentmártoni présminta szimmetrikus kompozíciója is, melynek rokonságát a langobard lemezkeresztek díszítésével már Csallány Dezső felismerte. Az egyik környei préselt szíjvég nehezen kivehető fonatdíszét rekonstruálva (BOTT 1976, 263. Abb. 5. 3^1) Bott rámutatott, hogy a szív formájúnak nevezett motívum az egymásra vetített négyszatagos fonatminta leegyszerűsítése. Azok a fonatminták tehát, melyeket Fettich a fogazás miatt egyszerűsített állatábrázolásnak tartott, a II. stílusú állatornamentikának korai, 6. század végi stádiumát tükrözik. Nem dönthető el, hogy meddig használják a Kárpátmedencében az olyan antik motívumokat, mint a Herakles-csomó, de az öntött szíjvégeken feltűnő fonatminták, különösen az antik mágikus fonatdísz átalakítása, a Cikó/Fönlak/Arad típusú „homokóra-hólyagmotívum" még 8. századra keltezhető tárgyakkal együtt is előfordulhat. A környei 40. sír hajtűje és a mezőbándi gyűrű fejlett II. stílusú díszítése avar területen minden előzmény nélküli (BOTT 1976, 268-272). Bóna István 1956-ban közölte az akkor ismert langobard leleteket, köztük az ékszereket is (BÓNA 1956, 187-198). 1974-ben — az általa feltárt langobard temetők anyagának ismeretében —, összefoglalta a germán állatstílus Duna-vidéki fellépését, a II. stílus kialakulását. Fontos megállapítása, hogy