A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

NAGY Margit: Ornamenta avarica II. A fonatornamentika

„a magyarországi gepidák és longobárdok művészetében — az irodalomban meggyökeresedett felfogással ellentétben, — még nincs biztos nyoma a II. stílusnak. Az egyetlen, a II. stílus elemeit mutató tárgy, a mezőbándi 39. sír aranygyűrűje, a sír egyéb mellékletei alapján valószínűleg avar kori. A korai avar művészetben viszont a szomszédos germán népek hatására, elterjedt a II. stílus. " (BÓNA 1974. 55). Az új langobard anyag mérlegét a következő megállapítással vonta meg: „Az európai népvándorlás kori művészet időrendje szempontjából meglepetés viszont a szentendrei 34. sír aranyozott ezüst, niellós övdísze. A fejtetővel egymás felé fordított, 'rozmárszerű' embermaszkok eddig csak 568 utáni langobard és bajor sírokból voltak ismertek. A maszkos övdíszek kialakítását egy emberöltővel korábbra keltezik tehát, s ennek a pannóniai langobard kori művészet nem is mond ellent. " (BÓNA 1974,57). Bóna István 1983-ban a 19. század nagy avar leleteiről írott tanulmányában a Jankovich-gyűjtemény avar kori aranytárgyaival és a farkasréti avar leletekkel kapcsolatban érintette az avar állatstílus kérdését. Véleménye szerint a fogazott II. stílus két szélső pólusa — az itáliai langobard állatstílus keltezése nyomán —, a 6-7. század fordulója körüli időszakból a Jankovich-csat, és a 7. század második feléből vagy utolsó harmadából az igari III. sír csatja. Ha azonban nem Itália, hanem a Meroving terület felől származtatjuk a Jankovichtárgyak stílusát, akkor az 565/570 körül eltemetett Arnegundis-sír fonatdíszes tárgyai valamivel korábbi keltezést engednek meg (BÓNA 1983, a Jankovich-gyűjtemény tárgyairól: 85). A kérdés Bónánál tehát időrendi szempontból vetődött fel; az ornamentika eredetéről nem foglalt állást. Az ismert farkasréti avar leletek közül itt választotta el a stílus és anyagminőség szerint nem idetartozó aranyozott bronzcsatot. Megállapította, hogy a farkasréti leletek ornamentikája nem a kései igari körhöz, hanem inkább a „bócsai körhöz" és a Jankovicharanyakhoz áll közel (BÓNA 1983, 120). Günther Haseloff 1981-ben megjelent nagy összefoglaló müvében részletesen kifejtette, hogy dél-németországi területen a II. stílus a langobardoktól függetlenül is kialakult. A mediterrán kultúra hatását — a fonatornamentika megjelenésével együtt —, a délnémet-alamann területen az itáliai langobardok előtt valamelyes prioritással lehet megfigyelni. A bizánci eredetű Flechtbandornamentik a 6. század második negyedében érkezett Itáliába, ahonnan nagyon rövid idő alatt terjedt el az Alpoktól északra fekvő területeken. A frankok a fonatornamentikát lényegében tiszta, eredeti formájában vették át, állatornamentikával való keveredés nélkül. A frankoktól került át a fonatstílus az alamannokhoz, ahol jól ismerték és értették az északi állatstílus képeit, és alkotó módon összekapcsolták a déli eredetű fonatmintákkal (pl. a klepsaui fibulapár díszítésén, melynek készítését Iustinianus ravennai érmének másolatával a 6. század utolsó harmadára lehet keltezni) (HASELOFF 1981, 609-614). Az átvétel kérdésében nem jelentéktelen a részletek szerepe. A langobardok az I. stílus B fázisát ismerték a II. stílusra való áttéréskor, ami annyit jelent, hogy az állattestek a kontúrvonalak között keresztben rovátkolt díszűek, ritkábban gyöngyözöttek. Az alamannok az I. stílus D fázisát használták akkor, amikor a II. stílusra áttértek; a D fázist a hosszában csíkozott állattestek jellemzik (HASELOFF 1981, 649). Haseloff a langobardok pannóniai művészetét a veszkényi pelta formájú csüngő díszítésének és a pannóniai fibuladíszítések részletes elemzésével tárgyalta (HASELOFF 1981, 673-691). Három szakaszt különböztetett meg: 1/ az észak-dunai fázist 526/27 előtt: ide tartozik a Svetec/schwazi és a szentendrei 29. sír fibulapárja (1. kép 1-2); 2/ a „klasszikus" I. stílusú díszítés fellépését (Kajdacs 2. sír, Tamási 7. sír, Bezenye 8. sír); 3/ a bizánci fonatornamentika megjelenését (Szentendre 56. sír). Véleménye szerint a langobardok nemcsak átvették az északi I. stílust, hanem pannóniai korszakukban önállóan továbbfejlesztették. Sőt, a szentendrei 56. sír fibuláin látható háromrészes, hatszalagos fonatminta (kosárfonatminta) előfordulása alapján, a mediterrán fonatornamentikát már Pannoniában közvetlenül a bizánci építészet díszítőművészetéből kölcsönözhették (HASELOFF 1981, 673-697) (3. kép 3-3a). 1983-ban az ornamentikakutatók marburgi konferenciáján Birgit Arrhenius a linoni Krisztus-koronggal kapcsolatban kitért a II. stílus keresztény vonatkozásaira. Szerinte a II. stílus kései keltezése egyedül az itáliai langobard művészet 568 utáni datálásán alapszik. A II. stílus Arrhenius véleménye szerint a germánok krisztianizációjával, az új stílus terjedése az egymással kapcsolatban lévő kolostori műhelyek működésével függ össze. Böhnerrel egyetért abban, hogy ez a folyamat nem északon kezdődött, hanem frank-alamann területen, ahol az 5-6. század fordulóján a katolikus egyház legfőbb támasza, Chlodwig uralkodott (481511). Arrhenius szükségesnek vélte a II. stílus keltezésének revízióját (ARRHENIUS 1986. 129-151).